Anyu és apu fényképei

Nem privát történelem az, amit a Café Möbiusban láthatunk az Anyu és Apu fényképei című kis kamarakiállításon. Képek ezek a családi hagyatékból, fotók a Balatonról, a Dunáról, képek az egykori Jugoszláviából. Siklósi János Gyula (1917-1995) és felesége, Hergesheimer Lujza (1926-2004) fotói az ötvenes-hatvanas évekből. Pályázatokra beküldött, többszörösen díjnyertes képek. Fekete-fehér munkák. Köztük a már említett családi összeállítással. Na és egy másik képpel, amelyen maguk az alkotó szülők láthatók háttal, a boglári mólon. Maguk mögé rakták a gépet, késleltetett expozícióval készült a negatív. Privát sorssá-történelemmé teszik viszont őket a kávéházban olvasható életrajzok, amelyek sűrűek ugyan, de jól összeszedettek. Kiderül például belőlük, hogy a római katolikus Stein-Siklósi János Gyula és a református Hergesheimer Lujza szovjet hadifogolytáborban ismerték meg egymást, majd hazatérésük után, 1948-ban házasságot kötöttek. A következő évben megszületett a kisfiuk.

Ő Siklósi Gyula, a Szent István Király Múzeum régésze, aki a rendkívül gazdag családi emléktárból, hagyatékból válogatta a képeket. Vele együtt nézegettük a kiállítást, jobban mondva beszélgettünk kicsit a privát történelmi háttérről. Az egyik emlék és történet szüli a másikat, a családi kronológia szorosan összefonódik a múlt század sorsfordító és sorsnyomorító eseményeivel. Még ebből a viszonylag rövidre szabott találkozásból is világosan kiderül, hogy Siklósi Gyula minden apró részletet ismer, fel tud idézni a családi históriából. Miért sok a vizes kép, különösen a balatoni? Mert a szülők imádták a vizet, s 1957-ben megtörtént a csoda. Beutalót kaptak Balatonboglárra, innentől évekig az volt a kedvenc nyaralóhely. De készült kép a Dunáról is, háttérben a fenyegetően füstölgő óbudai gázgyárral. Aztán a Dunakanyarról, árvíz idején. Csónakokról, vitorlásokról, többnyire alkonyati órán.

A Siklósi-szülők megfordultak az egykori Jugoszláviában is, a mai horvát tengerpart egyik városkájában. Tetszenek nekem az ott készült fotográfiák. Különösen az, amelyiken kopottas házak részlete látható, a kötélen száradó ruhák elmaradhatatlan látványával, a háttérben pedig, az ablakban, az akkori fehérneműdivatban pompázó hölgy alakja sejlik fel. Tetőt, házoromzatot is megörökített az objektív, amely egyfelől a múló időt, de egyúttal az időtlenséget is rögzítette.

A képekkel lassan végzünk, a történetekre viszont órák kellenének. S kiderül az is, hogy rengeteg fotót rejt még a családi hagyaték. Nem fértek ide, kicsi a hely. Siklósi Gyula ezért úgy tervezi, hogy újabb kiállítást rendez az otthon rendszerezett, féltve őrzött fotográfiákból.

A munkahelyi amatőr fotókör tagja volt

Stein János Gyula a Magyar királyi Állami Elemi tanítóképző iskolát végezte el 1931-36 között. Miután megkérdezték tőle, hogy ilyen névvel hogyan fog magyar gyerekeket magyar nyelvre és irodalomra tanítani, 1934-ben magyarosította a nevét: Siklósi János Gyula lett. Hergesheimer Lujza a Tungsramban dolgozott, ahol amatőr fotókör is működött, ennek azonban nem volt tagja a férje. Ám fotózott ő is, s immár nehéz lenne megmondani, melyik képnek ki a készítője.