Új edző a dunaújvárosi női kéziseknél

Fehér Tamást, az egyesület új elnökét kellemes meglepetés érte a napokban.
- Kiss Szilárd távozása  után  Danyi Gáborral tárgyaltunk, ám a pécsi edző végül  a Győrt választotta. Ezt követően többen is jelentkeztek az edzői posztra, ami tényleg kellemesen meglepett. Végül  egy fiatal, képzett, motivált, NB I-es múlttal rendelkező   szakembert választottunk.  Dankó Ervinnel szóbeli megállapodást kötöttünk, és egyéves szerződést kívánunk vele kötni.  Bár ő jelenleg aktívan dolgozik egy szegedi  középiskolában, ám a munkabeosztást, esetlegesen a pedagógusi pályájának felfüggesztését még megbeszéljük vele. Ami biztos: a két hónapos felkészítő munkát ő vezényli hétfőtől.
No, de ki is  Dankó Ervin? Nyilván sokan már nem emlékeznek a hódmezővásárhelyi csapatra, amelynél egy évig edzősködött. Sőt, az akkori együttesével be is jutott a Magyar Kupa legjobb négy csapata közé! Ám  a vásárhelyi csapat anyagi okok miatt  tavaly már nem vállalta az első osztályt, pedig jó kis  társaság jött össze:  Abramovics, Ghioea, Gaál, Koroknai, Kudor, Sopronyi, Wolf... ismert, jól csengő nevek. Így került azután a Szekszárd az első osztályba helyettük.  Dankó Ervin  az NB I B-s Szeged-Dorozsma-Algyő KSE, azaz a Szeged KKSE edzőjeként dolgozott tovább sikeresen.
 Ferlingék új edzőjét sikerült telefonon elérni, igaz külföldön tartózkodott, ám nem nyomta ki a mobilján az ismeretlen számot (már ez is szimpatikus),  és  készséggel válaszolt kérdéseimre.
 - Testnevelési Egyetemen szereztem három évvel ezelőtt pedagógusi és szakedzői oklevelet. Eddig tanítottam és edzősködtem. Egy öreg barátom tanácsolta: a kézilabdáért ne add fel a polgári foglalkozásodat, mert ebben a sportágban  fura dolgok is történhetnek. Hogy ezt  most miként oldom meg Dunaújvárosban, majd elválik. Egyébként testvérem  és szüleim is pedagógusok.

- Mit gondol, miért esett önre a választás?

- Régebben Fehér Tamással is összefutottam már Szegeden, és vásárhelyi edzőként jól ismertem Kocsis Erzsébetet. Böbe pedig nemrég felhívott, és én, mivel nem vagyok még nagyon ismert szakember, egy ilyen fantasztikus hagyományokkal rendelkező csapat hívását nem utasíthattam vissza. Az külön öröm, hogy Ferling és Gáspár, a csapat legjobbjai úgy nyilatkoztak, hogy szívesen dolgoznának velem. A vásárhelyi munkám volt szimpatikus nekik.

- Milyen csapatot álmodott meg néhány nap alatt?

- Megnyugtató, hogy a csapat vezetői ebben az évben nem várnak el a csapattól extra dolgokat. Ugyanis ez már egészen más társaság lesz, mint az eddigi. A dinamikus, gyors, lerohanásos kézilabdát szeretem, amelyben persze a védekezés is fontos. Nem lesz ez kezdetben egyszerű, de helyezésekben most nem gondolkodunk. Aki ismer, tudja, hogy a végletekig képes vagyok dolgozni, munkabírásommal nincs gond, motivált vagyok, nevelőként pedig fontos számomra megteremteni a pozitív emberi kapcsolatokat.

- Körvonalazódik: mit tart fontosnak ebben a tevékenységben...

- De ha az ars poeticámat firtatja, elmondom, Mocsai Lajos tanár úr  - bemutatni nem kell - dolgozatot kért tőlünk az egyetemen egy tanítási óráján. Az írásom címének a következőt választottam: "Kézilabda nélkül lehet élni, de minek..." Ez mindent elárul, igaz?