Lehetnék én is Marlonbrandó?

Interneten érkezett a levél, egy lista: Létező nevek címmel. Az emberfia jót göcög, amikor olvassa, hogy ezek szerint - előre bocsátva, azért maradjunk annyiban, amíg a gyakorlatot nem tudjuk bizonyítani, hogy elviekben - valakit így hívnak (s most csak a nyomdaképes titulusokat közölnénk): Piros Arany, Skoda Mercédesz, Kasza Blanka, Farkas Piroska, Bármi Áron, Cserepes Virág, Öntöző K. Anna. Jó, tudom, itt a magyar nyelv adta huncutságokról is lehetne értekezni, illetve ugyanúgy a szülők felelősségéről. Található viszont a lajstromban még valami, ami már piszkálja a riporter csőrét is: Lakatos Marlonbrandó - s most nagyon gyorsan vonatkoztassunk el a vezetéknévtől, s koncentráljunk a keresztnévre.

Tettük ezt a koronázó város anyakönyvi hivatalában. Hátha valami kiderül. Kismagnót zsebbe rejtve kopogtatunk, naiv arccal kezdjük: - Jó napot kívánok, Tóth Béla vagyok. A fiam, az ifjabbik Tóth Béla keresztnevét szeretném megváltoztatni, ha lehet. Marlonbrandóra. - Szegény elő-adó hölgy arcáról a kinti kánikulától amúgy is fülledt irodában hirtelen lefolyik a smink, papír cetlire lediktáltatja a nevet, majd megkér, várakoznék az előtérben, mert erről most neki konzultálnia kell a Belügyminisztériummal. Legyen úgy. Öt perc múlva beszólít a köztisztviselő (gyorsan tegyük hozzá, nem tudta, hogy pofátlan módon milyen céllal keresem fel, ezért itt kérek elnézést tőle - Á. J.), s közli, a BM-nyilvántartásban nem szerepel a Marlonbrandó, mint anyakönyvezhető keresztnév. Szomorú vagyok. De segít: ha az MTA Nyelvtudományi Intézete hivatalosan engedélyezi a keresztnevet, akkor jöhetek azzal a passzussal, kitöltöm a kérelmező nyomtatványt, leszurkolok tízezer forint illetéket, s az ügyem máris megoldódik.

Felkerestük az akadémiai intézetben Bíró Ágnest, a téma egyik első számú hazai szakértőjét. Nagyot hümmögött a Marlonbrando név hallatán, saját praxisából nem igazán emlékszik, hogy ez működik. Ami a különlegesnek számító névadásokkal kapcsolatban biztos: 2003-ban módosították a vonatkozó törvény végrehajtási utasítását, azóta a bejegyzett tizenhárom nemzeti-, illetve etnikai kisebbség országos önkormányzatai is jogosultak olyan állásfoglalást kiadni, amelyeket az anyakönyvi hivataloknak el kell fogadni. A beszélgetésben elhangzik néhány különlegességre utaló példa - valaki a Szilveszter mintájára a Szilvesztrát kérelmezte, aztán kiderült, hogy Szilvesztra Sztalonia szeretett volna lenni -, de az intézeti kutató kijelenti: már nincsenek határok. Lehet ragaszkodni, egyre inkább csak alkalmazkodni a magyar, illetve az európai névadási hagyományokhoz. Már az 1971-ben megjelent, ősrégi utónévtárban is találtunk mindenféle furcsaságokat. S ha azt lehet, akkor a kérelmezőét most miért nem lehet? Tényleg kötélen táncolunk, hogy őrizzük a névadási kultúrát. Amerikában Kossuth és Petőfi bejegyezhető keresztnévnek. Az egykori Szovjetunióban bejegyezték a Vodka keresztnevet. Ez a végtelen szabadság és valamiféle kultúrakövetés éles ellentétben áll egymással.

