Kultúra

2007.04.23. 02:27

Át a mezőn, Saitos Lajossal

Székesfehérvár (bj) - Bakonyi István méltatása szerint külalakjában és tartalmában is az eddigi legszebb Saitos Lajos legújabb válogatás kötete, amely hatvan, régi és új verset tartalmaz.

Bokros Judit

Szinte mindenkinél korábban érkezik a szerkesztőségbe, és szorgalmasan elkezdi gépelni a szolgáltatás rovat híreit, mióta jó egy éve rá hárult ez a feladat. Tizenegy óra körül általában elhagyja szobáját, egy rövid elmentem anyagot fölvenni vagy ebédelni mentem megjegyezéssel. Kora délután aztán visszatér, és lerója a napi penzumot. Közben ha kell, ellátogat földjeire , vagyis azokra a településekre, melyeknek híreit időről időre szállítja. Kö-rülbelül így telnek Sajtos Lajos napjai újságírói mivoltában. Kollégánknak azonban van egy másik, nem is annyira titkos élete, amelyet Saitos Lajos néven él, és többnyire versek faragásával tölt ki.

Ez utóbbi tevékenységének gyümölcse az 1993- 2004. között megjelent öt verseskötet, illetve a legutóbbi, Át a mezőn című válogatás, amely nemrég került ki a nyomdából. Ez hatvan verset tartalmaz, utalva a szerző korára, aki április 3-án ünnepelte 60. születésnapját. Az évforduló és az új kötet megjelenésének alkalmából köszöntötték kedves, baráti műsorral Saitos Lajost a Szent István Művelődési Házban. Az estre a város és a megye szinte összes, hasonló korban lévő költője, írója készült egy-egy köszöntővel, amelyben a Saitoshoz fűződő kapcsolatukat, a hatvan év jelentőségét, és a költői létet firtatták.

A Vörösmarty Társaság elnöke, Bakonyi István irodalomtörténész - miután kipoentírozva fölelevenítette a Lajossal való Fő utcai találkozások emlékét - rövid elemzésbe kezdett. E szerint az Át a mezőn talán ez eddigi legszebb kötet, amely nemcsak a költői hangvételre, hanem a karcsú könyvecske külalakjára is vonatkozik. A valóban szép tervezésű borítón egy finn művész festményének reprodukciója látható, amelyet a szerző választott ki. Már ez is mutatja, mely népek iránt vonzódik Lajos, akit a népköltészet mellett az északi kultúra, irodalom hatása is versírásra késztetett. Nagy hatással volt még rá a rövid, tömör japán versforma, a haiku, ebben a műfajban már hosszú ideje alkot. Bakonyi kifejtette: egyre jobb lesz ez a költészet, amelyre a Por Isten szemében című vers sorai a legjobb bizonyítékok: ...s midőn ásvány leszek újra szállok / - szállok teremtőmhöz - a szemébe vissza / s a porszemet az isteni könny fölissza.

Az esten Saitos szülőfalujából, Soponyáról is érkeztek kedves vendégek. Az iskola diákjai Szecsődi Rita vezetésével citerán játszottak és gyönyörű népdalokat énekeltek az ünnepeltnek. F. Dőry Magdolna a költő verseiből készített válogatását szavalta el, majd hosszasan sorjáztak a baráti, legtöbbször versbe szedett köszöntések.

Persze volt - Bakonyi személyében -, aki egy hirtelen megfogalmazott sorral tisztelte meg az ünnepeltet, amely valahogy így hangzott: A Saitost nem engedjük kiénekelni a szánkból... .

Ez utóbbi tevékenységének gyümölcse az 1993- 2004. között megjelent öt verseskötet, illetve a legutóbbi, Át a mezőn című válogatás, amely nemrég került ki a nyomdából. Ez hatvan verset tartalmaz, utalva a szerző korára, aki április 3-án ünnepelte 60. születésnapját. Az évforduló és az új kötet megjelenésének alkalmából köszöntötték kedves, baráti műsorral Saitos Lajost a Szent István Művelődési Házban. Az estre a város és a megye szinte összes, hasonló korban lévő költője, írója készült egy-egy köszöntővel, amelyben a Saitoshoz fűződő kapcsolatukat, a hatvan év jelentőségét, és a költői létet firtatták.

