Feszültség a tetőtérben - Pinter a Kafkában

Szűk tér, félhomály, intim légkör fogadja a város egyik, nemrég megnyílt, kultúrmissziót betöltő szórakozóhelyére belépőt, aki adott esetben éppen az angol drámaíró, Harold Pinter Az étellift című egyfelvonásosára érkezett a tetőtérben megbúvó helyiségbe. Rongyszőnyeg, székek itt-ott, asztalnál és különállóan, lehet őket vinni ide-oda, miután az ember megrendelte aktuális italát a pultnál. Aztán igen, jöhet a helykeresés, ha már színházi előadásra, kamaradarabra jöttünk, akkor jó lenne minél közelebb húzódni az aprócska színpadhoz. Érdemes bátornak lenni, ha nincs megfelelő hely, odakéredzkedni egy éppen magányosan ülő alak, vagy akár egy társaság mellé, hiszen itt ebből sincs gond. Mint ahogy abból sem, ha az előadás közben olykor átsuhan egy-egy alak a néző orra előtt (bár ezt jobb inkább mellőzni), vagy ha egy kutyus majszolja félhangosan a gazdi melegszendvicséből juttatott jutalomfalatot. Sőt, ez utóbbi mozzanat még akár a dramaturgiába illeszthető is lehetett volna, amennyiben az étellifttel küldött fogások elfogyasztását illusztrálja a jóízű harapásokkal, valahonnan a háttérből.  De ez helyi sajátosság volt a fővárosi Radikális Szabadidő Színház előadása közben, amelyben Formanek Csaba és Ilyés Lénárd játszottak.

Az abszurd darab egyetlen helyiségben, egy bérelt szobában játszódik, ahol két férfi - Ben és Gus - várakozik. Hogy mire, az legfeljebb csak a homályos utalásokból sejthető, s ez vonatkozik az egész darab kimenetelére. A csepegtetett információkból, megjegyzésekből azért kiderül egy s más: itt bizony bérgyilkosokról van szó, ám most már csak azt kellene tudni, ki lesz az áldozat? Ez az, amibe a nézőn kívül a két férfi sem beavatott - elvileg -, s tehetetlen várakozásukban különféle pótcselekvéssel ütik el az időt. Például újságot olvasnak, beszélgetnek, ám ezt egyre idegesebben teszik, s a pattanásig feszült idegek olykor feleslegesen  éles vitákhoz vezetnek meccsről, és egyéb felejthető dolgokról, mígnem beindul az a bizonyos étellift... Mindez elfedi a retteget valóságot, valakinek a végét, s a fenyegetettség érzése egy váratlan - ám aki jól figyel, annak kikövetkeztethető - végkifejletben teljesedik ki.
A két színész  a helyiségben adott lehetőséghez képest egész jól oldotta meg a feladatot, még ha egyes jelenetek talán kisebb hangsúlyt is kaptak, egyéb részek viszont jobban kidomborodhattak. Az előadás élvezhető, s kellőképpen feszült volt,  egy hétköznap este méltó levezetéseként...

A KafkaBeat következő programja március 10-én, szerda este 19 órától: A bárány megkísértése, Ács Tamás és Jakab Ádám előadásában.

Részletes műsor ide kattintva érhető el!