Ami azért bizonyosan kimondható: itt véletlenül sem nyelvi kérdésről kell vagy lehet okoskodni. Hanem általánosnak nevezhető értékrendről. A névadás egyértelműen kulturális kihívás. Amiben a nyelvtudományi intézet jelenleg a szakma részéről magányosan harcol. Nem anyakönyvi hivatalként dolgoznak, ezt azért nem árt tudni. Kiadott szakvéleményüket náluk már nem lehet megfellebezni, legfeljebb a bíróságon. Bíró Ágnes szerint még ezzel sincs probléma, ... ez egy teljesen demokratikus dolog, ha mi azt mondjuk, hogy a te gyereked nem lehet Cicamica, akkor majd a bíróság eldönti: valóban nem lehet, vagy mégis engedélyezhető. Egy 2002-ben született alkotmánybírósági döntés értelmében az állam korlátozhatja a névadást - miként több EU-tagállamban ez már bevett szokás. A nyelvtudományi intézet gyakorlata, szemlélete a javaslatok kialakításakor pedig világos: a gyermeknek nevet kell adni, s nem bármiféle kitalált szót.

Külön kérdés az egyre inkább divatossá váló, úgynevezett ősmagyar nevek ügye. Amelyekkel nincs az égvilágon semmi probléma. Ezeket összegyűjtötték, már hivatalosan is. Ám az interneten is kering jó néhány kalóz lista , amelyek alaposan megkeverhetik a névválasztási szándékot. Ilyenkor aztán nehéz már győzködni a szülőket, hogy az a kiszemelt név nem is létezik, hanem valaki ötven vagy száz esztendeje az íróasztalánál múltba révedve kitalálta. Mert az milyen szép lenne ősmagyar névnek... Ugyanígy léteznek az újabb alkotású nevek. Lányoknál virágnevekből, fiúknál egyre népszerűb-ben állatnevekből.

Az adható nevek listáját az említett törvénymódosítás alkalmával kiegészítették. Fiúknak már anyakönyvezhető nevek (a sor elejéről válogatva): Abosa, Árész, Arlen, Anakin, Basangó, Beritó, Bohumil, Brájen, Csetény, Csingiz, Csobajd, Dante, Dománd, Dzsingisz. Lányoknak (a névsor végéről szemezgetve): Zafira, Triniti, Tóbia, Zenkő, Rodé, Talita, Támár, Primula, Szemerke. Sajnos a Marlon-brandó nem szerepel a listán, de a környéken ott a választék: Marcián, Március, Marót, Mateusz, Medox. Bárki fogja rám, hogy földhözragadt lennék, konzervatív és vaskalapos, de ha lehet, mégis csak maradnék a Tóth Bélánál.

A szemlélet:

a gyermeknek konkrét, létező nevet kell adni, és nem

egy kitalált szót

Tettük ezt a koronázó város anyakönyvi hivatalában. Hátha valami kiderül. Kismagnót zsebbe rejtve kopogtatunk, naiv arccal kezdjük: - Jó napot kívánok, Tóth Béla vagyok. A fiam, az ifjabbik Tóth Béla keresztnevét szeretném megváltoztatni, ha lehet. Marlonbrandóra. - Szegény elő-adó hölgy arcáról a kinti kánikulától amúgy is fülledt irodában hirtelen lefolyik a smink, papír cetlire lediktáltatja a nevet, majd megkér, várakoznék az előtérben, mert erről most neki konzultálnia kell a Belügyminisztériummal. Legyen úgy. Öt perc múlva beszólít a köztisztviselő (gyorsan tegyük hozzá, nem tudta, hogy pofátlan módon milyen céllal keresem fel, ezért itt kérek elnézést tőle - Á. J.), s közli, a BM-nyilvántartásban nem szerepel a Marlonbrandó, mint anyakönyvezhető keresztnév. Szomorú vagyok. De segít: ha az MTA Nyelvtudományi Intézete hivatalosan engedélyezi a keresztnevet, akkor jöhetek azzal a passzussal, kitöltöm a kérelmező nyomtatványt, leszurkolok tízezer forint illetéket, s az ügyem máris megoldódik.

