Lopják a cajgát, Európa itt épül

Tegnap főpróbát tartottak a Pelikánban, ahol ma mutatják be Egressy Zoltán: Portugál című tragikomédiáját. Azt a darabot, amelyet úgy is szoktak emlegetni, hogy maga a költői naturalizmus. Azokkal a kérdésekkel is szembesít, hogy össze(f)ér-e az álom a valósággal, és valóban mi vagyunk-e életünk alakítói. Ne tessenek azonban vérkomoly drámát elképzelni: a Portugál tele van verbális humorral és helyzetkomikummal, a meghökkentő abszurd sem hiányzik belőle.

Igazi sikermű, a budapesti Katona József Színházban több százszor játszották, Miskolcon is sokáig ment, Lukáts Andor filmet forgatott belőle. Mindezek az előzmények azonban a fehérvári előadás rendezőjét, Árkosi Árpádot nem nagyon érdeklik.

- Nem szoktam foglalkozni annak a darabnak az előéletével, amelyet színpadra állítok. Ha látok egy jó előadást, az befolyásolhat abban, hogy én hogyan nyúljak hozzá. A színházi rendezőt úgy is szokták jellemezni, hogy interpretáló művész, megvalósítja a szerzői szándékot. Én mindig azt vizsgálom, meddig terjed a szabadságom, meddig tágíthatom a határokat egy darabnál. Ami a Portugált illeti, mindenki mást gondol arról, hogy mi a titka. Szerintem egy látlelet a falusi közegről, életről, amely az értelmiségi figura megjelenésével felbolydul, kizökken a megszokott kerékvágásból. A kérdés az, hogyan élik túl, mi az, amit mindebből a falu itt reprezentált közössége magáévá tesz, beépít az életébe.

Ebben a találkozásban persze nem marad érintetlen az értelmiségi sem, aki önkeresésében, vágyai megvalósításában egyfajta terepasztalt keres. A falu is valamiféle terepasztal, ahol aztán ő is megég, sérül, váratlan élményekkel szembesül. Ő az az értelmiségi, aki egyfajta expedícióként, az élet sűrűjében keresi azokat a tapasztalatokat, amelyek közelebb juttathatják vágyaihoz. Árkosi Árpád számára egyébként a színházi rendezés is valamiféle expedíció.

- Hiszek ebben. Úgy gondolom, a színészek is elhagyják a civil életüket, amikor egy történettel bevonulnak egy zárt térbe. Átgondolják mindazt, amit a hétköznapokon megélnek, majd elkezdenek új történetet, új valóságot felépíteni. Az expedíció végén pedig megmutatják, hova is érkeztünk el. Nagy kaland, kihívás ez számomra.

Dolgozott már Fehérváron Árkosi Árpád. annak idején Horváth Péter művészeti vezető invitálta az Ármány és szerelemhez. Most a Portugálra hívták, s úgy véli, a társulaton belül sikerült a szerepekhez illő legjobb csapatot összehozni. A gárda: Bakonyi Csilla (Masni), Csizmadia Gergely (Bece), Mertz Tibor (Kocsmáros), Kaszás Mihály (Retek), Juhász Illés (Pap), Quintus Konrád (Csipesz), Tóth Auguszta (Asszony), Vasvári Csaba (Sátán), Szalay Marianna (Feleség).

Tegnap főpróbát tartottak a Pelikánban, ahol ma mutatják be Egressy Zoltán: Portugál című tragikomédiáját. Azt a darabot, amelyet úgy is szoktak emlegetni, hogy maga a költői naturalizmus. Azokkal a kérdésekkel is szembesít, hogy össze(f)ér-e az álom a valósággal, és valóban mi vagyunk-e életünk alakítói. Ne tessenek azonban vérkomoly drámát elképzelni: a Portugál tele van verbális humorral és helyzetkomikummal, a meghökkentő abszurd sem hiányzik belőle.

Igazi sikermű, a budapesti Katona József Színházban több százszor játszották, Miskolcon is sokáig ment, Lukáts Andor filmet forgatott belőle. Mindezek az előzmények azonban a fehérvári előadás rendezőjét, Árkosi Árpádot nem nagyon érdeklik.

- Nem szoktam foglalkozni annak a darabnak az előéletével, amelyet színpadra állítok. Ha látok egy jó előadást, az befolyásolhat abban, hogy én hogyan nyúljak hozzá. A színházi rendezőt úgy is szokták jellemezni, hogy interpretáló művész, megvalósítja a szerzői szándékot. Én mindig azt vizsgálom, meddig terjed a szabadságom, meddig tágíthatom a határokat egy darabnál. Ami a Portugált illeti, mindenki mást gondol arról, hogy mi a titka. Szerintem egy látlelet a falusi közegről, életről, amely az értelmiségi figura megjelenésével felbolydul, kizökken a megszokott kerékvágásból. A kérdés az, hogyan élik túl, mi az, amit mindebből a falu itt reprezentált közössége magáévá tesz, beépít az életébe.

