Ünnepi szentmisén újították meg a szent király 981 éves értékválasztását

Röviddel 17 óra után megszólaltak a Szent Imre-templom harangjai a Belvárosban, aztán a Püspöki Palota sarkig tárt, virágdíszes kapujával szemben várakozó Székesfehérvár Helyőrségzenekar egyszerre belekezdett a Boldogasszony Anyánk ősi dallamába, a processzió pedig, a magyar Szent Család (Szent István, Boldog Gizella, Szent Imre) ereklyéit közrefogva megindult a palotából a templom felé.

Ahol kevéssel negyed hat után vette kezdetét a 18 órai szentmiséig tartó közös elmélkedés, amelyen Spányi Antal megyés püspök négy rövid elmélkedését osztotta meg a hallgatósággal. A rövid beszédek között fölváltva régi egyházi énekművek és fuvolakettősök hangzottak el.

– Szent István értékek mellett döntött, és ezeket az értékeket bízta ránk – fogalmazott a főpásztor elmélkedéseinek során, kifejtve: ezek az értékek ezeréves történelmünk meghatározó ajándékai, amelyek ránk bízattak és amelyekért felelősek vagyunk.

A 18 órakor megkezdődött ünnepi szentmise elején kerített sort Spányi Antal a megjelentek köszöntésére, akik között kiemelten üdvözölte Franz Josef Kaspart, az egykori limburgi püspöki helytartót, továbbá a megjelent megyei, járási és városi vezetőket, az országgyűlési és az önkormányzati képviselőket, valamint a honvédség, rendőrség és katasztrófavédelem magas rangú képviselőit.

Később, a zsúfolásig telt templom előtt elmondott homíliájában Spányi Antal egy gondolatkísérlet erejéig fölvázolta, a Szent István-i értékválasztás nélküli milyen egyéb sors várhatott volna a magyarságra. – Biztosan lettek volna – jelentette ki –, akik ezt a népet megpróbálták volna anélkül vezetni, hogy szuverenitását megőrizzék. Föladták volna értékeit, és némi koncért beolvasztották volna valamely másik népbe, valamely más nemzet kis tartományává téve az országot.

Szent István király 981 esztendővel ezelőtt tett felajánlásának ünnepélyes megerősítésére a szentmise végén, 19 óra 4 perckor került sor.

NAGYBOLDOGASSZONY

A katolikus egyház világszerte augusztus 15-én ünnepli legfontosabb Mária-ünnepét, Nagyboldogasszony napját, vagyis azt, hogy az Istenszülő Szűz élete végén teljes testi valójában és közvetlenül a mennyországba vétetett föl. Az egyháztörténészek szerint Jeruzsálemben az 5. században már biztosan megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról, a 6. század folyamán pedig egész Keleten elterjedt az ünnep. Dogmává azonban csak XII. Piusz pápa tette, amikor 1950. november 1-jén hittételként hirdette ki: a „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”. Az ünnepet számunkra megkétszerezi annak magyar vonatkozása: a hagyomány szerint e napon, 1038. augusztus 15-én ajánlotta az országot István király a Boldogasszony oltalmába. A „Boldogasszony” név pedig rögtön a másik hungarikum, amelynek eredete vitatott, de újabban egyre többen a Szent Szűz latin megnevezéseinek magyarításaként tekintenek rá. A magyarok e napon megemlékeznek még István király halálának napjáról is, előretekintve pedig augusztus 20-áról, amely napon 1083-ban a királyt szentté avatták. A Székesfehérvári Egyházmegye hagyományosan az országfelajánlás napjának előestéjén tartja fogadalmi ünnepét, így – dátum szerint 14-én és 15-én – külön szentmisékben megemlékezve az egyazon naphoz kapcsolódó két ünnepről.