Felkerestük az akadémiai intézetben Bíró Ágnest, a téma egyik első számú hazai szakértőjét. Nagyot hümmögött a Marlonbrando név hallatán, saját praxisából nem igazán emlékszik, hogy ez működik. Ami a különlegesnek számító névadásokkal kapcsolatban biztos: 2003-ban módosították a vonatkozó törvény végrehajtási utasítását, azóta a bejegyzett tizenhárom nemzeti-, illetve etnikai kisebbség országos önkormányzatai is jogosultak olyan állásfoglalást kiadni, amelyeket az anyakönyvi hivataloknak el kell fogadni. A beszélgetésben elhangzik néhány különlegességre utaló példa - valaki a Szilveszter mintájára a Szilvesztrát kérelmezte, aztán kiderült, hogy Szilvesztra Sztalonia szeretett volna lenni -, de az intézeti kutató kijelenti: már nincsenek határok. Lehet ragaszkodni, egyre inkább csak alkalmazkodni a magyar, illetve az európai névadási hagyományokhoz. Már az 1971-ben megjelent, ősrégi utónévtárban is találtunk mindenféle furcsaságokat. S ha azt lehet, akkor a kérelmezőét most miért nem lehet? Tényleg kötélen táncolunk, hogy őrizzük a névadási kultúrát. Amerikában Kossuth és Petőfi bejegyezhető keresztnévnek. Az egykori Szovjetunióban bejegyezték a Vodka keresztnevet. Ez a végtelen szabadság és valamiféle kultúrakövetés éles ellentétben áll egymással.

Ami azért bizonyosan kimondható: itt véletlenül sem nyelvi kérdésről kell vagy lehet okoskodni. Hanem általánosnak nevezhető értékrendről. A névadás egyértelműen kulturális kihívás. Amiben a nyelvtudományi intézet jelenleg a szakma részéről magányosan harcol. Nem anyakönyvi hivatalként dolgoznak, ezt azért nem árt tudni. Kiadott szakvéleményüket náluk már nem lehet megfellebezni, legfeljebb a bíróságon. Bíró Ágnes szerint még ezzel sincs probléma, ... ez egy teljesen demokratikus dolog, ha mi azt mondjuk, hogy a te gyereked nem lehet Cicamica, akkor majd a bíróság eldönti: valóban nem lehet, vagy mégis engedélyezhető. Egy 2002-ben született alkotmánybírósági döntés értelmében az állam korlátozhatja a névadást - miként több EU-tagállamban ez már bevett szokás. A nyelvtudományi intézet gyakorlata, szemlélete a javaslatok kialakításakor pedig világos: a gyermeknek nevet kell adni, s nem bármiféle kitalált szót.

Külön kérdés az egyre inkább divatossá váló, úgynevezett ősmagyar nevek ügye. Amelyekkel nincs az égvilágon semmi probléma. Ezeket összegyűjtötték, már hivatalosan is. Ám az interneten is kering jó néhány kalóz lista , amelyek alaposan megkeverhetik a névválasztási szándékot. Ilyenkor aztán nehéz már győzködni a szülőket, hogy az a kiszemelt név nem is létezik, hanem valaki ötven vagy száz esztendeje az íróasztalánál múltba révedve kitalálta. Mert az milyen szép lenne ősmagyar névnek... Ugyanígy léteznek az újabb alkotású nevek. Lányoknál virágnevekből, fiúknál egyre népszerűb-ben állatnevekből.

Az adható nevek listáját az említett törvénymódosítás alkalmával kiegészítették. Fiúknak már anyakönyvezhető nevek (a sor elejéről válogatva): Abosa, Árész, Arlen, Anakin, Basangó, Beritó, Bohumil, Brájen, Csetény, Csingiz, Csobajd, Dante, Dománd, Dzsingisz. Lányoknak (a névsor végéről szemezgetve): Zafira, Triniti, Tóbia, Zenkő, Rodé, Talita, Támár, Primula, Szemerke. Sajnos a Marlon-brandó nem szerepel a listán, de a környéken ott a választék: Marcián, Március, Marót, Mateusz, Medox. Bárki fogja rám, hogy földhözragadt lennék, konzervatív és vaskalapos, de ha lehet, mégis csak maradnék a Tóth Bélánál.

