Hírek

2007.05.26. 02:29

Végakaratuk a béke volt

Pákozd - Minden év május 29-e a békefenntartók nemzetközi napja. Ebből az alkalomból több száz egykori és mai békefenntartó emlékezett tegnap a pákozdi Katonai emlékhelyen lévő Békefenntartók emlékművénél.

Kovalcsik Katalin

Tudjátok, mi az, hogy békefenntartó? - kérdezte a pákozdi Katonai emlékhelyen az alsó tagozatos diákokat tegnap az idegenvezető. Egyetlen gyerek sem jelentkezett, nem úgy, mint a következő kérdésnél - Szoktatok veszekedni az iskolában? -, ahol szinte mindannyian magasba emelték a kezüket. No, amikor veszekedtek, s jön a tanárnő, akkor ő megpróbál közöttetek békét teremteni. Ha pedig már megteremtette a békét, akkor azt meg is kell őriznie, ezért ő békefenntartó lesz . Így próbálta közel hozni a gyerekek világához a békefenntartás szerepét a 2002 márciusa óta egyre bővülő Misszió - Magyarok a békefenntartásban című kiállítást bemutató idegenvezető.

Mialatt a gyerekek a kiállítást figyelték, a közeli téren már javában zajlott a több száz katona, aktív és nyugállományú békefenntartó népes serege előtt tartott ünnepi rendezvény. Minden év május 29-e a békefenntartók nemzetközi napja, erről 2002. de-cember 11-én az ENSZ közgyűlése döntött - hangsúlyozta beszédében Tömböl László altábornagy, az összhaderőnemi parancsnokság parancsnoka. Az altábornagy röviden idézte a történelmi múltat - szólt az 1897-ben Kréta szigetén az első magyar missziós küldetésről, emlékezett az 1900-ban, a pekingi Boxer-lázadás során a helyszínen tevékenykedő Osztrák-Magyar Monarchia katonáiról -, s a modern kori békefenntartó feladatok között említést tett a vietnami háborút lezáró párizsi egyezmény betartására létrehozott nemzetközi ellenőrző és felügyelőbizottságban 1973-ban részt vett magyar katonákról. Szavai szerint az eddig eltelt 110 évben több mint 13 ezer magyar honvéd vett részt nemzetközi békefenntartásban.

Pákozdon, az 1848-as honvédsereg első és győztes csatája helyszínén Pénzes Mihály, Fehérvár alpolgármestere az 1998-as eseményeket idézte, amikor a csata 150. évfordulójára emlékezve a Honvédség és Társadalom Baráti Kör székesfehérvári szervezete részéről elhangzott a felhívás: Hozzuk létre itt, Pákozdon a magyar honvédek mindenkori helytállását reprezentáló nemzeti katonai emlékhelyet, aminek részét képezné az 1848-as emlékek, a magyar honvédség 1943-as Don-kanyari veszteségére emlékeztető kápolna és a ma katonái helytállását reprezentáló kiállítás és emlékmű is. A Boyai Alapítvány kutatóriuma - személy szerint Berek Lajos professzor - még 2004-ben kezdeményezte, hogy a Békefenntartók emlékműve a pákozdi Katonai emlékhelyre kerüljön. A kezdeményezés már 2005-ben a megvalósulás útjára lépett, ekkor helyezték el az emlékmű alapkövét. A kör szigorú és pontos méretezésével kettős értelmet is hordoz - magyarázta Pénzes Mihály, s folytatta -, a folyamatosságot, azt a véget nem érő folyamatot, melyet a békefenntartók az elmúlt 110 évben folytattak, s még sokáig folytatni fognak a békét fenyegető erőkkel szemben.

A helyszínen lévők - köztük Pénzes Mihály mellett például Görög István ezredes - véleménye szerint az emlékművön lévő kör az összetartozást is szimbolizálja, mintegy keretbe fogja a közelében elhelyezett missziós emlékoszlopokat. A missziós emlékoszlopok azokat a békefenntartásban résztvevő katonai egységeket - tagjaik sorában magyar honvédeket, rendőröket, határőröket, diplomatákat, polgári személyeket - jelképezik, melyek a világ sok országában szolgálták a békét.

Az emékmű még nem készült el teljesen, a körre Berek Lajos ugyanis bronzból álmodott - a hálaadás jelképeként - mintegy 4-4,5 méter magas lángnyelvet, ám mivel a színesfém - állandó őrzés híján - könnyen tolvajok birtokába kerülhetne, a szakemberek a lángnyelv krómacélból, saválló lemezből történő elkészítést szorgalmazzák.