Ebben a találkozásban persze nem marad érintetlen az értelmiségi sem, aki önkeresésében, vágyai megvalósításában egyfajta terepasztalt keres. A falu is valamiféle terepasztal, ahol aztán ő is megég, sérül, váratlan élményekkel szembesül. Ő az az értelmiségi, aki egyfajta expedícióként, az élet sűrűjében keresi azokat a tapasztalatokat, amelyek közelebb juttathatják vágyaihoz. Árkosi Árpád számára egyébként a színházi rendezés is valamiféle expedíció.

- Hiszek ebben. Úgy gondolom, a színészek is elhagyják a civil életüket, amikor egy történettel bevonulnak egy zárt térbe. Átgondolják mindazt, amit a hétköznapokon megélnek, majd elkezdenek új történetet, új valóságot felépíteni. Az expedíció végén pedig megmutatják, hova is érkeztünk el. Nagy kaland, kihívás ez számomra.

Dolgozott már Fehérváron Árkosi Árpád. annak idején Horváth Péter művészeti vezető invitálta az Ármány és szerelemhez. Most a Portugálra hívták, s úgy véli, a társulaton belül sikerült a szerepekhez illő legjobb csapatot összehozni. A gárda: Bakonyi Csilla (Masni), Csizmadia Gergely (Bece), Mertz Tibor (Kocsmáros), Kaszás Mihály (Retek), Juhász Illés (Pap), Quintus Konrád (Csipesz), Tóth Auguszta (Asszony), Vasvári Csaba (Sátán), Szalay Marianna (Feleség).

Igazi sikermű, a budapesti Katona József Színházban több százszor játszották, Miskolcon is sokáig ment, Lukáts Andor filmet forgatott belőle. Mindezek az előzmények azonban a fehérvári előadás rendezőjét, Árkosi Árpádot nem nagyon érdeklik.

- Nem szoktam foglalkozni annak a darabnak az előéletével, amelyet színpadra állítok. Ha látok egy jó előadást, az befolyásolhat abban, hogy én hogyan nyúljak hozzá. A színházi rendezőt úgy is szokták jellemezni, hogy interpretáló művész, megvalósítja a szerzői szándékot. Én mindig azt vizsgálom, meddig terjed a szabadságom, meddig tágíthatom a határokat egy darabnál. Ami a Portugált illeti, mindenki mást gondol arról, hogy mi a titka. Szerintem egy látlelet a falusi közegről, életről, amely az értelmiségi figura megjelenésével felbolydul, kizökken a megszokott kerékvágásból. A kérdés az, hogyan élik túl, mi az, amit mindebből a falu itt reprezentált közössége magáévá tesz, beépít az életébe.

Ebben a találkozásban persze nem marad érintetlen az értelmiségi sem, aki önkeresésében, vágyai megvalósításában egyfajta terepasztalt keres. A falu is valamiféle terepasztal, ahol aztán ő is megég, sérül, váratlan élményekkel szembesül. Ő az az értelmiségi, aki egyfajta expedícióként, az élet sűrűjében keresi azokat a tapasztalatokat, amelyek közelebb juttathatják vágyaihoz. Árkosi Árpád számára egyébként a színházi rendezés is valamiféle expedíció.

- Hiszek ebben. Úgy gondolom, a színészek is elhagyják a civil életüket, amikor egy történettel bevonulnak egy zárt térbe. Átgondolják mindazt, amit a hétköznapokon megélnek, majd elkezdenek új történetet, új valóságot felépíteni. Az expedíció végén pedig megmutatják, hova is érkeztünk el. Nagy kaland, kihívás ez számomra.

Dolgozott már Fehérváron Árkosi Árpád. annak idején Horváth Péter művészeti vezető invitálta az Ármány és szerelemhez. Most a Portugálra hívták, s úgy véli, a társulaton belül sikerült a szerepekhez illő legjobb csapatot összehozni. A gárda: Bakonyi Csilla (Masni), Csizmadia Gergely (Bece), Mertz Tibor (Kocsmáros), Kaszás Mihály (Retek), Juhász Illés (Pap), Quintus Konrád (Csipesz), Tóth Auguszta (Asszony), Vasvári Csaba (Sátán), Szalay Marianna (Feleség).