A szemlélet:

a gyermeknek konkrét, létező nevet kell adni, és nem

egy kitalált szót

Tettük ezt a koronázó város anyakönyvi hivatalában. Hátha valami kiderül. Kismagnót zsebbe rejtve kopogtatunk, naiv arccal kezdjük: - Jó napot kívánok, Tóth Béla vagyok. A fiam, az ifjabbik Tóth Béla keresztnevét szeretném megváltoztatni, ha lehet. Marlonbrandóra. - Szegény elő-adó hölgy arcáról a kinti kánikulától amúgy is fülledt irodában hirtelen lefolyik a smink, papír cetlire lediktáltatja a nevet, majd megkér, várakoznék az előtérben, mert erről most neki konzultálnia kell a Belügyminisztériummal. Legyen úgy. Öt perc múlva beszólít a köztisztviselő (gyorsan tegyük hozzá, nem tudta, hogy pofátlan módon milyen céllal keresem fel, ezért itt kérek elnézést tőle - Á. J.), s közli, a BM-nyilvántartásban nem szerepel a Marlonbrandó, mint anyakönyvezhető keresztnév. Szomorú vagyok. De segít: ha az MTA Nyelvtudományi Intézete hivatalosan engedélyezi a keresztnevet, akkor jöhetek azzal a passzussal, kitöltöm a kérelmező nyomtatványt, leszurkolok tízezer forint illetéket, s az ügyem máris megoldódik.

Felkerestük az akadémiai intézetben Bíró Ágnest, a téma egyik első számú hazai szakértőjét. Nagyot hümmögött a Marlonbrando név hallatán, saját praxisából nem igazán emlékszik, hogy ez működik. Ami a különlegesnek számító névadásokkal kapcsolatban biztos: 2003-ban módosították a vonatkozó törvény végrehajtási utasítását, azóta a bejegyzett tizenhárom nemzeti-, illetve etnikai kisebbség országos önkormányzatai is jogosultak olyan állásfoglalást kiadni, amelyeket az anyakönyvi hivataloknak el kell fogadni. A beszélgetésben elhangzik néhány különlegességre utaló példa - valaki a Szilveszter mintájára a Szilvesztrát kérelmezte, aztán kiderült, hogy Szilvesztra Sztalonia szeretett volna lenni -, de az intézeti kutató kijelenti: már nincsenek határok. Lehet ragaszkodni, egyre inkább csak alkalmazkodni a magyar, illetve az európai névadási hagyományokhoz. Már az 1971-ben megjelent, ősrégi utónévtárban is találtunk mindenféle furcsaságokat. S ha azt lehet, akkor a kérelmezőét most miért nem lehet? Tényleg kötélen táncolunk, hogy őrizzük a névadási kultúrát. Amerikában Kossuth és Petőfi bejegyezhető keresztnévnek. Az egykori Szovjetunióban bejegyezték a Vodka keresztnevet. Ez a végtelen szabadság és valamiféle kultúrakövetés éles ellentétben áll egymással.

Ami azért bizonyosan kimondható: itt véletlenül sem nyelvi kérdésről kell vagy lehet okoskodni. Hanem általánosnak nevezhető értékrendről. A névadás egyértelműen kulturális kihívás. Amiben a nyelvtudományi intézet jelenleg a szakma részéről magányosan harcol. Nem anyakönyvi hivatalként dolgoznak, ezt azért nem árt tudni. Kiadott szakvéleményüket náluk már nem lehet megfellebezni, legfeljebb a bíróságon. Bíró Ágnes szerint még ezzel sincs probléma, ... ez egy teljesen demokratikus dolog, ha mi azt mondjuk, hogy a te gyereked nem lehet Cicamica, akkor majd a bíróság eldönti: valóban nem lehet, vagy mégis engedélyezhető. Egy 2002-ben született alkotmánybírósági döntés értelmében az állam korlátozhatja a névadást - miként több EU-tagállamban ez már bevett szokás. A nyelvtudományi intézet gyakorlata, szemlélete a javaslatok kialakításakor pedig világos: a gyermeknek nevet kell adni, s nem bármiféle kitalált szót.

