A sárkány még eleven

Sprituális realizmus. Így határozta meg Bakonyi István irodalomtörténész Jókai Anna Kossuth-díjas írónő jellemző életfilozófiáját, amely kijelölte egyben beszélgetésük irányát is. Merthogy e két, ellentétes tartalmú kifejezés határozta meg mindig Jókai Anna konvenciókat felrúgó munkáit: misztérium-drámáiban szellemi-lelki síkon formálódó fantasztikus emberi sorsaiban. A mostani író-olvasó találkozón sem tucatnyinál több regénye került előtérbe. Az írónő a fentebb tett meghatározásra adott magyarázatot: olyan realista író ő, aki felvállalja a magyarság sorskérdéseit, de a nemzet felemelkedését csak úgy tudja elképzelni, ha a spritualitás is működik. Bakonyi ezt így fogalmazta meg: a Teremtővel való kapcsolatunkat ápolja, hogy tökéletesebb legyen, mint amilyen jelen pillanatban, és erre a szellemiségre mai bajaink, mocskaink, szellemi szennyeink mellet igen nagy szükség van.

Aktuálisan az eseményekhez, Szent György legendájának értelmezésével kezdődött a beszélgetés. - Földi szentjeink a szakrális világ szimbólumrendszerében hierarchiában léteznek - mondta Jókai Anna. - Ez a korszak, amiben élünk, Mihály arkangyalé. Ábrázolása az idők múlásával változott. Régen kardja fölfelé irányult, hogy a szellemi világban is jelen lévő gonosszal vívja harcát. Most azonban a kard lefelé néz, ahol egy sárkány is van. Szent György ennek a motívumnak a megtestesítője az emberi közegben. A legaktuálisabb szimbólum ez most világszerte, mert a sárkány még nem pusztult el. Beköltözött az emberi tudatba - intett Jókai Anna. Vannak egészen sárkányszerű emberi tudatok, és az általa is képviselt spirituális szellemi erő ezek ellen küzd. Megerősítés volt ez a beszélgetés, mert gyakran maradunk magunkra gondolatainkkal, vágyainkkal, miközben érezzük, a világ ellenkező irányba megy. Fogalmakat magyarázott az írónő, például a nyitottságét. Nem nyitott az, aki úgy él, ahogy neki gyönyörűségére válik - mondta -, hanem lökött. Nem lehet mindent elfogadni a világ részé-ről, csak mert egy álliberális szemlélet azt sulykolja, hogy nincs központi értékrend.