A lemur vallott

Egy lemur vallomásai - a Garaczi László több kötetes önéletrajzi ihletésű szövegeiből összefűzött előadásra a kocsmapultot színházi pódiumra cserélő Horváth Gergely vállalkozott, rendezőként pedig a Kafkabeat programszervezője, Czinki Ferenc jegyzi a produkciót.
A lemur tehát jött és vallott, iskolás kisdiákká lényegülve először szorongva arról, hogy csúzlival lelőtte a kontyos macát, a titkárnőt, ezért az iskolában megrovást kapott, amiért alig mert hazamenni, amikor pedig mégis hazament, akkor csak a szülők hűlt helyét találta, és innen aztán elindult a kalandozás, a visszaemlékezés-füzér az évtizedekkel ezelőtti gyerekkora. Kínos vasárnapi ebédek hangulata köszönt vissza a vendégségbe hívott nénivel és annak gyerekével, akivel mindig játszani kellett, de megjelent a kamaszos szerelemre ébredés, a "hogyan is lesz a gyerek?" kérdéskörének feszegetése, ami nyilván minden fiú életének fontos mozzanata, akárcsak a női test felfedezése, még ha ez először csak a mellek különböző szögből való lerajzolásában merül is ki.
Horváth Gergely mindezt hitelesen, nem túljátszva adta elő, oda kellett figyelni rá, és nem csak azért, mert a keskeny tetőtéri helyiségben máshová nem is nagyon lehet, ha történik valami az emelvényen. A mintegy háromnegyed órás monológáradat közben néhány zenei betét adott alkalmat egy kis pihenésre, aztán figyelmünket újra élesíthettük a hatvanas évek korrajzának Garaczis megfogalmazására.