Igazi sikermű, a budapesti Katona József Színházban több százszor játszották, Miskolcon is sokáig ment, Lukáts Andor filmet forgatott belőle. Mindezek az előzmények azonban a fehérvári előadás rendezőjét, Árkosi Árpádot nem nagyon érdeklik.

- Nem szoktam foglalkozni annak a darabnak az előéletével, amelyet színpadra állítok. Ha látok egy jó előadást, az befolyásolhat abban, hogy én hogyan nyúljak hozzá. A színházi rendezőt úgy is szokták jellemezni, hogy interpretáló művész, megvalósítja a szerzői szándékot. Én mindig azt vizsgálom, meddig terjed a szabadságom, meddig tágíthatom a határokat egy darabnál. Ami a Portugált illeti, mindenki mást gondol arról, hogy mi a titka. Szerintem egy látlelet a falusi közegről, életről, amely az értelmiségi figura megjelenésével felbolydul, kizökken a megszokott kerékvágásból. A kérdés az, hogyan élik túl, mi az, amit mindebből a falu itt reprezentált közössége magáévá tesz, beépít az életébe.

Ebben a találkozásban persze nem marad érintetlen az értelmiségi sem, aki önkeresésében, vágyai megvalósításában egyfajta terepasztalt keres. A falu is valamiféle terepasztal, ahol aztán ő is megég, sérül, váratlan élményekkel szembesül. Ő az az értelmiségi, aki egyfajta expedícióként, az élet sűrűjében keresi azokat a tapasztalatokat, amelyek közelebb juttathatják vágyaihoz. Árkosi Árpád számára egyébként a színházi rendezés is valamiféle expedíció.

- Hiszek ebben. Úgy gondolom, a színészek is elhagyják a civil életüket, amikor egy történettel bevonulnak egy zárt térbe. Átgondolják mindazt, amit a hétköznapokon megélnek, majd elkezdenek új történetet, új valóságot felépíteni. Az expedíció végén pedig megmutatják, hova is érkeztünk el. Nagy kaland, kihívás ez számomra.

Dolgozott már Fehérváron Árkosi Árpád. annak idején Horváth Péter művészeti vezető invitálta az Ármány és szerelemhez. Most a Portugálra hívták, s úgy véli, a társulaton belül sikerült a szerepekhez illő legjobb csapatot összehozni. A gárda: Bakonyi Csilla (Masni), Csizmadia Gergely (Bece), Mertz Tibor (Kocsmáros), Kaszás Mihály (Retek), Juhász Illés (Pap), Quintus Konrád (Csipesz), Tóth Auguszta (Asszony), Vasvári Csaba (Sátán), Szalay Marianna (Feleség).

- Nem szoktam foglalkozni annak a darabnak az előéletével, amelyet színpadra állítok. Ha látok egy jó előadást, az befolyásolhat abban, hogy én hogyan nyúljak hozzá. A színházi rendezőt úgy is szokták jellemezni, hogy interpretáló művész, megvalósítja a szerzői szándékot. Én mindig azt vizsgálom, meddig terjed a szabadságom, meddig tágíthatom a határokat egy darabnál. Ami a Portugált illeti, mindenki mást gondol arról, hogy mi a titka. Szerintem egy látlelet a falusi közegről, életről, amely az értelmiségi figura megjelenésével felbolydul, kizökken a megszokott kerékvágásból. A kérdés az, hogyan élik túl, mi az, amit mindebből a falu itt reprezentált közössége magáévá tesz, beépít az életébe.

Ebben a találkozásban persze nem marad érintetlen az értelmiségi sem, aki önkeresésében, vágyai megvalósításában egyfajta terepasztalt keres. A falu is valamiféle terepasztal, ahol aztán ő is megég, sérül, váratlan élményekkel szembesül. Ő az az értelmiségi, aki egyfajta expedícióként, az élet sűrűjében keresi azokat a tapasztalatokat, amelyek közelebb juttathatják vágyaihoz. Árkosi Árpád számára egyébként a színházi rendezés is valamiféle expedíció.

- Hiszek ebben. Úgy gondolom, a színészek is elhagyják a civil életüket, amikor egy történettel bevonulnak egy zárt térbe. Átgondolják mindazt, amit a hétköznapokon megélnek, majd elkezdenek új történetet, új valóságot felépíteni. Az expedíció végén pedig megmutatják, hova is érkeztünk el. Nagy kaland, kihívás ez számomra.