A Vörösmarty Társaság elnöke, Bakonyi István irodalomtörténész - miután kipoentírozva fölelevenítette a Lajossal való Fő utcai találkozások emlékét - rövid elemzésbe kezdett. E szerint az Át a mezőn talán ez eddigi legszebb kötet, amely nemcsak a költői hangvételre, hanem a karcsú könyvecske külalakjára is vonatkozik. A valóban szép tervezésű borítón egy finn művész festményének reprodukciója látható, amelyet a szerző választott ki. Már ez is mutatja, mely népek iránt vonzódik Lajos, akit a népköltészet mellett az északi kultúra, irodalom hatása is versírásra késztetett. Nagy hatással volt még rá a rövid, tömör japán versforma, a haiku, ebben a műfajban már hosszú ideje alkot. Bakonyi kifejtette: egyre jobb lesz ez a költészet, amelyre a Por Isten szemében című vers sorai a legjobb bizonyítékok: ...s midőn ásvány leszek újra szállok / - szállok teremtőmhöz - a szemébe vissza / s a porszemet az isteni könny fölissza.

Az esten Saitos szülőfalujából, Soponyáról is érkeztek kedves vendégek. Az iskola diákjai Szecsődi Rita vezetésével citerán játszottak és gyönyörű népdalokat énekeltek az ünnepeltnek. F. Dőry Magdolna a költő verseiből készített válogatását szavalta el, majd hosszasan sorjáztak a baráti, legtöbbször versbe szedett köszöntések.

Persze volt - Bakonyi személyében -, aki egy hirtelen megfogalmazott sorral tisztelte meg az ünnepeltet, amely valahogy így hangzott: A Saitost nem engedjük kiénekelni a szánkból... .

Ez utóbbi tevékenységének gyümölcse az 1993- 2004. között megjelent öt verseskötet, illetve a legutóbbi, Át a mezőn című válogatás, amely nemrég került ki a nyomdából. Ez hatvan verset tartalmaz, utalva a szerző korára, aki április 3-án ünnepelte 60. születésnapját. Az évforduló és az új kötet megjelenésének alkalmából köszöntötték kedves, baráti műsorral Saitos Lajost a Szent István Művelődési Házban. Az estre a város és a megye szinte összes, hasonló korban lévő költője, írója készült egy-egy köszöntővel, amelyben a Saitoshoz fűződő kapcsolatukat, a hatvan év jelentőségét, és a költői létet firtatták.

A Vörösmarty Társaság elnöke, Bakonyi István irodalomtörténész - miután kipoentírozva fölelevenítette a Lajossal való Fő utcai találkozások emlékét - rövid elemzésbe kezdett. E szerint az Át a mezőn talán ez eddigi legszebb kötet, amely nemcsak a költői hangvételre, hanem a karcsú könyvecske külalakjára is vonatkozik. A valóban szép tervezésű borítón egy finn művész festményének reprodukciója látható, amelyet a szerző választott ki. Már ez is mutatja, mely népek iránt vonzódik Lajos, akit a népköltészet mellett az északi kultúra, irodalom hatása is versírásra késztetett. Nagy hatással volt még rá a rövid, tömör japán versforma, a haiku, ebben a műfajban már hosszú ideje alkot. Bakonyi kifejtette: egyre jobb lesz ez a költészet, amelyre a Por Isten szemében című vers sorai a legjobb bizonyítékok: ...s midőn ásvány leszek újra szállok / - szállok teremtőmhöz - a szemébe vissza / s a porszemet az isteni könny fölissza.

Az esten Saitos szülőfalujából, Soponyáról is érkeztek kedves vendégek. Az iskola diákjai Szecsődi Rita vezetésével citerán játszottak és gyönyörű népdalokat énekeltek az ünnepeltnek. F. Dőry Magdolna a költő verseiből készített válogatását szavalta el, majd hosszasan sorjáztak a baráti, legtöbbször versbe szedett köszöntések.

Persze volt - Bakonyi személyében -, aki egy hirtelen megfogalmazott sorral tisztelte meg az ünnepeltet, amely valahogy így hangzott: A Saitost nem engedjük kiénekelni a szánkból... .

A Vörösmarty Társaság elnöke, Bakonyi István irodalomtörténész - miután kipoentírozva fölelevenítette a Lajossal való Fő utcai találkozások emlékét - rövid elemzésbe kezdett. E szerint az Át a mezőn talán ez eddigi legszebb kötet, amely nemcsak a költői hangvételre, hanem a karcsú könyvecske külalakjára is vonatkozik. A valóban szép tervezésű borítón egy finn művész festményének reprodukciója látható, amelyet a szerző választott ki. Már ez is mutatja, mely népek iránt vonzódik Lajos, akit a népköltészet mellett az északi kultúra, irodalom hatása is versírásra késztetett. Nagy hatással volt még rá a rövid, tömör japán versforma, a haiku, ebben a műfajban már hosszú ideje alkot. Bakonyi kifejtette: egyre jobb lesz ez a költészet, amelyre a Por Isten szemében című vers sorai a legjobb bizonyítékok: ...s midőn ásvány leszek újra szállok / - szállok teremtőmhöz - a szemébe vissza / s a porszemet az isteni könny fölissza.

