Néhány napig salsát jártak a Velencei-tó partján

– Mi egy székesfehérvári tánciskola független csoportja vagyunk – mondta Szíjjártó Dávid, az agárdi találkozó házigazdája. – Ez a mostani a negyedik alkalom, hogy egy ilyen nyári programot szerveztünk. Eddig egy tóparti kempingben rendeztük a találkozókat, ám idén változtattunk azért, hogy emelhessük az oktatás színvonalát: ezért jöttünk ezúttal a Viking hotelbe.

– Honnan és hányan érkeztek?

– Elég színes a paletta. Mi alapvetően Székesfehérvárról, illetve a megyeszékhely térségéből vártuk a résztvevőket, azokat, akik a latin táncoknak hódolnak. Azonban a salsa híveinek országos léptékekben is létezik közössége. Így aztán jöttek Budapestről, Nagykanizsáról, Orosházáról, Pécsről is sokan.

– Mennyire népszerű ez a tánc?

– Még mindig nagyon kedvelik. Korábban volt egy feltörekvő időszaka a salsának, de mindig vannak olyanok, akik megismerik és megszeretik, aztán szinte vele együtt élnek. Igazából ez egy örömtánc, egy szenvedélytánc, amit a legtöbben szórakozásból művelnek és többé-kevésbé követik a programokat. Mi Fehérváron rendszeresen szervezünk bulikat, hogy lehetőséget adjunk azoknak, akik a salsát választják ahhoz, hogy kikapcsoljanak a hétköznapok taposómalmából. Nálunk önfeledten hódolhatnak szenvedélyüknek.

– Utazzunk egy kicsit a múltba... Mit kell tudni erről a táncról, honnan ered?

– A salsa elég összetett fogalom, maga az elnevezés, a szó szerinti fordítás az, hogy „fűszeres szósz". Ez is arra utal, hogy ez egy fúzió, több táncstílus vegyítése. Alapvetően a karibi térségből származik. Az afrikaiak tánckultúrája keveredett rengeteg stílussal, a rumbával és más táncokkal. Ezeket az idő alakította és folyamatosan változott a zeneiség is. A tánc igazi szülőhelye Kuba.