Az én Megváltóm él

Händel nagy oratóriumai között a Messiás különleges helyet foglal el a szövegkönyv sajátos koncepciója alapján. A Charles Jennens által összeállított libretto Krisztus életének összefoglalása: az első rész a Messiás eljövetelére való várakozás, valamint a karácsony, a második a passió témakörével foglalkozik, a harmadik elmélkedés a megváltás ténye felett. Mivel azonban Hädel ismertnek vette az evangéliumi történetet, lemondott az események részletes ismertetéséről. Bach passióitól eltérően például nem alkalmazott elbeszélőt - viszont ezt ellensúlyozandó a zene megdöbbentő pontossággal reagál a történésekre. Arnold Schering, a múlt század egyik meghatározó német zenetudósa írja: Alig akad még egy oratorikus műve Hndelnek, amelyben a szöveget oly fáradhatatlanul, az egyes szavak legmélyére hatolva értelmezné, mint a Messiásban.

Az eredeti angol szöveget ezúttal német fordításban megszólaltató előadók igyekezetén semmi sem múlott, a pontos artikulációra hallhatóan nagy súlyt fektettek úgy a szólisták, mind az énekkarok. (Ezzel együtt egy kézbe vehető, rövidített szövegkönyv most valóban hozzájárulhatott volna a mű mélyebb megértéséhez.) A zenei megvalósítás színvonalával sem lehettünk elégedetlenek: egészében véve szolid, korrekt interpretáció volt, néhány, az átlagosnál jobb pillanattal. Feltétlenül említést érdemel e tekintetben a záró rész trombitaszólós basszusáriája, amelyben Jekl László markáns énekszólóját kísérve nagyot fújt Sonkovics Loránd trombitaművész. Mukk József is szép és kulturált megoldásokkal vétette észre magát. A hölgyek teljesítményét kicsit halványabbra kellett értékelnem: hangerőben és kifejezésben ezúttal sajnos elmaradtak kollégáiktól. (Különösen fájlaltam ezt a 43. számú szopránáriában, amelynek a Tudom, hogy az én Megváltóm él szövegre írott dallamát a kortársak felülmúlhatatlannak tartva e hangokat vésték a mester síremlékére. Ebből a rendkívüliségből most szinte semmit sem érzékeltünk.) A téli nyavalyák által megtizedelt, az ideálisnál jóval kisebb méretű kórus hősiesen tette a dolgát.

Még két megjegyzés. Az első: az utolsó padban fagyoskodva egy óra zenehallgatás után felmerült bennem a kérdés, ilyen időjárási körülmények között nem lett volna-e tanácsos a produkciót védettebb helyre vinni. Mint megtudtam, a muzsikusok délután 11 fokban csinálták végig a kétórás főpróbát, s az ő székeiket este sem fűtötték... Gondoljunk néha rájuk is! A második: a Primavera Kórus a koncertet évtizedek óta nyitó ünnepi kórusblokkját az idén - időtakarékossági okokból - leválasztották a műsorról. Mindazonáltal senkit sem ért veszteség: az énekkar december 12-én, a ciszterci templomban zsúfolásig telt ház előtt ráadásos sikerrel adta elő hagyományos programját.

Az eredeti angol szöveget ezúttal német fordításban megszólaltató előadók igyekezetén semmi sem múlott, a pontos artikulációra hallhatóan nagy súlyt fektettek úgy a szólisták, mind az énekkarok. (Ezzel együtt egy kézbe vehető, rövidített szövegkönyv most valóban hozzájárulhatott volna a mű mélyebb megértéséhez.) A zenei megvalósítás színvonalával sem lehettünk elégedetlenek: egészében véve szolid, korrekt interpretáció volt, néhány, az átlagosnál jobb pillanattal. Feltétlenül említést érdemel e tekintetben a záró rész trombitaszólós basszusáriája, amelyben Jekl László markáns énekszólóját kísérve nagyot fújt Sonkovics Loránd trombitaművész. Mukk József is szép és kulturált megoldásokkal vétette észre magát. A hölgyek teljesítményét kicsit halványabbra kellett értékelnem: hangerőben és kifejezésben ezúttal sajnos elmaradtak kollégáiktól. (Különösen fájlaltam ezt a 43. számú szopránáriában, amelynek a Tudom, hogy az én Megváltóm él szövegre írott dallamát a kortársak felülmúlhatatlannak tartva e hangokat vésték a mester síremlékére. Ebből a rendkívüliségből most szinte semmit sem érzékeltünk.) A téli nyavalyák által megtizedelt, az ideálisnál jóval kisebb méretű kórus hősiesen tette a dolgát.