Az ünnepi beszédek után az emlékezés koszorúi, virá-gai borították el az emlékművet, mely előtt a hivatalos szervezetek képviselői mellett két, szolgálatteljesítés közben elhunyt békefenntartó, Nagy Richárd hadnagy és Balázs Péter alezredes hozzátartozói is fejet hajtottak.

Az emlékezést követően beszédbe elegyedtek egykori és jelenkori katonák, bajtársak - azok, akik között a harcok során örök barátságok köttettek. Köztük volt Makkai István alezredes is, aki 2004-ben az iraki Al-Hilah-ban a magyar honvédség szállító zászlóalj második váltásának parancsnoka volt, mely a lengyel parancsnokságú MND(CS) többnemzetiségű hadosztályban teljesített szolgálatot. Az utánpótlás szállításában tevékenykedtek: élelmiszerek s a térségben fontos ivóvíz mellett például betonfalakat és üzemanyagot, vagy éppen töltött homokzsákokat szállítottak. A hadszíntér mellett az ellenálló csoportok harceljárásai is állandóan változtak, erről szerzett tapasztalatainkat a későbbi missziókban is alkalmazzák. Minden katona kihívásnak tekintette a missziót, lelkileg is felkészültek voltak - arra is, hogy az életük veszélyben lehet - magyarázta az alezredes, akinek katonája, a biztosítási területen dolgozó Nagy Richárd 2004 júniusában halálos sérülést szenvedett, amikor konvojuk mellett az út szélén felrobbant egy rejtett bomba.

Mialatt a gyerekek a kiállítást figyelték, a közeli téren már javában zajlott a több száz katona, aktív és nyugállományú békefenntartó népes serege előtt tartott ünnepi rendezvény. Minden év május 29-e a békefenntartók nemzetközi napja, erről 2002. de-cember 11-én az ENSZ közgyűlése döntött - hangsúlyozta beszédében Tömböl László altábornagy, az összhaderőnemi parancsnokság parancsnoka. Az altábornagy röviden idézte a történelmi múltat - szólt az 1897-ben Kréta szigetén az első magyar missziós küldetésről, emlékezett az 1900-ban, a pekingi Boxer-lázadás során a helyszínen tevékenykedő Osztrák-Magyar Monarchia katonáiról -, s a modern kori békefenntartó feladatok között említést tett a vietnami háborút lezáró párizsi egyezmény betartására létrehozott nemzetközi ellenőrző és felügyelőbizottságban 1973-ban részt vett magyar katonákról. Szavai szerint az eddig eltelt 110 évben több mint 13 ezer magyar honvéd vett részt nemzetközi békefenntartásban.

Pákozdon, az 1848-as honvédsereg első és győztes csatája helyszínén Pénzes Mihály, Fehérvár alpolgármestere az 1998-as eseményeket idézte, amikor a csata 150. évfordulójára emlékezve a Honvédség és Társadalom Baráti Kör székesfehérvári szervezete részéről elhangzott a felhívás: Hozzuk létre itt, Pákozdon a magyar honvédek mindenkori helytállását reprezentáló nemzeti katonai emlékhelyet, aminek részét képezné az 1848-as emlékek, a magyar honvédség 1943-as Don-kanyari veszteségére emlékeztető kápolna és a ma katonái helytállását reprezentáló kiállítás és emlékmű is. A Boyai Alapítvány kutatóriuma - személy szerint Berek Lajos professzor - még 2004-ben kezdeményezte, hogy a Békefenntartók emlékműve a pákozdi Katonai emlékhelyre kerüljön. A kezdeményezés már 2005-ben a megvalósulás útjára lépett, ekkor helyezték el az emlékmű alapkövét. A kör szigorú és pontos méretezésével kettős értelmet is hordoz - magyarázta Pénzes Mihály, s folytatta -, a folyamatosságot, azt a véget nem érő folyamatot, melyet a békefenntartók az elmúlt 110 évben folytattak, s még sokáig folytatni fognak a békét fenyegető erőkkel szemben.

A helyszínen lévők - köztük Pénzes Mihály mellett például Görög István ezredes - véleménye szerint az emlékművön lévő kör az összetartozást is szimbolizálja, mintegy keretbe fogja a közelében elhelyezett missziós emlékoszlopokat. A missziós emlékoszlopok azokat a békefenntartásban résztvevő katonai egységeket - tagjaik sorában magyar honvédeket, rendőröket, határőröket, diplomatákat, polgári személyeket - jelképezik, melyek a világ sok országában szolgálták a békét.

Az emékmű még nem készült el teljesen, a körre Berek Lajos ugyanis bronzból álmodott - a hálaadás jelképeként - mintegy 4-4,5 méter magas lángnyelvet, ám mivel a színesfém - állandó őrzés híján - könnyen tolvajok birtokába kerülhetne, a szakemberek a lángnyelv krómacélból, saválló lemezből történő elkészítést szorgalmazzák.

