Az újra szárnyra kapott Ikarus dicsőséges múltját mutatja be a fehérvári kiállítás

A Várkörút Zichy liget felőli jobb oldalán, a Vasalóház melletti parkolóban, az Országzászló téren, a színházzal szemben, mindenütt Ikarusok álltak. Semmi jegy, semmi ellenőr, semmi busz után szaladgálás. Ilyesmi nem volt. Leírhatatlan rajongás, az zsongott a levegőben kedd délután Fehérvár belvárosában.

„Diákkoromban ez volt a busz” – mondta egy nagypapa, akinek picit sem kellett unszolnia unokáját, mert a szelídíthetetlen csemete uccu, már iramodott is felfelé a lépcsőn, a buszcsoda kitárt ajtaján át, a hosszú, a csillogó, a büszke járgányra, mert ott jó. Egyikre a másik után. Helyi erők is jöttek, Fung László például két Ikarusát is elhozta. Egy 8275 köbcentis Ikarus 55-ös Tatabányáról jött át.

A budapesti Hősök teréről pedig egész Ikarus- karaván indult Fehérvárra kedden délben.

Átmehetnénk vele egész Európán

– Az Ikarus gyáraiban Budapesten több mint ötvenöt, Székesfehérváron mintegy negyven éven át gyártottak autóbuszokat a múltban. A közel 300 ezer autóbusz közül 240 ezer külföldre került, több mint 83 országba exportálták ezeket, és több mint 40 ezer közlekedett Magyarországon – számolt be a megnyitón Hidvégi János, a kiállítás kurátora a fehérvári és a Budapestről érkező érdeklődőknek. – Ha képzeletben ezeket a buszokat egymás után állítanánk, akkor egy 4500 kilométernél hosszabb autóbuszsor születne. Ez az Ikarus-sor Lisszabontól kezdődve majdnem eltartana Moszkváig – folytatta.

Export: a Szovjetunióba és jogutódjaiba került a legtöbb, 150 ezer, az NDK-ba 35 ezret adott el a magyar állam, Irakba 9409-et, és a többi. Brazíliába is jutott 1 darab, Japánba meg 5. Nyugaton is vásároltak: az Egyesült Királyságba például 354, az Egyesült Államokba 729 Ikarus utazott utaztatni.

No, a tavaly újra szárnyra kapott Ikarus dicsőséges múltját mutatja be a kiállítás.

Hidvégi János kijelentette, a világ legnagyobb autóbuszgyártó kapacitása jött létre Magyarországon, amelyet aztán, mint mondta, idővel, sajnos, le kellett építeni.

1970 óta csak buszok

Az 1950-es évekbeli kezdetekről azt mondta el ugyanő, hogy azért volt szükség annyi buszra hazánkban akkoriban, mert akkoriban erőteljesen korlátozták a magánszemélyek gépkocsibirtoklását. Illetve gazdasági praktikusság is lendített: előtte pár évvel indult el a Csepel-teherautók gyártása.

– A fő egységek, a motor, a sebességváltó, a futóművek már rendelkezésre álltak műszakilag – mondta.

A kurátor felidézte, hogy a fővárosi gyár székesfehérvári terjeszkedését az itteni általános mechanika gépgyárral való fúzió előzte meg. Az 1970-es évektől a fehérvári gyárban csak autóbuszok készültek, tette hozzá.

A megnyitón Cser-Palkovics András polgármester is kiemelte, hogy a világban is jó hírét vitte Fehérvárnak az Ikarus, s üdvözölte az újrainduló gyártást. Vitézy Dávid, a vendég múzeum főigazgatója úgy fogalmazott, kiemelt misszió számukra az Ikarus örökségének gondozása.