Egy snittnyi rabszolgaság, akár havi egymillióért

Kalandvágy, szerencse, kapcsolatok, kurázsi, sportmúlt. Ezt az öt összetevőt említi Erdei L. Tamás író a kérdésre: mi vezetett oda, hogy betűvetőből background fighter, azaz nagyjátékfilmek háttérharcosa legyen. A Budapesten élő, de pl. Etyeken is sokat forgató Tamás a Herkules magyarországi forgatására jelentkezett, box-szal, triatlonnal, fegyencedzéssel kiművelt fizikumát, katonás filmekbe remekül beillő alkatát meglátva rögtön fel is vették, így került például a Korda Sándor Filmstúdióba is. Pár hónap alatt több évezredet ugrott át, hiszen eddig volt már ókori görög és római harcos, rohant és üvöltött vikingként és lovagkori vitézként, állta a sarat  Alatriste kapitány 17. századi történetében egy spanyol gyártású sorozatban, Vilmos császár egyik tábornokát alakította az 1905-ben játszódó Houdini berlini jelenetében, szovjet katona volt a Drága Elza című filmben és tengerészgyalogos egy jövőben játszódó történetben. Magyarország a valamennyi korra adaptálható jó környezeti helyszínek, a képzett hadtechnikai szakemberek és persze az olcsó statisztéria miatt is vonzó a külföldi filmeseknek. Tamás nemrég fejezte be a munkát a The Last Kingdom első évadában, de számára az igazi tűzkeresztség a tavalyelőtt készült Herkules volt.

Athéni nemest alakított a Herkules egyik jelenetében, mellette Palvin Barbara. Fotó: Facebook

- Egy ilyen, 220 millió dolláros költségű szuperprodukcióban sok harci jelenet kell. Úgy képzeld el ezeket, mint egy hagymát. Középen dolgoznak a színészek, itt zajlik a "hero fight" a kaszkadőrökkel, akiktől valóban élvezetes, mozgalmas lesz a jelenet. Egy körrel arrébb mozognak a background fighterek, aztán a statiszták. A Herkules pátyi domboknál felvett csatáját augusztusra időzítették, a páncél alatt 72 fok volt. A fél éves munka alatt jól lehetett keresni, de ez napi 16 órás melót jelentett terepen. Óriási volt a lemorzsolódás, ám másnap újak jöttek. Hollywood rabszolgái voltunk, "ő" alakította az életünket, a szó valódi értelmében. Kapcsolatok mentek szét, újak alakultak, én például elváltam. Ma már Herkules előtti és Herkules utáni korszakra osztom az életemet. Olyan, mintha másmilyen időszámítás lenne.

Adódik a kérdés, akkor miért csinálják annyian? A nagy gázsi ugyanis keveseknek adatik meg. Mint Tamás mondja, mára itthon is kialakult a statisztéria és a háttérművészek belső hierarchiája: utóbbiakat két éve képzik, s több, mint 100 statisztaügynökség - ennek kb. tíz százaléka az igazán nívós cég - ontja a filmesekre a megélhetési statisztákat éppúgy, mint az igazán használható karaktereket. Családfenntartást ebből a szakmából nem fogsz csinálni, mondja Tamás.

Az igazi vikingek nem hátrálnak (Erdei L. Tamás elöl jobbra), ha meleg van, esernyővel védekeznek.

- Az egyik véglet a napi 3 ezer forintért valami műsorban tapsikoló kisnyugdíjas. Erről nem szívesen beszél a szakma, de egy hagyományos statiszta ma Magyarországon úgy napi 7-8 ezer forintot kap, de például ellátást nem, a kiemelt statiszta megkereshet napi 12 ezret is. A dublőrök 14-15 ezer forintot kapnak, a háttérharcosok úgy 18 ezret és túlórapénzt, és mindig lesz túlóra. A kaszkadőrök átlagban naponta 65 ezer forintot kereshetnek, ehhez jön az akciópénz, veszélyességtől függően. A Herkules forgatásán például egyetlen külföldi kaszkadőr sem akarta elvállalni a jelenetet, amelyben embereket gyújtanak fel a sztori szerint, csak a magyarok közül négyen. Négyszer vették fel végül a jelenetet és mindegyikért több százezer forintot kaptak fejenként, de ezért a milliós nagyságú összegért az egyikük kis híján tényleg szétégett, mert nagyon veszélyes jelenet volt. Vigyáznod neked kell magadra. Volt egy kevéssé óvatos elsőnapos srác, akit elkapott a rohanó harci szekér és szinte ütőérig felhasította a combját. Végül kb. 100 ezer forintnyi kártérítést kapott. A The Last Kingdom csatajelenetét is nyáron forgattuk, profi, harcedzett kaszkadőrök is kidőltek, elájultak a melegtől és a megerőltetéstől.

A hollywoodi típusú film szupergépezet és mindenki porszem benne, még a színész is - szögezi le Tamás. Maga a produkció a lényeg, a többi alárendelt. A statiszták pláne. Egy átlagos forgatási napját például így foglalta össze: hajnali találkozó, melósbusz, kosz, bűz. Érkezés a forgatásra, joglemondó nyilatkozatok kitöltése, reggeli, öltözés, haj, smink. Veszekedések, indulás a "setbe", ott sok-sok várakozás. Beállítások és minimum 26 újrafelvétel, gyors evés. Este pedig hullafáradtan, koszosan öltözés és már visz is újra a melósbusz.   Ilyen körülmények hosszú távú elviseléséhez sokaknak már nem feltétlenül elég a kalandvágy. Tamás több olyan produkcióban is részt vett, ahol emberi volt a hangnem és a statisztériát a munka fontos és megbecsülendő elemének tekintették. A francia és német stábok meglátása szerint normálisak, az amerikaiak tűrhetőek, az angolok problémásak és nagyképűek, a magyar stábok pedig családiasak. Ezeknél a rendező és az operatőr is beáll a sorba, mikor a stáb ebédelni megy. Az igazán nagyok sosem hivalkodnak: Adrian Brody mindenkivel kedves és titokzatos volt, a szuggesztív tekintetű Rufus Sewell pedig a forgatási üresjáratokat inkább olvasásra fordította. Munkái során Erdei L.Tamás a legérdekesebbként talán mégis azt említi Tamás, hogy az itthon forgatott külföldi produkciókban a hazai társadalom talán legfurcsább figuráival hozta össze a sors.

- Volt ott rendőr, profi bűnöző, rosszarcú városi járókelőnek alkalmazott hajléktalan, de volt nagymenő bankár, aki korábban havonta milliókat keresett a legnagyobb banknál. Aztán lecsúszott és harcolt ugyanúgy, mint a többiek.