Az ünnepi beszédek után az emlékezés koszorúi, virá-gai borították el az emlékművet, mely előtt a hivatalos szervezetek képviselői mellett két, szolgálatteljesítés közben elhunyt békefenntartó, Nagy Richárd hadnagy és Balázs Péter alezredes hozzátartozói is fejet hajtottak.

Az emlékezést követően beszédbe elegyedtek egykori és jelenkori katonák, bajtársak - azok, akik között a harcok során örök barátságok köttettek. Köztük volt Makkai István alezredes is, aki 2004-ben az iraki Al-Hilah-ban a magyar honvédség szállító zászlóalj második váltásának parancsnoka volt, mely a lengyel parancsnokságú MND(CS) többnemzetiségű hadosztályban teljesített szolgálatot. Az utánpótlás szállításában tevékenykedtek: élelmiszerek s a térségben fontos ivóvíz mellett például betonfalakat és üzemanyagot, vagy éppen töltött homokzsákokat szállítottak. A hadszíntér mellett az ellenálló csoportok harceljárásai is állandóan változtak, erről szerzett tapasztalatainkat a későbbi missziókban is alkalmazzák. Minden katona kihívásnak tekintette a missziót, lelkileg is felkészültek voltak - arra is, hogy az életük veszélyben lehet - magyarázta az alezredes, akinek katonája, a biztosítási területen dolgozó Nagy Richárd 2004 júniusában halálos sérülést szenvedett, amikor konvojuk mellett az út szélén felrobbant egy rejtett bomba.

Mialatt a gyerekek a kiállítást figyelték, a közeli téren már javában zajlott a több száz katona, aktív és nyugállományú békefenntartó népes serege előtt tartott ünnepi rendezvény. Minden év május 29-e a békefenntartók nemzetközi napja, erről 2002. de-cember 11-én az ENSZ közgyűlése döntött - hangsúlyozta beszédében Tömböl László altábornagy, az összhaderőnemi parancsnokság parancsnoka. Az altábornagy röviden idézte a történelmi múltat - szólt az 1897-ben Kréta szigetén az első magyar missziós küldetésről, emlékezett az 1900-ban, a pekingi Boxer-lázadás során a helyszínen tevékenykedő Osztrák-Magyar Monarchia katonáiról -, s a modern kori békefenntartó feladatok között említést tett a vietnami háborút lezáró párizsi egyezmény betartására létrehozott nemzetközi ellenőrző és felügyelőbizottságban 1973-ban részt vett magyar katonákról. Szavai szerint az eddig eltelt 110 évben több mint 13 ezer magyar honvéd vett részt nemzetközi békefenntartásban.

Pákozdon, az 1848-as honvédsereg első és győztes csatája helyszínén Pénzes Mihály, Fehérvár alpolgármestere az 1998-as eseményeket idézte, amikor a csata 150. évfordulójára emlékezve a Honvédség és Társadalom Baráti Kör székesfehérvári szervezete részéről elhangzott a felhívás: Hozzuk létre itt, Pákozdon a magyar honvédek mindenkori helytállását reprezentáló nemzeti katonai emlékhelyet, aminek részét képezné az 1848-as emlékek, a magyar honvédség 1943-as Don-kanyari veszteségére emlékeztető kápolna és a ma katonái helytállását reprezentáló kiállítás és emlékmű is. A Boyai Alapítvány kutatóriuma - személy szerint Berek Lajos professzor - még 2004-ben kezdeményezte, hogy a Békefenntartók emlékműve a pákozdi Katonai emlékhelyre kerüljön. A kezdeményezés már 2005-ben a megvalósulás útjára lépett, ekkor helyezték el az emlékmű alapkövét. A kör szigorú és pontos méretezésével kettős értelmet is hordoz - magyarázta Pénzes Mihály, s folytatta -, a folyamatosságot, azt a véget nem érő folyamatot, melyet a békefenntartók az elmúlt 110 évben folytattak, s még sokáig folytatni fognak a békét fenyegető erőkkel szemben.

A helyszínen lévők - köztük Pénzes Mihály mellett például Görög István ezredes - véleménye szerint az emlékművön lévő kör az összetartozást is szimbolizálja, mintegy keretbe fogja a közelében elhelyezett missziós emlékoszlopokat. A missziós emlékoszlopok azokat a békefenntartásban résztvevő katonai egységeket - tagjaik sorában magyar honvédeket, rendőröket, határőröket, diplomatákat, polgári személyeket - jelképezik, melyek a világ sok országában szolgálták a békét.

