Kosárlabda, folyamatosan

Góbi "Ricsi" - merthogy mindenki így hívja a korábbi magyar bajnok erőcsatárt, a fehérváriakkal bajnoki aranyat nyert, majd az Albacomp első bajnoki címe után tovább állt, két évet Kaposváron töltött, így nem érhette meg a sorozatban következő két magyar bajnoki aranyérmet az albások csapatával.

- Hogy miért mentem Kaposvárra? Ezt mindenki másképp látta... Ennél hosszabban én sem szeretnék foglalkozni azzal, ami már történelem - mondta.

Ricsi a harcos mintaképe volt a magyar mezőnyben. Küzdött az utolsó leheletéig, nem véletlenül mondta róla anno Thuróczy Nóra, ha minden játékos akkora vehemenciával, alázattal tenné a dolgát, mint ő, sokkal előrébb tartana a honi kosárlabda. Pedig alighanem hosszú lehetett az út Hódmezővásárhelytől a bajnoki érmekig, a magyar válogatottságig.

Góbi Ricsi ma már edző

- Bizony, elég hosszú volt a pályafutásom szerencsére, és az út is, amit megtettem ez idő alatt. Nem adták ingyen a bajnoki aranyat, érmeket, de igyekeztem minél többet begyűjteni azokból. Két év után visszatértem Székesfehérvárra, a gyermekeim már e városba valónak mondják magukat. Mindenki esetében a közeg dönti el, hogy hova tartozik, én úgy vélekedek, hogy itt is és otthon is otthon vagyok... A családom miképp viselte a meccsek, a felkészülés, a válogatott miatti távolléteket? Megszokták, ez volt az életünk, a gyerekeim is abban nőttek fel, hogy apa az utazások, a meccsek miatt sűrűn van távol. Ők is sportolnak, ebben a ritmusban élnek, ez nem jelent tehát gondot senkinek. A lányom kosárlabdázik, a fiam futballozik, de számomra az a lényeg, hogy mindegy mit csinálnak, de azt szívvel, lélekkel tegyék, és akkor meglesz az eredménye, a haszna.

Kértem Ricsit, a pályafutásából mondjon három leg-et, olyat, amelyek a legkedvesebbek voltak a számára.

- A bajnoki cím, az, hogy a felnőtt csapat edzője lehettem. A többi rengeteg élmény meg legyen holtversenyben a harmadik... Csupán egy dolgot hiányolok, azt, hogy külföldön nem tudtam kipróbálni magamat.

Elérkezett a játékos számára az utolsó meccs, az utolsó dudaszó. Sokan megtorpannak e pillanatban, és nem tudják mihez kezdjenek. És Ricsi? Neki könnyű volt?

- Az utolsó két szezonban tudatosan készültem a civil életre. Nem volt könnyű, foglalkoztam az utánpótlás kosarasokkal, és maradhattam az Akadémiánál edző, és azóta is a szeretett sportágnak élhetek. A munkám nem csupán az edzésekből áll, a felkészülés sok időt, és teljes embert kíván. Az edző sorsa nem könnyű, ha nincs eredmény, hiába dolgozott lelkiismeretesen, vége, mehet. Játszani könnyebb volt, de remek szakemberekkel dolgozhatok edzőként. Mit kívánhatnék még? Azt, hogy a családom egészséges legyen, együtt legyünk, mert ez a legfontosabb a számomra!