Ez az igazi rabszolgasors

Vasárnap éjjel vagy inkább hétfőn hajnalban az Amistadot, Steven Spielberg filmjét láthatták azok, akik bírják az éjszakázást, és egy dráma élményével akarták nyitni a hetet. Ez is rabszolga történet, Amerika történelmének sötét fejezetéből. A mozik pedig nem is olyan régen mutatták be Quentin Tarantino látványos és véres „meséjét”, a Django elszabadul című darabot, amelyben szintén felbukkan a szinte végletekig gonosz földbirtokos figurája.

Az, hogy mindez megtörténhetett, hogy embereket rabszolgaként tartottak, máig nyomja Amerika lelkiismeretét. S az idén bemutatták azt a filmet, Steve McQueen rendezését, amely talán a legárnyaltabban, a legnagyobb drámai erővel szól erről a témáról. Ennek csak kisebb részben az az oka, hogy megtörtént eseményt dolgoz fel a 12 év rabszolgaság, amely Solomon Norhtup életrajzi regénye alapján készült.

Chiwetel Ejiofor (elöl, jobbra) alakítja Solomon Norhtupot, akinek regénye alapján készült a film

Solomon 1841-ben – afroamerikai létére – boldog és szabad ember, hegedűművész, szép családja van. Aztán egy munka miatt Washingtonba megy, ahol a vacsoránál leitatják, és másnap már egy börtönben ébred. Végül Epps birtokoshoz kerül, ahol megtapasztalja azt, milyen az igazi pokol, mégpedig itt, a Földön. McQueent mindig is foglalkoztatta a szabadság és kiszolgáltatottság kérdése. Szereplői hol a hatalom (Éhség), hol saját szenvedélyük, kóros személyiségük (A szégyentelen) fogságában élnek. A 12 év rabszolgaság pedig vegytisztán, tálcán kínálta a lehetőséget, hogy a rendező megmutathassa, minderről mit gondol. Miután maga is afroamerikai, magától értetődően még inkább motiválta, az eredmény pedig egy rendkívül erős dráma lett, amelynek néhány jelenete tényleg rabul ejti a nézőt. Mindenre odafigyelt, és a stáb is igencsak odatette magát. Jó a forgatókönyv, szinte patikimérlegen adagolják a fordulatokat, és az utolsó néhány percet kivéve a hatásvadászat, az érzelmesség csapdájába sem esnek bele. Néha viszont úgy érezhetjük, hogy a kevesebb több lett volna. Mintha McQueen nem bízott volna a történet erejében, ezért időnként túlcifrázta a jeleneteket. Máskor viszont a hűvös, kiszámított pontosság uralja a stílust. Fura kettősség ez, ami azonban nem rontja el az egyenletesen magas színvonalat. Ami a vágást és az elképesztőn jó operatőri (Sean Bobbit) munkát illeti, nem lehet kifogásunk. A vérprofi Hans Zimmer zenéje ezúttal is remekül eltalált.

Jobbra Michael Fassbender, aki Edwin Epps birtokost alakítja

A film hatásához hozzájárulnak a hosszan kitartott jelenetek, és természetesen a kiváló alakítások is. Michael Fassbender korunk egyik legmarkánsabb színészévé érett, a beteg lelkű Epps szerepében is a maximumot nyújtja. Solomon Northupot Chivetel Ejifor játssza, kiválóan. Ki kell emelnünk egy hölgyet is, Lupita Nyongot, a legjobb mellékszereplő Oscar-díját érdemelte ki. Brad Pitt ezúttal csak egy mellékszerepben tűnik fel, igaz, ő volt a film producere. A 12 év rabszolgaság egyébként a legjobb film Oscar-díját kapta az idén. Megszolgálta. Amit fentebb emlegettem, az nem is igazi hiba. Csak ízlésbeli kifogás.