Köldöknézés helyett...

Ez érthető is, hiszen ő már akkor – ahogy a Frankfurter Allgemeine Zeitung 80. születésnapján írta – hozzájárult a „szovjet imperializmus ideológiájának diszkreditálásához”, amikor a mai méltóságosék még tapsoltak, vagy csak lelkes kurtaként kapartak.

Konrád Györgyöt persze nem (csak) ezért szeretjük. Azért is, mert szépen, tisztán, világosan beszél, s ez roppant üdítő. Főleg manapság, amikor „megrendezésre kerül” ez a sok ünnepség, s látszik, ami eddig is sejlett: minden zavaros mondat mögött egy-egy zavaros gondolat áll.

Kellenek hát az ilyen világos szavak, mint egy pár éve megjelent interjújában, hogy az „identitás” olyan, mint egy papucs, túl kényelmes, lusta embereknek való. A rögzített identitás hívei és propagálói, és az olyan emberek, akik szerint egyedül egyféle kötődés, legtöbbször a „nemzeti identitás” lehet valódi, általában autoriter hajlamú politikusok, akik azt remélik, hogy ennek az egyetlen hovatartozásnak a pórázán jobban kézben tarthatók lesznek az alattvalóik.

A neves írót azért is lehet szeretni, mert itthon maradt. Nem keserű szájízzel mondom ezt olyan apaként, akinek két fia is külföldön dolgozik, mert mindenkinek joga van ott keresnie a boldogulást, ahol tudja, hanem tényként. Ahhoz ugyanis, hogy jobbak legyenek a dolgok, ott kell tenni, ahol azok „intéződnek”. Nem szükséges persze forradalmat csinálni, csak tenni mindenkinek a dolgát, minden nap a maga helyén, mert az is csak mese – mások meséje –, hogy a demokrácia, mindőnk személyes szabadsága magától megterem.