Az emékmű még nem készült el teljesen, a körre Berek Lajos ugyanis bronzból álmodott - a hálaadás jelképeként - mintegy 4-4,5 méter magas lángnyelvet, ám mivel a színesfém - állandó őrzés híján - könnyen tolvajok birtokába kerülhetne, a szakemberek a lángnyelv krómacélból, saválló lemezből történő elkészítést szorgalmazzák.

Az ünnepi beszédek után az emlékezés koszorúi, virá-gai borították el az emlékművet, mely előtt a hivatalos szervezetek képviselői mellett két, szolgálatteljesítés közben elhunyt békefenntartó, Nagy Richárd hadnagy és Balázs Péter alezredes hozzátartozói is fejet hajtottak.

Az emlékezést követően beszédbe elegyedtek egykori és jelenkori katonák, bajtársak - azok, akik között a harcok során örök barátságok köttettek. Köztük volt Makkai István alezredes is, aki 2004-ben az iraki Al-Hilah-ban a magyar honvédség szállító zászlóalj második váltásának parancsnoka volt, mely a lengyel parancsnokságú MND(CS) többnemzetiségű hadosztályban teljesített szolgálatot. Az utánpótlás szállításában tevékenykedtek: élelmiszerek s a térségben fontos ivóvíz mellett például betonfalakat és üzemanyagot, vagy éppen töltött homokzsákokat szállítottak. A hadszíntér mellett az ellenálló csoportok harceljárásai is állandóan változtak, erről szerzett tapasztalatainkat a későbbi missziókban is alkalmazzák. Minden katona kihívásnak tekintette a missziót, lelkileg is felkészültek voltak - arra is, hogy az életük veszélyben lehet - magyarázta az alezredes, akinek katonája, a biztosítási területen dolgozó Nagy Richárd 2004 júniusában halálos sérülést szenvedett, amikor konvojuk mellett az út szélén felrobbant egy rejtett bomba.

Pákozdon, az 1848-as honvédsereg első és győztes csatája helyszínén Pénzes Mihály, Fehérvár alpolgármestere az 1998-as eseményeket idézte, amikor a csata 150. évfordulójára emlékezve a Honvédség és Társadalom Baráti Kör székesfehérvári szervezete részéről elhangzott a felhívás: Hozzuk létre itt, Pákozdon a magyar honvédek mindenkori helytállását reprezentáló nemzeti katonai emlékhelyet, aminek részét képezné az 1848-as emlékek, a magyar honvédség 1943-as Don-kanyari veszteségére emlékeztető kápolna és a ma katonái helytállását reprezentáló kiállítás és emlékmű is. A Boyai Alapítvány kutatóriuma - személy szerint Berek Lajos professzor - még 2004-ben kezdeményezte, hogy a Békefenntartók emlékműve a pákozdi Katonai emlékhelyre kerüljön. A kezdeményezés már 2005-ben a megvalósulás útjára lépett, ekkor helyezték el az emlékmű alapkövét. A kör szigorú és pontos méretezésével kettős értelmet is hordoz - magyarázta Pénzes Mihály, s folytatta -, a folyamatosságot, azt a véget nem érő folyamatot, melyet a békefenntartók az elmúlt 110 évben folytattak, s még sokáig folytatni fognak a békét fenyegető erőkkel szemben.

A helyszínen lévők - köztük Pénzes Mihály mellett például Görög István ezredes - véleménye szerint az emlékművön lévő kör az összetartozást is szimbolizálja, mintegy keretbe fogja a közelében elhelyezett missziós emlékoszlopokat. A missziós emlékoszlopok azokat a békefenntartásban résztvevő katonai egységeket - tagjaik sorában magyar honvédeket, rendőröket, határőröket, diplomatákat, polgári személyeket - jelképezik, melyek a világ sok országában szolgálták a békét.

Az emékmű még nem készült el teljesen, a körre Berek Lajos ugyanis bronzból álmodott - a hálaadás jelképeként - mintegy 4-4,5 méter magas lángnyelvet, ám mivel a színesfém - állandó őrzés híján - könnyen tolvajok birtokába kerülhetne, a szakemberek a lángnyelv krómacélból, saválló lemezből történő elkészítést szorgalmazzák.

Az ünnepi beszédek után az emlékezés koszorúi, virá-gai borították el az emlékművet, mely előtt a hivatalos szervezetek képviselői mellett két, szolgálatteljesítés közben elhunyt békefenntartó, Nagy Richárd hadnagy és Balázs Péter alezredes hozzátartozói is fejet hajtottak.

