Még lehetne színész - Találkozás Ugron Zsolna íróval

Székesfehérváron ugyan még nem járt író-olvasó találkozón Ugron Zsolna, de Fejér megyét Bicskén már érintette, októberben ott találkozott olvasóival. Hatodik könyve, A nádor asszonyai nemrég került a könyvesboltok polcaira, s máris az eladási listák elején áll.

Kíváncsi voltam Ugron Zsolnára. Megnéztem, mit írtak róla eddig, nos, hideget-meleget is kapott eleget. Véleményformáló kulturális blog recenzora állítja, hogy az életben nem hallott még róla, online könyvesboltok olvasói visszajelzései ócsárolják és magasztalják egyszerre stílusát, íráskészségét, nyelvi fordulatait, történetszövését. A skála az unalmastól a csodálatosig terjed bármivel kapcsolatban, amit csinál. Vajon hasonlóan ellentmondásos személyiség rejlik az eddigi könyveivel viszonylag sebesen a csúcs felé törő Ugron Zsolnában? Hiszen első regénye 2010-ben jelent meg, most pedig, 2014 végén már a hatodik művénél tart.

Ugron Zsolna december 1-jén a Vörösmarty Mihály Könyvtár Széna téri fiókkönyvtára meghívására érkezett. Legújabb regényének – A nádor asszonyainak – főhősnője Báthory Anna (Fotó: Molnár Artúr)

A Széna téri könyvtár gárdája volt olyan kedves és felkért, vezessem a beszélgetést a Budapestről vonattal érkezett, éppen kissé betegeskedő írónővel. Először nyílt és érdeklődő tekintete tűnt fel. Semmi oldsmobil, semmi hatlovas hintó, provokáltam, Zsolnával kapcsolatban ugyanis rendre kihagyhatatlan, hogy régi erdélyi, nemesi család sarja, arisztokratikus nemesi kapcsolatokkal és kastélyokban töltött nyarakkal. Jót mosolygott.

– Szívesebben vonatozom, mivel közben tudok gondolkodni, nézelődni, olvasni – vetette ellen máris. Ami Erdélyt illeti, ahonnan 11 évesen családjával együtt a Ceausescu-éra elől menekült el a szülővárosból, Kolozsvárról. egy ideig zavarta, hogy az újságírók képtelenek megkerülni ezt a kérdést, mára elfogadta. Ő más lenne Erdély nélkül, így – bár munkája, családja, kiadója – Budapesthez köti, időről időre muszáj vissza, hazamennie a lenyűgöző hegyek és emberek közé. Regényeit általában itt írja, munkamódszere, hogy év közben anyagot gyűjt, könyvtáraz, elvégzi a kutatómunkát, aztán nyaranként fogja a két gyereket, és irány Zabola, meg az írás, napokon, heteken át.

Nem is író akart lenni. Gyerekkorában nem lapultak rejtegetett versek és novellák az asztalfiókjában. Színésznek is készült (tréfásan mondja, még nem tett le róla igazán), aztán szülei kívánságára tisztes polgári foglalkozást választott, jogi egyetemet végzett. Ma unokatestvérével egy kommunikációs céget vezetnek, de Zsolna évekig dolgozott riporterként, szerkesztőként, tudósítóként a legnagyobb honi televízióknak. És írt.

Lektűrrrel kezdte, a második kötet furcsa szerelmi történet lett, következett két történelmi regény, és kis kitérőként egy szakácsköny. Utóbbi hátlapján bevallja, nem nagy konyhatündér, gasztroblogot sem vezet. Konyhája persze azért van, nyugtat meg. Már készül az újabb könyvre, amely ismét erős akaratú, az életben magukat mindig feltaláló asszonyokról szól majd.