Kávé és kultúra egy légtérben

Gyanítom, nem túl sok kávéháztörténész tevékenykedik kis hazánkban, a kávéivók minden bizonnyal jóval nagyobb számbeli fölényben vannak. Zeke Gyulától először is arról érdeklődtünk, van-e remény a múlt század elejének kávéházi fílingjét visszahozni furcsa ízvilágú, olykor kesernyés utóízt hátra hagyó korunkba.

- A (nagy)városi nyilvánosságnak az a régi szerkezete, amelyben a kávéház vezető szerepet tölthetett be, ismert okokból végképp a múlté - mondja a kávéházakról összefoglaló kötetet is írt szerző.

- Emellett az irodalmat is magában foglaló szimbolikus kultúra kitüntetett szerepének is vége a szellemi nyilvánosságban. Irodalmi kávéházai a mi korunknak, abban az értelemben, ahogyan a századfordulón, de még a két világháború közt is voltak, nemigen lesznek. (Itt jegyzem meg zárójelben, hogy legendás irodalmi és művészkávéházainkat sem a költők és a festők tartották el, hanem a fizetőképes polgári közönség, s ugyanígy a több száz nem irodalmi kávéházat is Budapesten és az országban.) Ám azt is látni kell, hogy az elmúlt évtized örvendetes kávés fellendülése során számos olyan kisebb-nagyobb kávézó nyílt és működik szerte az országban, amelyek szervesen együtt lélegeznek a kultúrával. Tárlatok, kötetbemutatók, beszélgetések, vetítések, koncertek tízezrei leltek helyre a falaik közt. Forrásszerűen Budapest kávéháztörténetével foglalkozom, és amikor jelen idejű szövegekben igyekszem nyomon követni az új kávés konjunktúra fejleményeit, bemutatni érdekes és fontos új helyeit, akkor döntőleg fővárosi helyekről írok. Ám itt jegyzem meg, a kávéház a maga klasszikus évtizedeiben sem csak nagyvárosi intézmény volt, a kisebb városoknak, s nem egyszer a nagyközségeknek is megvoltak a maguk kávéházai. S hála istennek így van ez ma is. A kiváló Möbius például annyira föllelkesített, hogy nemsokára külön is írni fogok róla.

Ami a kávézás mai rituáléit és magát a kávét illeti, Zeke Gyula változást, illetve jelentős előrelépést figyelt meg.

- Sokan nyakalják be gyorsan a kávét, ez igaz, ám újból megjelent - vagy mondhatom: sosem veszett ki teljesen - a szellemi és érzéki szemlélődéssel kávézók típusa, amelynek a számomra legfontosabb irodalmi lenyomata Csáth Géza 1908-as A Kálvin téren című szövege. És ne feledjük, a zaccos és gyenge szocialista presszókávék színvonalán rég és messze túl vagyunk már, elsősorban az olasz presszókávé márkák piaci egyeduralma révén, de számos hely igényes saját keverékeinek köszönhetően is. Becses és fontos előrelépés ez egy olyan országban, ahol mindig is az átlag megemelése volt a legnehezebb feladat.