Az emlékezést követően beszédbe elegyedtek egykori és jelenkori katonák, bajtársak - azok, akik között a harcok során örök barátságok köttettek. Köztük volt Makkai István alezredes is, aki 2004-ben az iraki Al-Hilah-ban a magyar honvédség szállító zászlóalj második váltásának parancsnoka volt, mely a lengyel parancsnokságú MND(CS) többnemzetiségű hadosztályban teljesített szolgálatot. Az utánpótlás szállításában tevékenykedtek: élelmiszerek s a térségben fontos ivóvíz mellett például betonfalakat és üzemanyagot, vagy éppen töltött homokzsákokat szállítottak. A hadszíntér mellett az ellenálló csoportok harceljárásai is állandóan változtak, erről szerzett tapasztalatainkat a későbbi missziókban is alkalmazzák. Minden katona kihívásnak tekintette a missziót, lelkileg is felkészültek voltak - arra is, hogy az életük veszélyben lehet - magyarázta az alezredes, akinek katonája, a biztosítási területen dolgozó Nagy Richárd 2004 júniusában halálos sérülést szenvedett, amikor konvojuk mellett az út szélén felrobbant egy rejtett bomba.

Pákozdon, az 1848-as honvédsereg első és győztes csatája helyszínén Pénzes Mihály, Fehérvár alpolgármestere az 1998-as eseményeket idézte, amikor a csata 150. évfordulójára emlékezve a Honvédség és Társadalom Baráti Kör székesfehérvári szervezete részéről elhangzott a felhívás: Hozzuk létre itt, Pákozdon a magyar honvédek mindenkori helytállását reprezentáló nemzeti katonai emlékhelyet, aminek részét képezné az 1848-as emlékek, a magyar honvédség 1943-as Don-kanyari veszteségére emlékeztető kápolna és a ma katonái helytállását reprezentáló kiállítás és emlékmű is. A Boyai Alapítvány kutatóriuma - személy szerint Berek Lajos professzor - még 2004-ben kezdeményezte, hogy a Békefenntartók emlékműve a pákozdi Katonai emlékhelyre kerüljön. A kezdeményezés már 2005-ben a megvalósulás útjára lépett, ekkor helyezték el az emlékmű alapkövét. A kör szigorú és pontos méretezésével kettős értelmet is hordoz - magyarázta Pénzes Mihály, s folytatta -, a folyamatosságot, azt a véget nem érő folyamatot, melyet a békefenntartók az elmúlt 110 évben folytattak, s még sokáig folytatni fognak a békét fenyegető erőkkel szemben.

A helyszínen lévők - köztük Pénzes Mihály mellett például Görög István ezredes - véleménye szerint az emlékművön lévő kör az összetartozást is szimbolizálja, mintegy keretbe fogja a közelében elhelyezett missziós emlékoszlopokat. A missziós emlékoszlopok azokat a békefenntartásban résztvevő katonai egységeket - tagjaik sorában magyar honvédeket, rendőröket, határőröket, diplomatákat, polgári személyeket - jelképezik, melyek a világ sok országában szolgálták a békét.

Az emékmű még nem készült el teljesen, a körre Berek Lajos ugyanis bronzból álmodott - a hálaadás jelképeként - mintegy 4-4,5 méter magas lángnyelvet, ám mivel a színesfém - állandó őrzés híján - könnyen tolvajok birtokába kerülhetne, a szakemberek a lángnyelv krómacélból, saválló lemezből történő elkészítést szorgalmazzák.

Az ünnepi beszédek után az emlékezés koszorúi, virá-gai borították el az emlékművet, mely előtt a hivatalos szervezetek képviselői mellett két, szolgálatteljesítés közben elhunyt békefenntartó, Nagy Richárd hadnagy és Balázs Péter alezredes hozzátartozói is fejet hajtottak.

Az emlékezést követően beszédbe elegyedtek egykori és jelenkori katonák, bajtársak - azok, akik között a harcok során örök barátságok köttettek. Köztük volt Makkai István alezredes is, aki 2004-ben az iraki Al-Hilah-ban a magyar honvédség szállító zászlóalj második váltásának parancsnoka volt, mely a lengyel parancsnokságú MND(CS) többnemzetiségű hadosztályban teljesített szolgálatot. Az utánpótlás szállításában tevékenykedtek: élelmiszerek s a térségben fontos ivóvíz mellett például betonfalakat és üzemanyagot, vagy éppen töltött homokzsákokat szállítottak. A hadszíntér mellett az ellenálló csoportok harceljárásai is állandóan változtak, erről szerzett tapasztalatainkat a későbbi missziókban is alkalmazzák. Minden katona kihívásnak tekintette a missziót, lelkileg is felkészültek voltak - arra is, hogy az életük veszélyben lehet - magyarázta az alezredes, akinek katonája, a biztosítási területen dolgozó Nagy Richárd 2004 júniusában halálos sérülést szenvedett, amikor konvojuk mellett az út szélén felrobbant egy rejtett bomba.

