2011.05.22. 13:31
A kolibri naplója - az eső ellenére is kitartott a közönség a Bory-várban
Székesfehérvár - Jam-Bory-vár nélkül már nem telhet el egyetlen Kortárs Művészeti Fesztivál sem! Ha esik, ha fúj, a MéhKasAula Kulturális Egyesület és barátai minden évben beveszik a várat.
Az idén is "megbélyegeztek" bennünket: stemplivel jelölték a kapuban az érkezőket. Az ötlet évek óta működik, mert a közönség jön-megy, kiugrik egy sörre, üdítőre két koncert között, hogy aztán újult erővel vesse bele magát a programba.
Kicsit izgultunk, mert kora délután lezúdult egy méretes májusi zápor, de a Vaskakas bábszínház produkciójára, a program kezdetére ismét melegen sütött a nap. A MéhKasaula egyesület - és a főszervező Szepesi Imre, azaz Zöld - évek óta gyerekprogrammal is kedveskedik. A 13 éve alakult MéhKasaula ifjoncai ugyanis mára apákká és anyákká váltak, és hozzák magukkal a lurkókat is. Persze, a Vaskakas bábszínház játékát, Bob és Bobek történetét mi, felnőttek is szájtátva-boldogan néztük. Szúkenyik Tamás bábszínész egy személyben eljátszott mindent, ő volt Próbáldky, a varázsló, és a cilinderjéből előkerülő két édes, csintalan nyúl, Bob és Bobek is Szúkenyik hangján szólalt meg.
Ahogy a többi szereplő is: madár, kutya, bankrabló. Utóbbit rendesen móresre tanították a nyulak, akik kalandjaik során eljutottak ZOO-ba, az állatkertbe is, hogy ápolják az elefánt fogát, és megmossák a füle tövét. A közönség nagy tetszésére. Persze, a sikerhez kell egy bábtervező és rendező, azaz Bartal Kiss Rita figurái, szellemes ötletei.
A hivatalos megnyitó színhelye ezúttal is a 100 oszlopos udvar volt, ahol a Bory-család képviseletében Kovács Andrásné köszöntött mindenkit, és a közönséget meginvitálta egy kis bóléra. A vár évről évre egyre szebb lesz, a kert most is pazar: nem győztünk gyönyörködni a futórózsában, és az óriási bazsarózsákban. Szerencsére a Bory-család nem félti a hátizsákos, rasztahajú, sarus fiataloktól a várat. A Bory-vár és a MéhKasAula kapcsolata úgy kezdődött, hogy Bory Jenő egyik dédunokája (egyébként a házigazda, Kovács Andrásné fia) is a MéhKasAula egyik oszlopos tagja volt: zenészként ugyanis igen érdekelték a kortárs művészeti törekvések. Azóta már a pécsi egyetemen, a művészeti tanszéken tanít, ritkábban jár haza, de a MéhKasAula közönsége változatlanul szívesen látott vendég a várban.
Persze, a közönség is átalakult az évek során: egészen családias lett a hangulat, hiszen a visszajárók többsége hozza a gyerekeit is. Totyogó babák, kivillanó bugyogójú óvodások ropták szüleikel együtt a füvön a Grabanc együttes koncertjén. A grabancosok kitettek magukért, de nem csak ők, hanem két képzőművész, Nádi Boglárka és Arany Gold Zoltán is. Grafikáikat a vártoronyban, a Vagyóczky teremben állították ki. Benedek Elek: Az aranyréten című meséjéhez készített míves illusztrációkat Nádi, fehérvári városmotívumokat (belváros, vasútállomás, Vidi-pálya) is felhasználva, míg Gold korábban már bemutatott, rendkívül szellemes lufis munkáit színezte ki a Jam-Bory kedvéért. Nekünk különösen a szaxofonbiciklin pompázó elomló lány tetszett. Arany Gold egyébként ebben az évben is elhozta antik lemezeit, korongjait féltett gyűjteményéből, az Elefántos udvarban pedig dj-k (Elf és Suefo) nyomták a zenét.
Ahogyan átvette az uralmat az este, úgy lettek egyre többen a 100 oszlopos udvarban, ahol a ColorStar adott ütős koncertet. És ahogyan azt az évek során már megszokhattuk, a Vagamundó Tűztánc és Zsonglőr Egyesület éjszaka ismét látványossá tette a várat.
Minden elismerést megérdemel egyébként a szervezők és a lelkes közönség kitartása, a májusi vihar ugyanis késő este is heves támadást intézett a város és a Bory-vár ellen. A vár "védői" azonban nem hagyták magukat, állták a csapásokat. A közönség a várudvarban szépen behúzódott az árkádok alá, onnan hallgatta a ColorStar muzsikusait, akiket érezhetően inspirált a publikum kitartása. Végül a kemény mag átruccant a fesztiválzáró partyra a belvárosba, a múzeumi látogató központ udvarára, ahol a legkitartóbbak hajnalig még kiengedhették a fáradt gőzt...
