Kóger előrelépne Amerikában

Kóger Dániel az előző szezonját az ECHL-es Cincinnaty Cyclonesban kezdte, majd onnan az ugyanebben a ligában szereplő  South Carolina Stingraysben került. Mindkét csapatban remekelt, nem csoda, hogy az NHL előszobájának tekinthető AHL-ből négy csapat is felhívta az idény során néhány mérkőzésre. A támadó most itthon készül a nagy visszatérésre.
 

- Balaton, lángos, semmittevés?
 
- Az első stimmel, valóban Balatonon vagyok, de az edzésekkel nem állok le - felelte Kóger Dániel. - Remek ez a nyár, amit lehet, kiélvezek belőle, jó itthon a családdal, a barátokkal. Azonban dolgozni kell, hiszen a célom az, hogy amikor visszatérek Amerikába, minél jobb formában legyek. Tudja, a jégkorongozó abból él, amit egy nyári felkészülés során összeszed, ráadásul a tengerentúli profi világban mindig, minden pillanatban a legjobbat kell nyújtanod, hiszen sok kiváló játékos vár a lehetőségre. A kezdés pedig a lehető legfontosabb, ha máris benyomásokat szereznek rólad az első napokban, hetekben, könnyebben lesz stabil a helyed és kerülsz jó sorba.
 
- Az ön esetében a kérdés az, hogy melyik csapatban?
 
- Erre még nem tudok válaszolni, remélem 1-2 héten, de legfeljebb egy hónapon belül eldől a sorsom. Az ECHL-ből már több csapat keresett, azonban bízom abban, hogy szerződéshez jutok egy AHL-es együttesnél. Ha ez mégsem sikerül, akkor sem leszek elkeseredve, hasonló utat járhatok be, mint tavaly: az ECHL-es csapatom elküld a bajnokság előtt egy AHL-es táborba, ott felhívhatom magamra a figyelmet. Ezért is fontos, hogy jó formában legyek. 

- Úgy hallom, teljesen beleszeretett az észak-amerikai hokiba...
 
- Valóban, aki a kis magyar hokikultúrában nevelkedett, el sem tudja képzelni, hogy milyen körülmények között dolgoznak, játszanak odakint a hokisok. Össze sem lehet hasonlítani azzal, ami Európában tapasztalható. Nekem főleg az adott hatalmas lendületet, amikor az AHL-es csapatoknál játszottam, elképesztő élményekkel gazdagodtam.
 
- Nem volt furcsa, hogy egy szezon során hat csapatban is szerepelt?

- Természetesen könnyebb úgy játszani, ha a megszokott sortársak vannak melletted, de Amerika egy ilyen világ. Minden alkalommal madarat lehetett volna fogatni velem, amikor valamelyik AHL-es klub felhívott az ECHL-ből. A jó híremet és azt, hogy ennyiszer kipróbálhattam magam az AHL-ben talán annak köszönhetem, hogy mindenhol gyorsan alkalmazkodtam a körülményekhez, az aktuális taktikához, társakhoz. A következő szezonban már az a célom, hogy némi AHL-es állandóság költözzön az életembe. Ezért is dolgozok édesapámmal jelenleg is és remélem, hogy augusztusban a Sapa Fehérvárral tréningezhetek. Elvileg - ahogy tavaly is - szeptemberben utazom vissza, remélem hamar kiderül, hogy hova.