A helyszínen lévők - köztük Pénzes Mihály mellett például Görög István ezredes - véleménye szerint az emlékművön lévő kör az összetartozást is szimbolizálja, mintegy keretbe fogja a közelében elhelyezett missziós emlékoszlopokat. A missziós emlékoszlopok azokat a békefenntartásban résztvevő katonai egységeket - tagjaik sorában magyar honvédeket, rendőröket, határőröket, diplomatákat, polgári személyeket - jelképezik, melyek a világ sok országában szolgálták a békét.

Az emékmű még nem készült el teljesen, a körre Berek Lajos ugyanis bronzból álmodott - a hálaadás jelképeként - mintegy 4-4,5 méter magas lángnyelvet, ám mivel a színesfém - állandó őrzés híján - könnyen tolvajok birtokába kerülhetne, a szakemberek a lángnyelv krómacélból, saválló lemezből történő elkészítést szorgalmazzák.

Az ünnepi beszédek után az emlékezés koszorúi, virá-gai borították el az emlékművet, mely előtt a hivatalos szervezetek képviselői mellett két, szolgálatteljesítés közben elhunyt békefenntartó, Nagy Richárd hadnagy és Balázs Péter alezredes hozzátartozói is fejet hajtottak.

Az emlékezést követően beszédbe elegyedtek egykori és jelenkori katonák, bajtársak - azok, akik között a harcok során örök barátságok köttettek. Köztük volt Makkai István alezredes is, aki 2004-ben az iraki Al-Hilah-ban a magyar honvédség szállító zászlóalj második váltásának parancsnoka volt, mely a lengyel parancsnokságú MND(CS) többnemzetiségű hadosztályban teljesített szolgálatot. Az utánpótlás szállításában tevékenykedtek: élelmiszerek s a térségben fontos ivóvíz mellett például betonfalakat és üzemanyagot, vagy éppen töltött homokzsákokat szállítottak. A hadszíntér mellett az ellenálló csoportok harceljárásai is állandóan változtak, erről szerzett tapasztalatainkat a későbbi missziókban is alkalmazzák. Minden katona kihívásnak tekintette a missziót, lelkileg is felkészültek voltak - arra is, hogy az életük veszélyben lehet - magyarázta az alezredes, akinek katonája, a biztosítási területen dolgozó Nagy Richárd 2004 júniusában halálos sérülést szenvedett, amikor konvojuk mellett az út szélén felrobbant egy rejtett bomba.

A helyszínen lévők - köztük Pénzes Mihály mellett például Görög István ezredes - véleménye szerint az emlékművön lévő kör az összetartozást is szimbolizálja, mintegy keretbe fogja a közelében elhelyezett missziós emlékoszlopokat. A missziós emlékoszlopok azokat a békefenntartásban résztvevő katonai egységeket - tagjaik sorában magyar honvédeket, rendőröket, határőröket, diplomatákat, polgári személyeket - jelképezik, melyek a világ sok országában szolgálták a békét.

Az emékmű még nem készült el teljesen, a körre Berek Lajos ugyanis bronzból álmodott - a hálaadás jelképeként - mintegy 4-4,5 méter magas lángnyelvet, ám mivel a színesfém - állandó őrzés híján - könnyen tolvajok birtokába kerülhetne, a szakemberek a lángnyelv krómacélból, saválló lemezből történő elkészítést szorgalmazzák.

Az ünnepi beszédek után az emlékezés koszorúi, virá-gai borították el az emlékművet, mely előtt a hivatalos szervezetek képviselői mellett két, szolgálatteljesítés közben elhunyt békefenntartó, Nagy Richárd hadnagy és Balázs Péter alezredes hozzátartozói is fejet hajtottak.

Az emlékezést követően beszédbe elegyedtek egykori és jelenkori katonák, bajtársak - azok, akik között a harcok során örök barátságok köttettek. Köztük volt Makkai István alezredes is, aki 2004-ben az iraki Al-Hilah-ban a magyar honvédség szállító zászlóalj második váltásának parancsnoka volt, mely a lengyel parancsnokságú MND(CS) többnemzetiségű hadosztályban teljesített szolgálatot. Az utánpótlás szállításában tevékenykedtek: élelmiszerek s a térségben fontos ivóvíz mellett például betonfalakat és üzemanyagot, vagy éppen töltött homokzsákokat szállítottak. A hadszíntér mellett az ellenálló csoportok harceljárásai is állandóan változtak, erről szerzett tapasztalatainkat a későbbi missziókban is alkalmazzák. Minden katona kihívásnak tekintette a missziót, lelkileg is felkészültek voltak - arra is, hogy az életük veszélyben lehet - magyarázta az alezredes, akinek katonája, a biztosítási területen dolgozó Nagy Richárd 2004 júniusában halálos sérülést szenvedett, amikor konvojuk mellett az út szélén felrobbant egy rejtett bomba.

