Csáki Viktória sokat remél Fehérvártól

Tiszalökön született és kezdett kézilabdázni, majd Debrecenbe került, 17 évesen mutatkozott be az élvonalban. A válogatottban 12-szer jutott szóhoz, világversenyen nem ölthette magára a címeres mezt. Reményei szerint Fehérvárról könnyebb lesz bekerülnie a válogatottba.

- A Viharsarokban kimondottan jó szezont produkált, marasztalták, ám a fehérváriakat választotta. Miért?

- Anyagi gondok léptek fel, továbbá úgy gondoltam, a rendszeresen nemzetközi porondon szereplő FKC-ban jobban szem előtt leszek, a dobogóért küzdünk, könnyebben kerülök a válogatottba. Bakó Botond a tavasz végén jelezte, hogy Fehérvárra szerződik, s közölte, a klub irántam is érdeklődik. Az elnökkel gyorsan megegyeztem, kétéves szerződést írtam alá. Jól érzem magam Fehérváron, bízom abban, hogy sikeresek leszünk - felelte a kérdésre Csáki Viktória.

- Debrecenben lett élvonalbeli játékos, majd amikor távoznia kellett, szomorúan megjegyezte, vannak helyzetek, amikor a sportoló nem szeretne menni, mégis kell.

- Középiskolásként kerültem a DVSC-hez, és 17 évesen, a Győr ellen mutatkoztam be az élvonalban. Az anyagi gondok miatt kellett távoznom, a csapat jelentős része így tett, a sikeres együttes szétesett. Nem szívesen hagytam el a cívis várost, a francia Metz hívott, fél évet írtam alá. A szezon lejártával innen is távoztam.

- Gondolom, onnan nem az anyagi gondok miatt.

- Valóban nem, a képlet egyszerű volt, a franciák új szabályt hoztak, egy csapatban csak öt légiós szerepelhet, én pedig a hatodik voltam, ráadásul egyedül nekem járt le a szerződésem. Hívott a Békéscsaba, hazatértem, s úgy gondolom, a két idényben hozzá tudtam tenni a gárda játékához.

- Az FKC ezúttal nem indul a nemzetközi porondon, minden erejével a hazai bajnokságra összpontosíthat. Mit gondol, a cél, a négy közé kerülés teljesíthető?

- Reményeim szerint igen. Úgy vélem, a játékosállomány elég erős a célok kivívásához, ráadásul Bakó Botond személyében fiatal, ambiciózus és felkészült tréner ült a kispadra. Néhány napja kezdtük a felkészülést, remekül érzem magam, jó a társaság, a lányok segítőkészek. Néhányukat már ismertem korábbról, Kiss Évával, Kazai Anitával Debrecenben játszottam éveken át, Hajduch Csengével Békéscsabán, a többieket a meccsekről ismerem. Sajnálom, hogy ezúttal nem lépünk ki a nemzetközi porondra, remélem, egy év múlva összejön. A DVSC-vel szerepeltem a BL-ben,, a KEK-ben és az EHF-kupában, az Előrével is az EHF-kupában, egyszer sem jutottunk messzire. Szeretnék a nemzetközi porondon is sikeres lenni, bízom abban, hogy Fehérváron ezt is meg tudom valósítani. Úgy gondolom, itt jobban szem előtt leszek, mint voltam Csabán. A válogatottságaim számát szeretném gyarapítani. Világversenyen még nem vettem részt, amikor a csapat vb-re, vagy Eb-re készült, a bő keretben még ott voltam, aztán a szűkítés áldozata lettem.

- Mindig kézilabdázónak készült?

- A keresztanyám kézilabdázott, de az egész családom sportolt, a bátyám jelenleg is futballozik. Tiszalökön nőttem fel, ott is kezdtem, általános iskolásként az NB II-es csapatban szerepeltem, a DVSC második csapatával találkoztunk. Jól ment a játék, az ellenfél edzője, Komáromi Ákosné jelezte, kimondottan tehetségesnek tart, és nagy örömmel venné, ha náluk folytatnám. Így kezdődött.