A Nap bennünk van

Nem számoltam, hányszor futott rajtam végig a hideg a körülbelül kétórás előadás alatt, de az biztos, hogy több katartikus pillanat is adódott a Naplegenda című kétrészes táncjátéknak köszönhetően. A darab nem új, már több mint nyolc éve, hogy színpadra vitte Mihályi Gábor koreográfus-rendező, aki munkájáért Az év legjobb alkotója díjat vehette át 2000-ben. Ám, hogy a Naplegenda tartalma mennyire időtálló, látványvilága mennyire hatásos, s a produkció milyen meggyőző, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a fehérvári közönség most is hosszú percekig tapsolta vissza a szereplőket.


Az együttes nagy tudással tolmácsolta a Kárpát-medence táncait
Fotó: Gregority Antal


A Naplegenda tulajdonképpen egy utazás keletről nyugat felé, körforgás a napkeltétől a napnyugtáig, a téltől a nyáron át az újabb télig, amelyben az élet és a halál, a bánat és az öröm, a remény és a reménytelenség jelenik meg. Felfoghatjuk mindezt talán úgy is, hogy a gyökerektől, a hagyományoktól való távolodás, s az azokhoz való visszatérés szimbóluma is lehet e mű, amelynek középpontjában a Nap kultusza áll. A Napé, amelynek fénye, melege reményt, életet ad, energiával tölt fel, hiánya pedig baljós történések előidézője lehet. Nem véletlen, hogy Barcsik Géza díszlet- és látványtervének középpontjában, a színpad hátterében is egy hatalmas Napkorong látható, amelyet különböző motívumok díszítenek, s amely vagy teljes fényében ragyog, vagy félhold alakot formáz, vagy teljesen kihuny, elsötétül. A Napot két hatalmas, aranyszínű szarv fogja közre, ezek előtt táncolnak a Magyar Állami Népi Együttes művészei, akik mindvégig magabiztos, pontos technikai tudásról tesznek tanúbizonyságot, s határtalan energia, lelkesedés sugárzik belőlük. Együtt élnek a lendületes produkcióval, amelyben lírai részek is helyet kaptak. A koreográfiák életünk fontos történéseit, az évszakokhoz, napszakokhoz kötődő tevékenységeit, szokásait idézik meg, gyönyörű képekben. Látjuk a katonáktól búcsúzó asszonyokat, lányokat, a magányos honvédeket, a tavaszi-nyári fülledt melegben egymásra találó szerelmeseket, s az élet misztikus oldalát, az áldozást, az emberben dúló jó és rossz harcát, a világosság és sötétség vetélkedését is. Mindezek a Kárpát-medence táncain át jelennek meg előttünk, így ismét elmerenghetünk azon, milyen gazdag, szép és látványos is ez a mozgáskultúra. Az előadást Nikola Parov a magyar népzenéből merítő, azt modern és keleties hangzásokkal vegyítő zenéje, a változatos fényjáték, a pár mondatos narrációk és Herczku Ágnes, illetve Németh Ferenc szólóéneke teszi igazán hatásos produkcióvá. Herczku Ágnes átütő erővel szólaltatja meg a dalokat, hangja kiváló, színpadi jelenléte hatásos, az ember egyszerűen nem tudja levenni róla a szemét.

A Naplegenda mélyen átélhető, a külsőségekre bőven adó, de belülről jövő, jó értelemben vett és hagyományainkra épülő tánc-show. Általa szinte valóban érezhetjük a Nap melegét, kirobbanó energiáját, az életben betöltött fontos szerepét. S arra is ráeszmélhetünk, hogy ez az ősenergia bennünk is ott van, csak tudnunk kell újra fölfedezni, és hagynunk kell áradni, mint egykor...

A produkcióról ide kattintva olvashat bővebben!