Az emékmű még nem készült el teljesen, a körre Berek Lajos ugyanis bronzból álmodott - a hálaadás jelképeként - mintegy 4-4,5 méter magas lángnyelvet, ám mivel a színesfém - állandó őrzés híján - könnyen tolvajok birtokába kerülhetne, a szakemberek a lángnyelv krómacélból, saválló lemezből történő elkészítést szorgalmazzák.

Az ünnepi beszédek után az emlékezés koszorúi, virá-gai borították el az emlékművet, mely előtt a hivatalos szervezetek képviselői mellett két, szolgálatteljesítés közben elhunyt békefenntartó, Nagy Richárd hadnagy és Balázs Péter alezredes hozzátartozói is fejet hajtottak.

Az emlékezést követően beszédbe elegyedtek egykori és jelenkori katonák, bajtársak - azok, akik között a harcok során örök barátságok köttettek. Köztük volt Makkai István alezredes is, aki 2004-ben az iraki Al-Hilah-ban a magyar honvédség szállító zászlóalj második váltásának parancsnoka volt, mely a lengyel parancsnokságú MND(CS) többnemzetiségű hadosztályban teljesített szolgálatot. Az utánpótlás szállításában tevékenykedtek: élelmiszerek s a térségben fontos ivóvíz mellett például betonfalakat és üzemanyagot, vagy éppen töltött homokzsákokat szállítottak. A hadszíntér mellett az ellenálló csoportok harceljárásai is állandóan változtak, erről szerzett tapasztalatainkat a későbbi missziókban is alkalmazzák. Minden katona kihívásnak tekintette a missziót, lelkileg is felkészültek voltak - arra is, hogy az életük veszélyben lehet - magyarázta az alezredes, akinek katonája, a biztosítási területen dolgozó Nagy Richárd 2004 júniusában halálos sérülést szenvedett, amikor konvojuk mellett az út szélén felrobbant egy rejtett bomba.

Az emékmű még nem készült el teljesen, a körre Berek Lajos ugyanis bronzból álmodott - a hálaadás jelképeként - mintegy 4-4,5 méter magas lángnyelvet, ám mivel a színesfém - állandó őrzés híján - könnyen tolvajok birtokába kerülhetne, a szakemberek a lángnyelv krómacélból, saválló lemezből történő elkészítést szorgalmazzák.

Az ünnepi beszédek után az emlékezés koszorúi, virá-gai borították el az emlékművet, mely előtt a hivatalos szervezetek képviselői mellett két, szolgálatteljesítés közben elhunyt békefenntartó, Nagy Richárd hadnagy és Balázs Péter alezredes hozzátartozói is fejet hajtottak.

Az emlékezést követően beszédbe elegyedtek egykori és jelenkori katonák, bajtársak - azok, akik között a harcok során örök barátságok köttettek. Köztük volt Makkai István alezredes is, aki 2004-ben az iraki Al-Hilah-ban a magyar honvédség szállító zászlóalj második váltásának parancsnoka volt, mely a lengyel parancsnokságú MND(CS) többnemzetiségű hadosztályban teljesített szolgálatot. Az utánpótlás szállításában tevékenykedtek: élelmiszerek s a térségben fontos ivóvíz mellett például betonfalakat és üzemanyagot, vagy éppen töltött homokzsákokat szállítottak. A hadszíntér mellett az ellenálló csoportok harceljárásai is állandóan változtak, erről szerzett tapasztalatainkat a későbbi missziókban is alkalmazzák. Minden katona kihívásnak tekintette a missziót, lelkileg is felkészültek voltak - arra is, hogy az életük veszélyben lehet - magyarázta az alezredes, akinek katonája, a biztosítási területen dolgozó Nagy Richárd 2004 júniusában halálos sérülést szenvedett, amikor konvojuk mellett az út szélén felrobbant egy rejtett bomba.

Az ünnepi beszédek után az emlékezés koszorúi, virá-gai borították el az emlékművet, mely előtt a hivatalos szervezetek képviselői mellett két, szolgálatteljesítés közben elhunyt békefenntartó, Nagy Richárd hadnagy és Balázs Péter alezredes hozzátartozói is fejet hajtottak.

