2010.11.16. 11:49
Tapintatos reményadás Szegedi Kovács Györgytől
Székesfehérvár - Vére körmöm alatt - e címmel jelent meg az idei könyvhétre Szegedi Kovács György legújabb verseskötete, amelyet a Széna téri könyvtárban mutattak be legutóbb.
Szegedi Kovács György nem igazán a szavak embere, illetve természetesen ez így nem igaz, hiszen íróként, költőként nagyon is jól bánik a szavakkal, azok gondolattá formálásával, csiszolásával jut el olvasóihoz. Az élőbeszéd, a mások előtt való megnyilvánulás azonban nem annyira a kenyere, inkább versben fejezi ki magát. Ezért igen jól jött számára, hogy a kötetbemutatón Román Károly nyugalmazott tanár, irodalmár ismertette a hallgatósággal munkásságát, s ő beszélt a művekről is.
Ismeretségük akkor kezdődött, amikor az írásra való belső késztetés már képességgé formálódott a költőben - emlékezett vissza Román Károly, aki Szegedi Kovácsot gyermeki érzékenységgel és tisztasággal megáldott emberként jellemezte, aki birtokában van a világra való rácsodálkozásnak, a titkok felfedezésének, amely a költői lét alapfeltétele. Mindez nem jelenti a titkok megfejtését, csak észrevételét és mások, így az olvasó elé való tárását. Ebből a lírából hiányzik a gőg, képességét a szerző kegyelemnek tartja - fogalmazott az irodalmár, majd felhívta a figyelmet a vallásosságra, mint fontos motívumra. Szegedi Kovács életében fontos szerepet tölt be a hit, vallásosságát a hitre ébredés hitelesíti.
A költő később erről úgy beszélt röviden: tizenévesként tért meg, akkor fogadta el Jézust megváltójának. Istenkeresése e pontból ered, és ennek révén próbál másoknak is reményt adni. Ám nem tolakodóan, inkább tapintatosan, de a verseiből kiolvasható, el nem múló bizonyossággal. A szelídséget, a türelmet mint erényes tulajdonságot Román Károly is kiemelte, és a költő egy sorával illusztrálta: "Talán nem lesz jó mindenkinek..." A friss kötet, a Vére körmöm alatt cíművel kapcsolatban az irodalmár megemlítette a sok apa-anya verset, amelyek mind költeménnyé tudtak formálódni, valamint hangsúlyozta az epikus, megidéző jelleget.
A végtelenül szerény, csöndes költő a bemutatás és F. Dőry Magdolna szavalatai közben figyelmesen ült, majd az est végén azért néhány szóban mesélt magáról. Kiderült például, hogy remekül sakkozik, sőt, még levélben is bonyolított játszmákat, amelyeket partnerével többször próbáltak élőben befejezni. Szakmája egyébként esztergályos, a Volánnál dolgozik, járműveket készít föl műszaki vizsgára. Erősen kötődik a Kilencek nevű költői csoportosuláshoz, korábban pedig, amikor írni kezdett, Juhász Ferenchez, Parti Nagy Lajoshoz, Péntek Imréhez vitte műveit. Hogy nem hiába, erről ma ilyen sorok tanúskodnak: "Mennyi fohász kell az érkezésig, míg patak alján elkészül a szív alakú kavics?"