Még két megjegyzés. Az első: az utolsó padban fagyoskodva egy óra zenehallgatás után felmerült bennem a kérdés, ilyen időjárási körülmények között nem lett volna-e tanácsos a produkciót védettebb helyre vinni. Mint megtudtam, a muzsikusok délután 11 fokban csinálták végig a kétórás főpróbát, s az ő székeiket este sem fűtötték... Gondoljunk néha rájuk is! A második: a Primavera Kórus a koncertet évtizedek óta nyitó ünnepi kórusblokkját az idén - időtakarékossági okokból - leválasztották a műsorról. Mindazonáltal senkit sem ért veszteség: az énekkar december 12-én, a ciszterci templomban zsúfolásig telt ház előtt ráadásos sikerrel adta elő hagyományos programját.

Az eredeti angol szöveget ezúttal német fordításban megszólaltató előadók igyekezetén semmi sem múlott, a pontos artikulációra hallhatóan nagy súlyt fektettek úgy a szólisták, mind az énekkarok. (Ezzel együtt egy kézbe vehető, rövidített szövegkönyv most valóban hozzájárulhatott volna a mű mélyebb megértéséhez.) A zenei megvalósítás színvonalával sem lehettünk elégedetlenek: egészében véve szolid, korrekt interpretáció volt, néhány, az átlagosnál jobb pillanattal. Feltétlenül említést érdemel e tekintetben a záró rész trombitaszólós basszusáriája, amelyben Jekl László markáns énekszólóját kísérve nagyot fújt Sonkovics Loránd trombitaművész. Mukk József is szép és kulturált megoldásokkal vétette észre magát. A hölgyek teljesítményét kicsit halványabbra kellett értékelnem: hangerőben és kifejezésben ezúttal sajnos elmaradtak kollégáiktól. (Különösen fájlaltam ezt a 43. számú szopránáriában, amelynek a Tudom, hogy az én Megváltóm él szövegre írott dallamát a kortársak felülmúlhatatlannak tartva e hangokat vésték a mester síremlékére. Ebből a rendkívüliségből most szinte semmit sem érzékeltünk.) A téli nyavalyák által megtizedelt, az ideálisnál jóval kisebb méretű kórus hősiesen tette a dolgát.

Még két megjegyzés. Az első: az utolsó padban fagyoskodva egy óra zenehallgatás után felmerült bennem a kérdés, ilyen időjárási körülmények között nem lett volna-e tanácsos a produkciót védettebb helyre vinni. Mint megtudtam, a muzsikusok délután 11 fokban csinálták végig a kétórás főpróbát, s az ő székeiket este sem fűtötték... Gondoljunk néha rájuk is! A második: a Primavera Kórus a koncertet évtizedek óta nyitó ünnepi kórusblokkját az idén - időtakarékossági okokból - leválasztották a műsorról. Mindazonáltal senkit sem ért veszteség: az énekkar december 12-én, a ciszterci templomban zsúfolásig telt ház előtt ráadásos sikerrel adta elő hagyományos programját.

Még két megjegyzés. Az első: az utolsó padban fagyoskodva egy óra zenehallgatás után felmerült bennem a kérdés, ilyen időjárási körülmények között nem lett volna-e tanácsos a produkciót védettebb helyre vinni. Mint megtudtam, a muzsikusok délután 11 fokban csinálták végig a kétórás főpróbát, s az ő székeiket este sem fűtötték... Gondoljunk néha rájuk is! A második: a Primavera Kórus a koncertet évtizedek óta nyitó ünnepi kórusblokkját az idén - időtakarékossági okokból - leválasztották a műsorról. Mindazonáltal senkit sem ért veszteség: az énekkar december 12-én, a ciszterci templomban zsúfolásig telt ház előtt ráadásos sikerrel adta elő hagyományos programját.

Még két megjegyzés. Az első: az utolsó padban fagyoskodva egy óra zenehallgatás után felmerült bennem a kérdés, ilyen időjárási körülmények között nem lett volna-e tanácsos a produkciót védettebb helyre vinni. Mint megtudtam, a muzsikusok délután 11 fokban csinálták végig a kétórás főpróbát, s az ő székeiket este sem fűtötték... Gondoljunk néha rájuk is! A második: a Primavera Kórus a koncertet évtizedek óta nyitó ünnepi kórusblokkját az idén - időtakarékossági okokból - leválasztották a műsorról. Mindazonáltal senkit sem ért veszteség: az énekkar december 12-én, a ciszterci templomban zsúfolásig telt ház előtt ráadásos sikerrel adta elő hagyományos programját.