Dolgozott már Fehérváron Árkosi Árpád. annak idején Horváth Péter művészeti vezető invitálta az Ármány és szerelemhez. Most a Portugálra hívták, s úgy véli, a társulaton belül sikerült a szerepekhez illő legjobb csapatot összehozni. A gárda: Bakonyi Csilla (Masni), Csizmadia Gergely (Bece), Mertz Tibor (Kocsmáros), Kaszás Mihály (Retek), Juhász Illés (Pap), Quintus Konrád (Csipesz), Tóth Auguszta (Asszony), Vasvári Csaba (Sátán), Szalay Marianna (Feleség).

- Nem szoktam foglalkozni annak a darabnak az előéletével, amelyet színpadra állítok. Ha látok egy jó előadást, az befolyásolhat abban, hogy én hogyan nyúljak hozzá. A színházi rendezőt úgy is szokták jellemezni, hogy interpretáló művész, megvalósítja a szerzői szándékot. Én mindig azt vizsgálom, meddig terjed a szabadságom, meddig tágíthatom a határokat egy darabnál. Ami a Portugált illeti, mindenki mást gondol arról, hogy mi a titka. Szerintem egy látlelet a falusi közegről, életről, amely az értelmiségi figura megjelenésével felbolydul, kizökken a megszokott kerékvágásból. A kérdés az, hogyan élik túl, mi az, amit mindebből a falu itt reprezentált közössége magáévá tesz, beépít az életébe.

Ebben a találkozásban persze nem marad érintetlen az értelmiségi sem, aki önkeresésében, vágyai megvalósításában egyfajta terepasztalt keres. A falu is valamiféle terepasztal, ahol aztán ő is megég, sérül, váratlan élményekkel szembesül. Ő az az értelmiségi, aki egyfajta expedícióként, az élet sűrűjében keresi azokat a tapasztalatokat, amelyek közelebb juttathatják vágyaihoz. Árkosi Árpád számára egyébként a színházi rendezés is valamiféle expedíció.

- Hiszek ebben. Úgy gondolom, a színészek is elhagyják a civil életüket, amikor egy történettel bevonulnak egy zárt térbe. Átgondolják mindazt, amit a hétköznapokon megélnek, majd elkezdenek új történetet, új valóságot felépíteni. Az expedíció végén pedig megmutatják, hova is érkeztünk el. Nagy kaland, kihívás ez számomra.

Dolgozott már Fehérváron Árkosi Árpád. annak idején Horváth Péter művészeti vezető invitálta az Ármány és szerelemhez. Most a Portugálra hívták, s úgy véli, a társulaton belül sikerült a szerepekhez illő legjobb csapatot összehozni. A gárda: Bakonyi Csilla (Masni), Csizmadia Gergely (Bece), Mertz Tibor (Kocsmáros), Kaszás Mihály (Retek), Juhász Illés (Pap), Quintus Konrád (Csipesz), Tóth Auguszta (Asszony), Vasvári Csaba (Sátán), Szalay Marianna (Feleség).

Ebben a találkozásban persze nem marad érintetlen az értelmiségi sem, aki önkeresésében, vágyai megvalósításában egyfajta terepasztalt keres. A falu is valamiféle terepasztal, ahol aztán ő is megég, sérül, váratlan élményekkel szembesül. Ő az az értelmiségi, aki egyfajta expedícióként, az élet sűrűjében keresi azokat a tapasztalatokat, amelyek közelebb juttathatják vágyaihoz. Árkosi Árpád számára egyébként a színházi rendezés is valamiféle expedíció.

- Hiszek ebben. Úgy gondolom, a színészek is elhagyják a civil életüket, amikor egy történettel bevonulnak egy zárt térbe. Átgondolják mindazt, amit a hétköznapokon megélnek, majd elkezdenek új történetet, új valóságot felépíteni. Az expedíció végén pedig megmutatják, hova is érkeztünk el. Nagy kaland, kihívás ez számomra.

Dolgozott már Fehérváron Árkosi Árpád. annak idején Horváth Péter művészeti vezető invitálta az Ármány és szerelemhez. Most a Portugálra hívták, s úgy véli, a társulaton belül sikerült a szerepekhez illő legjobb csapatot összehozni. A gárda: Bakonyi Csilla (Masni), Csizmadia Gergely (Bece), Mertz Tibor (Kocsmáros), Kaszás Mihály (Retek), Juhász Illés (Pap), Quintus Konrád (Csipesz), Tóth Auguszta (Asszony), Vasvári Csaba (Sátán), Szalay Marianna (Feleség).

