Fanyűvők és fajankók

Gál János szerint az embert a sors, a fájdalom és az öröm faragja, formálja Székesfehérvár - A népi faművességet gyakorolják kicsik és nagyok a fafaragó táborban. A bicskák, a kések, a balták, a szekercék a Mesterségek Házának udvarán szórják a forgácsot. Szúette, hangyabolylakta óriásprés, mellette malomkő, rajta ütött, kopott, lyukas piros lábas, benne virító muskátli jelzi a nádfedeles ház udvarán, hogy a lakótelepi magasházak közé ékelt skanzen szélső háza a népi mesterségek oázisa lehetne, ha több törődést, figyelmet, pénzt kapna. Nem attól népi, hogy szúette és lyukas a lábas meg a kerítés, hanem a benne élő, működő mesterségektől. Igazi élő skanzen lehetne a város szívében, ha például a rejtőzködő szomszéd házzal és portával kiegészülve a mesterek színe-javának, a műhelyeknek, a nyári alkotótáboroknak tágasabb életteret biztosítana. Az árnyat adó sátor alatt Törzsök Gergő farag. Délelőttönként öttusázik, délután meg fúr-farag, most éppen egy ivókanalat mélyít, karcsúsít. - A pásztorok, a kerülők - nem munkakerülők! -, a mezei őrök a forrásoknál ebből ittak - magyarázza a mester az ivókanál értelmét, mibenlétét, miközben mutatja is a kisfiúnak, hogyan kell a kapocskával mélyíteni a kanál öblét. Gergő nem izgága, türelmes fiúcska, kitartóan nyüstölia kanalat, miközben dédapját emlegeti, aki a családi mese szerint ügyes kezű, ezermesterféle volt, méhészkedett is. Bátyja, Dani faszobor készítésére vállalkozott, az éjszaka fogja megálmodni, mit, kit ábrázoljon. A testvérpár az öreghegyi Kossuth iskolába jár, Danit a hatodik osztályba, Gergőt meg a negyedikbe hívja a szeptemberi csengőszó. A férfiak arról filozofálgatnak, hogy bicska, kés, balta faragja a fát, de mi faragja az embert? Az egyik makacsul állítja a férfiembert a nő, de különösképpen a feleség nyesegeti szárnyait, készít belőle papucsot. Gál János szerint - A sors, a fájdalom és az öröm formálja, faragja az embert. A népművészet országos hírű mestere magát tréfás-komolyan, a rá jellemző lényegretörő leleménnyel Fajankónak nevezi. Ezúttal nem vágta nagy fába a fejszéjét, a korosodó fajankóknak ugyanis gyakrabban kellenek a lazító időtöltések, főleg ha az asszonyuk is fiatal. Könnyű dologra vállalkozott, egyhetes tábort vezet a Megyei Művelődési Központ faragagó szaktáborát. Csik Lászlóval ketten oktatják a kicsiket és a nagyokat. A faragó táborok kevésbé népesek. Miért? Mert a hír nem jut el, vagy csak későn éri el azokat, akiket érdekel. Mások szerint ez a mesterség elsősorban fiúknak, férfiaknak való, ám bennük kevesebb a lelkesedés. A természetet meg a fa természetét tisztelő Gál János Seregélyes-Elzamajorba készített fazsindelyes pavilonokat a természetvédelmi területnek és az erdei iskolának, meg madárszárnyas kaput a kőgyűjteménynek. A kedélyes, a jó humorú, a bölcs és leleményes mestert, aki még mozdonyvezető is volt, a szerszámhiányosság sosem hozota zavarba. Például miután leesett, és eltörött a csontoló kése, csinált belőle faragót. Rámás fűrésszel, cigányfúróval, vésővel, baltával minden fát meg lehet dolgozni, és össze lehet csiszolni, illeszteni szögek, kapcsok nélkül. Tokodi Tünde egyszem hölgy a fanyűvők között. A kemény fával is jól bánik, de reményei szerint a kosráfonás még izgalmasabb lesz, a jövő héten a Mesterségek Házában a vesszőfonást, a fonott bútorok készítését is kipróbálja. Férje egy árnyas bokor tövében kiatartóan mesterkedett, valóságos remeket készített, halas ivócsanakot. Fiukat is elhozták a táborba. Keve egy időre pihenteti a kezét és a vésőt, lazításként egy csiga tűrőképességét teszteli. Székesfehérvár - A népi faművességet gyakorolják kicsik és nagyok a fafaragó táborban. A bicskák, a kések, a balták, a szekercék a Mesterségek Házának udvarán szórják a forgácsot.