Kiskarácsony? Nagykarácsony?

Bármi is történjen a következő napokban, hetekben, az indokolt óvatosság okán nem tolongunk majd oly elszántan, mint az elmúlt években, nem tartunk majd olyan messze illatozó traktákat, nem látogatjuk körbe a rokonságot.

Hogy mindez végül kárára vagy hasznára lesz majd a karácsonynak, az viszont csak rajtunk múlik. Hiszen mit látunk, miről beszélünk hosszú évek óta, ha nem arról, hogy a vásárlási téboly elszabadult hajóágyúként fenyegeti elsüllyedéssel ezen szent, érzelmi szempontból legfontosabb ünnepünket? Ha valamikor is ideje lenne annak, hogy az előttünk álló napokra ne marketingeseményként, hanem a lelki megtisztulás és megerősödés lehetőségeként tekintsünk, akkor az eljött!

Hiszen annyi mindent tanított nekünk ez az év.

Megtanultuk, igazából milyen kicsik és tehetetlenek is vagyunk, ha akár a világ legkisebb élőlényei is ránk törnek. Megtanultuk, hogy szeretteink feltétlen ragaszkodásánál és az idegenek áldozatvállalásánál nincs, ami fontosabb, megtanultuk, hogy egyedül semmik, együtt erősek vagyunk.

Lehet hát, hogy idei karácsonyunk külsőségekben „kisebb” lesz, de lélekben mégis a korábbiak fölé emelkedhetünk. Szenteljük részvétteljes gondolatainkat azoknak, akiket elragadott a járvány, mondjunk hálás köszönetet azoknak, akik gondoskodtak a rászorulókról, és magunk is nagylelkűen segíthetünk a legelesettebbeknek.

Átölelhetjük a mellettünk állókat, lélekben pedig minden embertársunkat.

Mert ez a karácsony.