Külön kérdés az egyre inkább divatossá váló, úgynevezett ősmagyar nevek ügye. Amelyekkel nincs az égvilágon semmi probléma. Ezeket összegyűjtötték, már hivatalosan is. Ám az interneten is kering jó néhány kalóz lista , amelyek alaposan megkeverhetik a névválasztási szándékot. Ilyenkor aztán nehéz már győzködni a szülőket, hogy az a kiszemelt név nem is létezik, hanem valaki ötven vagy száz esztendeje az íróasztalánál múltba révedve kitalálta. Mert az milyen szép lenne ősmagyar névnek... Ugyanígy léteznek az újabb alkotású nevek. Lányoknál virágnevekből, fiúknál egyre népszerűb-ben állatnevekből.

Az adható nevek listáját az említett törvénymódosítás alkalmával kiegészítették. Fiúknak már anyakönyvezhető nevek (a sor elejéről válogatva): Abosa, Árész, Arlen, Anakin, Basangó, Beritó, Bohumil, Brájen, Csetény, Csingiz, Csobajd, Dante, Dománd, Dzsingisz. Lányoknak (a névsor végéről szemezgetve): Zafira, Triniti, Tóbia, Zenkő, Rodé, Talita, Támár, Primula, Szemerke. Sajnos a Marlon-brandó nem szerepel a listán, de a környéken ott a választék: Marcián, Március, Marót, Mateusz, Medox. Bárki fogja rám, hogy földhözragadt lennék, konzervatív és vaskalapos, de ha lehet, mégis csak maradnék a Tóth Bélánál.

A szemlélet:

a gyermeknek konkrét, létező nevet kell adni, és nem

egy kitalált szót

Felkerestük az akadémiai intézetben Bíró Ágnest, a téma egyik első számú hazai szakértőjét. Nagyot hümmögött a Marlonbrando név hallatán, saját praxisából nem igazán emlékszik, hogy ez működik. Ami a különlegesnek számító névadásokkal kapcsolatban biztos: 2003-ban módosították a vonatkozó törvény végrehajtási utasítását, azóta a bejegyzett tizenhárom nemzeti-, illetve etnikai kisebbség országos önkormányzatai is jogosultak olyan állásfoglalást kiadni, amelyeket az anyakönyvi hivataloknak el kell fogadni. A beszélgetésben elhangzik néhány különlegességre utaló példa - valaki a Szilveszter mintájára a Szilvesztrát kérelmezte, aztán kiderült, hogy Szilvesztra Sztalonia szeretett volna lenni -, de az intézeti kutató kijelenti: már nincsenek határok. Lehet ragaszkodni, egyre inkább csak alkalmazkodni a magyar, illetve az európai névadási hagyományokhoz. Már az 1971-ben megjelent, ősrégi utónévtárban is találtunk mindenféle furcsaságokat. S ha azt lehet, akkor a kérelmezőét most miért nem lehet? Tényleg kötélen táncolunk, hogy őrizzük a névadási kultúrát. Amerikában Kossuth és Petőfi bejegyezhető keresztnévnek. Az egykori Szovjetunióban bejegyezték a Vodka keresztnevet. Ez a végtelen szabadság és valamiféle kultúrakövetés éles ellentétben áll egymással.

