Egy fröcsike az életért

Mint egy spagetti-westernben, ő a titokzatos hős . Belép, lehajtott fejét hirtelen felemeli. Körülnéz... Aztán bort kér, muskotályt, muskit. Ő Bece, aki létével, megjelenésével felrázza az egy helyben toporgó lelkeket. De nem csak neki jut zene, hasonló bevonulás. Minden szereplő megkapja a magáét, és a világítással, rövid ütemkihagyással jelzi a rendező, hogy játékot látunk, stilizálja, megemeli ezt a (látszólag) földhözragadt világot. A másik a darabot kísérő zene, és a visszatérően beiktatott, szándékoltan, már-már börleszkszerűen eltúlzott mozgásetűd, akció. A muzsika olyan, mintha a magyar népiesch-lakodalmas rockból és Kusturica-zenéből gyúrták volna össze, amolyan kelet-európai vidékzene. Macska-jaj és kocsma-jaj - mint két feles, összepasszolnak egésszé azok. Az italok nemzetköziek, ám mégis inkább magyar ez a kocsma, itt, valahol. Mert Árkosi Árpád rendező szándékosan nem használja az eredeti darabban szereplő Irgácsot, megbeszélte a szerzővel, Egressy Zoltánnal, hogy elhagyja a beszélő falunevet. Legyen az a település bárhol, minálunk, ... és bennünk, magunkban is.

A Portugál című darabról, tragikomédiáról beszélünk természetesen, ami igazi színházi kuriózum, sikerdarab volt, ahol bemutatták. Most a Pelikán Teremben játssza a Vörösmarty Színház társulata. Rögvest ki is mondom: szerintem, nagyon jó előadás született, s habár kamaraszínházben első hallásra húzósnak tűnik a kétszer hetven perc, mégsem éreztem hosszúnak, alig találtam benne üresjáratokat.

A darab tele van humorral és szomorúsággal. Komikummal és apró, sokszor csak jelzett, de érezhető drámával. A szereplők mindegyike hordoz valami súlyt, titkot, őriz valami álmot. Szabadulnának ők, kergetnék vágyaikat, de legyőzi őket a valóság, maradnak egy helyben. A kérdés - csak rossz helyre születtek, vagy születhettek volna bárhová, akkor is olyanok lennének, mint a kő - mindvégig lóg a levegőben, ott motoszkál bennünk utána is.

A darab tele van humorral és szomorúsággal. Komikummal és apró, sokszor csak jelzett, de érezhető drámával. A szereplők mindegyike hordoz valami súlyt, titkot, őriz valami álmot. Szabadulnának ők, kergetnék vágyaikat, de legyőzi őket a valóság, maradnak egy helyben. A kérdés - csak rossz helyre születtek, vagy születhettek volna bárhová, akkor is olyanok lennének, mint a kő - mindvégig lóg a levegőben, ott motoszkál bennünk utána is.

Végig pontosan kidolgozott jelenetek és párbeszédek szórakoztatják vagy gondolkodtatják el a nézőt. A díszlet funkcionális, különösebb fennakadás nélkül változtatható kocsmából tóvá vagy éppen céllövöldévé. A dramaturgia, a jelenetépítés alapos, ami egyébként közismerten jellemző Árkosira. Aztán a színészek. Nem láttam rossz, elhibázott alakítást, feltűnő bizonytalanságot. Jó az összhang, a játék. A többiek biztosan nem haragszanak meg, ha legelébb is Tóth Augusztát emelem ki a gárdából, aki Csipesz alkoholista asszonyaként egyszerűen kitűnő. Ahogyan kéri az életmentő napi fröcsikéjét, ahogyan mulatságosan, és szánalmat keltően, de nem eltúlozva felépíti a figurát, nagyon szép teljesítmény. A férjét alakító Quintus Konrád is kiváló, a látszólagos magabiztosság mögött megbúvó kisszerűségével. A Portugáliába vágyó Bece, azaz Csizmadia Gergely szerepe szerint eleinte megnyerő, picit fennsőbbséges, majd kiderül, hogy semmivel se különb, mint a falusiak. Nem akarja látni, hogy itt is megtalálhatná a tengert. Bakonyi Csilla (Masni) hihetően, meggyőzően alakul át és vissza trampli csaposlányból szép és vonzó nővé. Jól adja a nagyhangú, bunkó vidékit Kaszás Mihály (Retek), hogy aztán kiderüljön, sebezhető, igazi áldozat. Az idült alholista Sátánt megszemélyesítő Vasvári Csaba néma jelenlétének súlya, titka van. Tetszett Juhász Illés elfásult, cinikus, ivós, de emberséges Papja, Mertz Tibor önzése miatt önmagával vívódó Kocsmárosa, és Szalay Marianna a magabiztosság álarca mögött bizonytalan, kiszolgáltatott, idegbeteg úriasszonya. A szereplők mindegyike hordoz valami súlyt, titkot, őriz valami álmot.

 Egressy Zoltán több darabját is láthatták már a székesfehérvári nézők. A Sóska, sültkrumplit a Junior Csoport vendégelőadásaként, Koleszár Bazil Péter rendezésében. Saját produkció volt viszont a 4x100, 2003-ban, amelyet Guelmo Sándor rendezett. A Stúdió Színpadon pedig 2007-ben mutatták be a Három koporsót, Quintus Konrád állította színpadra. Egressy legtöbb darabjában említik Bittnert, a titokzatos, ördögi figurát, aki nem jelenik meg, de befolyásolja a történéseket.

 Egressy Zoltán több darabját is láthatták már a székesfehérvári nézők. A Sóska, sültkrumplit a Junior Csoport vendégelőadásaként, Koleszár Bazil Péter rendezésében. Saját produkció volt viszont a 4x100, 2003-ban, amelyet Guelmo Sándor rendezett. A Stúdió Színpadon pedig 2007-ben mutatták be a Három koporsót, Quintus Konrád állította színpadra. Egressy legtöbb darabjában említik Bittnert, a titokzatos, ördögi figurát, aki nem jelenik meg, de befolyásolja a történéseket.

 Egressy Zoltán több darabját is láthatták már a székesfehérvári nézők. A Sóska, sültkrumplit a Junior Csoport vendégelőadásaként, Koleszár Bazil Péter rendezésében. Saját produkció volt viszont a 4x100, 2003-ban, amelyet Guelmo Sándor rendezett. A Stúdió Színpadon pedig 2007-ben mutatták be a Három koporsót, Quintus Konrád állította színpadra. Egressy legtöbb darabjában említik Bittnert, a titokzatos, ördögi figurát, aki nem jelenik meg, de befolyásolja a történéseket.