A cirkuszvilág közelről

Nem volt az más, mint színre vinni Kálmán Imre világhírű, három felvonásos nagyoperettjét, a Cirkuszhercegnőt, mégpedig igazi cirkuszban. Az élet úgy hozta, hogy a Vörösmarty Színház akkor még nem volt készen, viszont a Magyar Nemzeti Cirkusz, Richter József tulajdonos igazgatója nemcsak a cirkuszművészetet, hanem a színházat is szereti: így aztán a Vörösmarty Színház társulata és a Magyar Nemzeti Cirkusz művészei - elsősorban Richter Flórián lovasakrobata - elkezdett együtt dolgozni.

- Lassan összecsiszolódtunk, persze először kölcsönösen csak méregettük egymást, de Richterék rengeteget segítettek a próbákon, tanították a színészeket, akiknek sok akrobata számot kellett begyakorolni - meséli Levente.

Az előadás színész koreográfusa - és a könyv társszerzője - Dévényi Ildikó volt. A két művészeti ág közös produkciójával pedig új műfaj, a SzínKusz is megszületett.

Aki látta Fehérváron az 1200 személyes cirkuszsátorban bemutatott Cirkuszhercegnőt, annak feledhetetlen élményben volt része. Öt éve már ennek, s azóta sem ismételték meg. Nos az akkori előkészületek, tárgyalások - amelyek kereken hét évig tartottak -, majd a próbák, előadások során barátság szövődött a színészházaspár és a Richter házaspár között. Moravetzéket megragadta a Richter cirkuszdinasztia 1821-ig visszavezethető története, amely a kívülállónak romantikus, amiként a cirkusz különleges világa is. Ám a valóság sokkal, de sokkal keményebb: a fennmaradásért naponta meg kellett - ma is meg kell - küzdeni, s a siker, a csillogás mögött embertelenül sok munka áll. Erről is szól az Aranybohóc, amely valójában baráti beszélgetések füzére, egy-egy történetben meséli el, miként talált egymásra Richter József, akinek szülei, nagyszülei, dédszülei is cirkuszosok voltak , mégpedig állatszámokkal dolgoztak, s egy másik híres cirkuszdinasztia, az olasz Rentz család leánya, Carola. A két fiatal művész közös, két elefánttal bemutatott produkciója világszám lett, amely 1974-ben a Monte Carlo-i Cirkuszfesztiválon elnyerte az Ezüstbohóc Díjat. Világszám volt, megismételhetetlen azóta is: Józsi az egyik elefánt fején kézen áll, különböző mutatványok után pedig olyasmi történik, amire sehol a világon azóta sincs példa: a másik elefánt egy ugródeszkára - libikóka egyik felére - rádobbant, ezzel fellöki az artistát a levegőbe, az repül, s kétszer szaltózik, majd visszatér - az előző elefánt fejére. Ugyanezt ismétli a gyönyörű artistalány, Carola, csakhogy ő az elefánt fején álló akrobata vállán landol... Ilyen izgalmas történetek sora vezet el az Aranybohócig, amely a már emlegetett Monte Carlo-i Cirkuszfesztivál legmagasabb elismerése, s amelynek birtokosa Richter József idősebbik fia, Flórián. Őt a világ legjobb lovasakrobatájaként tartja számon a cirkuszvilág. Flórián és csoportja tavaly nyerte el az elismerést, a cirkusz Oscar-díját. A kisebbik fiú, Joci már majdnem kilépett a privát életbe - tehetséges teniszező - ám a szíve visszahúzta e varázslatos világba, a családjához.