Az esten Saitos szülőfalujából, Soponyáról is érkeztek kedves vendégek. Az iskola diákjai Szecsődi Rita vezetésével citerán játszottak és gyönyörű népdalokat énekeltek az ünnepeltnek. F. Dőry Magdolna a költő verseiből készített válogatását szavalta el, majd hosszasan sorjáztak a baráti, legtöbbször versbe szedett köszöntések.

Persze volt - Bakonyi személyében -, aki egy hirtelen megfogalmazott sorral tisztelte meg az ünnepeltet, amely valahogy így hangzott: A Saitost nem engedjük kiénekelni a szánkból... .

A Vörösmarty Társaság elnöke, Bakonyi István irodalomtörténész - miután kipoentírozva fölelevenítette a Lajossal való Fő utcai találkozások emlékét - rövid elemzésbe kezdett. E szerint az Át a mezőn talán ez eddigi legszebb kötet, amely nemcsak a költői hangvételre, hanem a karcsú könyvecske külalakjára is vonatkozik. A valóban szép tervezésű borítón egy finn művész festményének reprodukciója látható, amelyet a szerző választott ki. Már ez is mutatja, mely népek iránt vonzódik Lajos, akit a népköltészet mellett az északi kultúra, irodalom hatása is versírásra késztetett. Nagy hatással volt még rá a rövid, tömör japán versforma, a haiku, ebben a műfajban már hosszú ideje alkot. Bakonyi kifejtette: egyre jobb lesz ez a költészet, amelyre a Por Isten szemében című vers sorai a legjobb bizonyítékok: ...s midőn ásvány leszek újra szállok / - szállok teremtőmhöz - a szemébe vissza / s a porszemet az isteni könny fölissza.

Az esten Saitos szülőfalujából, Soponyáról is érkeztek kedves vendégek. Az iskola diákjai Szecsődi Rita vezetésével citerán játszottak és gyönyörű népdalokat énekeltek az ünnepeltnek. F. Dőry Magdolna a költő verseiből készített válogatását szavalta el, majd hosszasan sorjáztak a baráti, legtöbbször versbe szedett köszöntések.

Persze volt - Bakonyi személyében -, aki egy hirtelen megfogalmazott sorral tisztelte meg az ünnepeltet, amely valahogy így hangzott: A Saitost nem engedjük kiénekelni a szánkból... .

Az esten Saitos szülőfalujából, Soponyáról is érkeztek kedves vendégek. Az iskola diákjai Szecsődi Rita vezetésével citerán játszottak és gyönyörű népdalokat énekeltek az ünnepeltnek. F. Dőry Magdolna a költő verseiből készített válogatását szavalta el, majd hosszasan sorjáztak a baráti, legtöbbször versbe szedett köszöntések.

Persze volt - Bakonyi személyében -, aki egy hirtelen megfogalmazott sorral tisztelte meg az ünnepeltet, amely valahogy így hangzott: A Saitost nem engedjük kiénekelni a szánkból... .

Az esten Saitos szülőfalujából, Soponyáról is érkeztek kedves vendégek. Az iskola diákjai Szecsődi Rita vezetésével citerán játszottak és gyönyörű népdalokat énekeltek az ünnepeltnek. F. Dőry Magdolna a költő verseiből készített válogatását szavalta el, majd hosszasan sorjáztak a baráti, legtöbbször versbe szedett köszöntések.

Persze volt - Bakonyi személyében -, aki egy hirtelen megfogalmazott sorral tisztelte meg az ünnepeltet, amely valahogy így hangzott: A Saitost nem engedjük kiénekelni a szánkból... .

Persze volt - Bakonyi személyében -, aki egy hirtelen megfogalmazott sorral tisztelte meg az ünnepeltet, amely valahogy így hangzott: A Saitost nem engedjük kiénekelni a szánkból... .

Persze volt - Bakonyi személyében -, aki egy hirtelen megfogalmazott sorral tisztelte meg az ünnepeltet, amely valahogy így hangzott: A Saitost nem engedjük kiénekelni a szánkból... .

Ezek is érdekelhetik