Az emlékezést követően beszédbe elegyedtek egykori és jelenkori katonák, bajtársak - azok, akik között a harcok során örök barátságok köttettek. Köztük volt Makkai István alezredes is, aki 2004-ben az iraki Al-Hilah-ban a magyar honvédség szállító zászlóalj második váltásának parancsnoka volt, mely a lengyel parancsnokságú MND(CS) többnemzetiségű hadosztályban teljesített szolgálatot. Az utánpótlás szállításában tevékenykedtek: élelmiszerek s a térségben fontos ivóvíz mellett például betonfalakat és üzemanyagot, vagy éppen töltött homokzsákokat szállítottak. A hadszíntér mellett az ellenálló csoportok harceljárásai is állandóan változtak, erről szerzett tapasztalatainkat a későbbi missziókban is alkalmazzák. Minden katona kihívásnak tekintette a missziót, lelkileg is felkészültek voltak - arra is, hogy az életük veszélyben lehet - magyarázta az alezredes, akinek katonája, a biztosítási területen dolgozó Nagy Richárd 2004 júniusában halálos sérülést szenvedett, amikor konvojuk mellett az út szélén felrobbant egy rejtett bomba.

Az ünnepi beszédek után az emlékezés koszorúi, virá-gai borították el az emlékművet, mely előtt a hivatalos szervezetek képviselői mellett két, szolgálatteljesítés közben elhunyt békefenntartó, Nagy Richárd hadnagy és Balázs Péter alezredes hozzátartozói is fejet hajtottak.

Az emlékezést követően beszédbe elegyedtek egykori és jelenkori katonák, bajtársak - azok, akik között a harcok során örök barátságok köttettek. Köztük volt Makkai István alezredes is, aki 2004-ben az iraki Al-Hilah-ban a magyar honvédség szállító zászlóalj második váltásának parancsnoka volt, mely a lengyel parancsnokságú MND(CS) többnemzetiségű hadosztályban teljesített szolgálatot. Az utánpótlás szállításában tevékenykedtek: élelmiszerek s a térségben fontos ivóvíz mellett például betonfalakat és üzemanyagot, vagy éppen töltött homokzsákokat szállítottak. A hadszíntér mellett az ellenálló csoportok harceljárásai is állandóan változtak, erről szerzett tapasztalatainkat a későbbi missziókban is alkalmazzák. Minden katona kihívásnak tekintette a missziót, lelkileg is felkészültek voltak - arra is, hogy az életük veszélyben lehet - magyarázta az alezredes, akinek katonája, a biztosítási területen dolgozó Nagy Richárd 2004 júniusában halálos sérülést szenvedett, amikor konvojuk mellett az út szélén felrobbant egy rejtett bomba.

Az emlékezést követően beszédbe elegyedtek egykori és jelenkori katonák, bajtársak - azok, akik között a harcok során örök barátságok köttettek. Köztük volt Makkai István alezredes is, aki 2004-ben az iraki Al-Hilah-ban a magyar honvédség szállító zászlóalj második váltásának parancsnoka volt, mely a lengyel parancsnokságú MND(CS) többnemzetiségű hadosztályban teljesített szolgálatot. Az utánpótlás szállításában tevékenykedtek: élelmiszerek s a térségben fontos ivóvíz mellett például betonfalakat és üzemanyagot, vagy éppen töltött homokzsákokat szállítottak. A hadszíntér mellett az ellenálló csoportok harceljárásai is állandóan változtak, erről szerzett tapasztalatainkat a későbbi missziókban is alkalmazzák. Minden katona kihívásnak tekintette a missziót, lelkileg is felkészültek voltak - arra is, hogy az életük veszélyben lehet - magyarázta az alezredes, akinek katonája, a biztosítási területen dolgozó Nagy Richárd 2004 júniusában halálos sérülést szenvedett, amikor konvojuk mellett az út szélén felrobbant egy rejtett bomba.

Az emlékezést követően beszédbe elegyedtek egykori és jelenkori katonák, bajtársak - azok, akik között a harcok során örök barátságok köttettek. Köztük volt Makkai István alezredes is, aki 2004-ben az iraki Al-Hilah-ban a magyar honvédség szállító zászlóalj második váltásának parancsnoka volt, mely a lengyel parancsnokságú MND(CS) többnemzetiségű hadosztályban teljesített szolgálatot. Az utánpótlás szállításában tevékenykedtek: élelmiszerek s a térségben fontos ivóvíz mellett például betonfalakat és üzemanyagot, vagy éppen töltött homokzsákokat szállítottak. A hadszíntér mellett az ellenálló csoportok harceljárásai is állandóan változtak, erről szerzett tapasztalatainkat a későbbi missziókban is alkalmazzák. Minden katona kihívásnak tekintette a missziót, lelkileg is felkészültek voltak - arra is, hogy az életük veszélyben lehet - magyarázta az alezredes, akinek katonája, a biztosítási területen dolgozó Nagy Richárd 2004 júniusában halálos sérülést szenvedett, amikor konvojuk mellett az út szélén felrobbant egy rejtett bomba.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!