Ebben a találkozásban persze nem marad érintetlen az értelmiségi sem, aki önkeresésében, vágyai megvalósításában egyfajta terepasztalt keres. A falu is valamiféle terepasztal, ahol aztán ő is megég, sérül, váratlan élményekkel szembesül. Ő az az értelmiségi, aki egyfajta expedícióként, az élet sűrűjében keresi azokat a tapasztalatokat, amelyek közelebb juttathatják vágyaihoz. Árkosi Árpád számára egyébként a színházi rendezés is valamiféle expedíció.

- Hiszek ebben. Úgy gondolom, a színészek is elhagyják a civil életüket, amikor egy történettel bevonulnak egy zárt térbe. Átgondolják mindazt, amit a hétköznapokon megélnek, majd elkezdenek új történetet, új valóságot felépíteni. Az expedíció végén pedig megmutatják, hova is érkeztünk el. Nagy kaland, kihívás ez számomra.

Dolgozott már Fehérváron Árkosi Árpád. annak idején Horváth Péter művészeti vezető invitálta az Ármány és szerelemhez. Most a Portugálra hívták, s úgy véli, a társulaton belül sikerült a szerepekhez illő legjobb csapatot összehozni. A gárda: Bakonyi Csilla (Masni), Csizmadia Gergely (Bece), Mertz Tibor (Kocsmáros), Kaszás Mihály (Retek), Juhász Illés (Pap), Quintus Konrád (Csipesz), Tóth Auguszta (Asszony), Vasvári Csaba (Sátán), Szalay Marianna (Feleség).

- Hiszek ebben. Úgy gondolom, a színészek is elhagyják a civil életüket, amikor egy történettel bevonulnak egy zárt térbe. Átgondolják mindazt, amit a hétköznapokon megélnek, majd elkezdenek új történetet, új valóságot felépíteni. Az expedíció végén pedig megmutatják, hova is érkeztünk el. Nagy kaland, kihívás ez számomra.

Dolgozott már Fehérváron Árkosi Árpád. annak idején Horváth Péter művészeti vezető invitálta az Ármány és szerelemhez. Most a Portugálra hívták, s úgy véli, a társulaton belül sikerült a szerepekhez illő legjobb csapatot összehozni. A gárda: Bakonyi Csilla (Masni), Csizmadia Gergely (Bece), Mertz Tibor (Kocsmáros), Kaszás Mihály (Retek), Juhász Illés (Pap), Quintus Konrád (Csipesz), Tóth Auguszta (Asszony), Vasvári Csaba (Sátán), Szalay Marianna (Feleség).

- Hiszek ebben. Úgy gondolom, a színészek is elhagyják a civil életüket, amikor egy történettel bevonulnak egy zárt térbe. Átgondolják mindazt, amit a hétköznapokon megélnek, majd elkezdenek új történetet, új valóságot felépíteni. Az expedíció végén pedig megmutatják, hova is érkeztünk el. Nagy kaland, kihívás ez számomra.

Dolgozott már Fehérváron Árkosi Árpád. annak idején Horváth Péter művészeti vezető invitálta az Ármány és szerelemhez. Most a Portugálra hívták, s úgy véli, a társulaton belül sikerült a szerepekhez illő legjobb csapatot összehozni. A gárda: Bakonyi Csilla (Masni), Csizmadia Gergely (Bece), Mertz Tibor (Kocsmáros), Kaszás Mihály (Retek), Juhász Illés (Pap), Quintus Konrád (Csipesz), Tóth Auguszta (Asszony), Vasvári Csaba (Sátán), Szalay Marianna (Feleség).

Dolgozott már Fehérváron Árkosi Árpád. annak idején Horváth Péter művészeti vezető invitálta az Ármány és szerelemhez. Most a Portugálra hívták, s úgy véli, a társulaton belül sikerült a szerepekhez illő legjobb csapatot összehozni. A gárda: Bakonyi Csilla (Masni), Csizmadia Gergely (Bece), Mertz Tibor (Kocsmáros), Kaszás Mihály (Retek), Juhász Illés (Pap), Quintus Konrád (Csipesz), Tóth Auguszta (Asszony), Vasvári Csaba (Sátán), Szalay Marianna (Feleség).

Dolgozott már Fehérváron Árkosi Árpád. annak idején Horváth Péter művészeti vezető invitálta az Ármány és szerelemhez. Most a Portugálra hívták, s úgy véli, a társulaton belül sikerült a szerepekhez illő legjobb csapatot összehozni. A gárda: Bakonyi Csilla (Masni), Csizmadia Gergely (Bece), Mertz Tibor (Kocsmáros), Kaszás Mihály (Retek), Juhász Illés (Pap), Quintus Konrád (Csipesz), Tóth Auguszta (Asszony), Vasvári Csaba (Sátán), Szalay Marianna (Feleség).