Ádám meg feleségei

Az Ádám és feleségei hét évtized kisprózai írásaiból ad válogatást. Amolyan ünnepi válogatás, hiszen a kiadó ezzel köszöntötte a kerek születésnap idején. Kimondani is sok: az első írás 1941-es, az utolsó 2008-as. A hajdan Baumgarten-díjjal is elismert szerző olvasmányos kötete. Nem tisztán novelláskötet, hiszen vannak benne publicisztikai jellegű írások is. Egy gazdag életmű szeletei. Közöttük a korai, 1941-es írás, A halál után. Realista szemléletének hajdani bizonyítéka, amelyben megadja a haldoklás természetraját – még igen fiatalon, huszadik esztendején innen. Vannak persze benne didaktikus elemek, ám az is érdekes, hogy a ma oly felkapott téma, a halál utáni élet kérdései is hangot kapnak benne. Olvasunk arról, hogy a lélek elkülönül a romlandó testtől. Mindent összevetve: ígéretes pályakezdésének példája ez a novella.

A kötet egyébként nem időrendben tartalmazza az írásokat. Előbb a gyerekkori élmények későbbi rögzítéseit olvashatjuk. Itt is, másutt is láthatjuk az író történelmi érzékenységének nyomait. A megélt XX. század oly kusza, oly változatos, oly sok teherrel terhelt világát. Bíró András mesélőkedve eleven, a műfaj hagyományainak megfelelően. Az önéletrajznak is fontos szerep jut, saját múltjának élményeit gyakran építi bele a művek világába. Ebbe beletartozik a természet és az állatvilág szeretete is, nemcsak a történelem okozta viszontagságok sora. Ezekben az írásokban a líraiság sem lényegtelen elem, pl. a Nyúl így kezdődik: „Láthatatlan dunyháját most gyömöszöli be a házak közti utcákba és terekbe a nyár." Aztán persze puritánabb a folytatás, és a prózai elemek uralkodnak. A történetnek lehetnek gyerekkori gyökerei, bár ízig-vérig mai élmények is, hiszen a délszláv háború ideje is fölvillan benne. Így találkozik egy nyúl tragikus sorsa a balkáni szörnyűségekkel.

A kötet egésze ugyanakkor fölvet bizonyos műfaji problémákat. Nem minden írás novella benne, gyakran inkább a publicisztika uralkodik. Ilyen írás például a Fák. Itt eleveníti föl a fehérvári gyerekkor apró elemeit, a hajdani Simor utca, a Palotai út, az L alakú földszintes ház, a ma már láthatatlan város képeit. Itt nem a fikció, hanem a dokumentatív jelleg a fontos. Másutt is látható, hogy Bíró András otthonosan mozog a nemes értelemben vett publicisztika területén, s ezek a vonások néhol novelláinak világába is beszüremkednek.

A kötetcímadó mű ugyanakkor akár bibliai tárgyú is lehetne, de nem az. Ádám hányatott életéről szerencsétlen házasságairól szól a történet, s közben a XX. századi magyar történelem kalandjaiból is ízelítőt kapunk az öt kapcsolat bemutatásával. Vázlatosan mutatja be a csődbejutott házasságokat, és láthatjuk a különböző okokat. Miként Örkény híres drámájában Pisti, Ádám is hol itt, hol ott találja magát. Az egyik érintkezési pont az özvegyasszonyokhoz fűződő kapcsolat. Aztán egy váratlan „kanyar": a történet végén újra az első asszony jelenik meg. Ez a novellafűzér egyébként egy regény csírája is lehetne.

Persze fontos az is, hogy írónk sikeresen írja le a női természet sajátosságait. Miként ezt igazolja a Hétpróbás menyasszony c. írása is. Egy céltudatos lányt mutat be egyes szám első személyben, és az Ádám-történetnél alaposabb a jellemábrázolás is itt. Vannak benn váratlan mozzanatok, egy különös próba kivitelezésének pillanatai. Általában jellemzi Bíró András írásait a nagy mesélőkedv, az anekdotikus hajlam. A realista magyar kisepika folytatása. Közérthetőség, lendület. A század változatos világa. A kisemberek, akik ki vannak szolgáltatva a történelemnek. És az író hosszú élete felöleli szinte az egész századot, annak rengeteg biztató és keserves pillanatát.

Egyik legelevenebb írása 2000-ben született, és benne Krúdyt idézi meg. (Képzelt riport a Mesterrel) Ez az 1932-es történet élvezetes játék, ugyanakkor sajátos portré is a nagy elődről. Meseszerű, képzelt találkozás, filmszerűen megírt mű. Fölidézi a korabeli óbudai miliőt, a „sosemvolt, de emberséges világot". Hasonlóan sikeres novella a Három méter, amelyben egy idős, magára maradt asszony sorsának tömör ábrázolását kapjuk élete utolsó óráinak leírásával. Másutt akad, hogy inkább a vázlatosság uralkodik. Ezeken a helyeken a novella műfaji sajátosságai kevésbé játszanak szerepet, pl. a Fésűs Bandi c. írásban. Az Odakünn a kozmoszban pedig jól sikerült öregkori elmélkedés, rokonszenves gondolatokkal. És persze vannak hagyományosnak nevezhető elbeszélések az „őszikék" között is, pl. a Türelmes Jób 2002-ből. Egy bódélakó történetét meséli el Bíró András, a novella és az irodalmi riport szerencsés egybeolvadásában. A megszokott XX. századi emberi sors tárul elénk, baloldali múlttal, személyi kultusszal, 1956-tal, s más fordulatokkal. Regénytöredéknek is mondhatjuk, miként ez máskor hasonlóképpen érezhető. A befejezés ötletes egy váratlan fordulattal: az író-riporter elmegy egy újabb találkozóra, ám a főhős élete éppen révbe jutott egy asszony oldalán.

A Galaktikák pedig a kötet méltó befejezése. Egy csillagász történetével olyan dolgokra derít fényt, hogy a mindenséget kutató ember gyakran a saját életével nem tud mit kezdeni. Elpusztítása ítélt kutyája úgy menekül meg, hogy a lelövésre fölkért ember végül is megkegyelmez az állatnak, miközben a csillagász magánélete mély válságban van. S a két sík így jelenik meg együtt a szép befejezésben: „Boldizsár megnyomta a kupola szerkezetének gombját. A Galaktika végtelen hidege bezárult fölöttük. Csak Badarik tenyeréből áradt valami olyan melegség, amilyet azóta soha nem érzett." Ilyen pillanatokban gazdag Bíró András terjedelmes és színes életműve. (Hungarovox Kiadó, 2013.)