Ami azért bizonyosan kimondható: itt véletlenül sem nyelvi kérdésről kell vagy lehet okoskodni. Hanem általánosnak nevezhető értékrendről. A névadás egyértelműen kulturális kihívás. Amiben a nyelvtudományi intézet jelenleg a szakma részéről magányosan harcol. Nem anyakönyvi hivatalként dolgoznak, ezt azért nem árt tudni. Kiadott szakvéleményüket náluk már nem lehet megfellebezni, legfeljebb a bíróságon. Bíró Ágnes szerint még ezzel sincs probléma, ... ez egy teljesen demokratikus dolog, ha mi azt mondjuk, hogy a te gyereked nem lehet Cicamica, akkor majd a bíróság eldönti: valóban nem lehet, vagy mégis engedélyezhető. Egy 2002-ben született alkotmánybírósági döntés értelmében az állam korlátozhatja a névadást - miként több EU-tagállamban ez már bevett szokás. A nyelvtudományi intézet gyakorlata, szemlélete a javaslatok kialakításakor pedig világos: a gyermeknek nevet kell adni, s nem bármiféle kitalált szót.

Külön kérdés az egyre inkább divatossá váló, úgynevezett ősmagyar nevek ügye. Amelyekkel nincs az égvilágon semmi probléma. Ezeket összegyűjtötték, már hivatalosan is. Ám az interneten is kering jó néhány kalóz lista , amelyek alaposan megkeverhetik a névválasztási szándékot. Ilyenkor aztán nehéz már győzködni a szülőket, hogy az a kiszemelt név nem is létezik, hanem valaki ötven vagy száz esztendeje az íróasztalánál múltba révedve kitalálta. Mert az milyen szép lenne ősmagyar névnek... Ugyanígy léteznek az újabb alkotású nevek. Lányoknál virágnevekből, fiúknál egyre népszerűb-ben állatnevekből.

Az adható nevek listáját az említett törvénymódosítás alkalmával kiegészítették. Fiúknak már anyakönyvezhető nevek (a sor elejéről válogatva): Abosa, Árész, Arlen, Anakin, Basangó, Beritó, Bohumil, Brájen, Csetény, Csingiz, Csobajd, Dante, Dománd, Dzsingisz. Lányoknak (a névsor végéről szemezgetve): Zafira, Triniti, Tóbia, Zenkő, Rodé, Talita, Támár, Primula, Szemerke. Sajnos a Marlon-brandó nem szerepel a listán, de a környéken ott a választék: Marcián, Március, Marót, Mateusz, Medox. Bárki fogja rám, hogy földhözragadt lennék, konzervatív és vaskalapos, de ha lehet, mégis csak maradnék a Tóth Bélánál.

A szemlélet:

a gyermeknek konkrét, létező nevet kell adni, és nem

egy kitalált szót

Felkerestük az akadémiai intézetben Bíró Ágnest, a téma egyik első számú hazai szakértőjét. Nagyot hümmögött a Marlonbrando név hallatán, saját praxisából nem igazán emlékszik, hogy ez működik. Ami a különlegesnek számító névadásokkal kapcsolatban biztos: 2003-ban módosították a vonatkozó törvény végrehajtási utasítását, azóta a bejegyzett tizenhárom nemzeti-, illetve etnikai kisebbség országos önkormányzatai is jogosultak olyan állásfoglalást kiadni, amelyeket az anyakönyvi hivataloknak el kell fogadni. A beszélgetésben elhangzik néhány különlegességre utaló példa - valaki a Szilveszter mintájára a Szilvesztrát kérelmezte, aztán kiderült, hogy Szilvesztra Sztalonia szeretett volna lenni -, de az intézeti kutató kijelenti: már nincsenek határok. Lehet ragaszkodni, egyre inkább csak alkalmazkodni a magyar, illetve az európai névadási hagyományokhoz. Már az 1971-ben megjelent, ősrégi utónévtárban is találtunk mindenféle furcsaságokat. S ha azt lehet, akkor a kérelmezőét most miért nem lehet? Tényleg kötélen táncolunk, hogy őrizzük a névadási kultúrát. Amerikában Kossuth és Petőfi bejegyezhető keresztnévnek. Az egykori Szovjetunióban bejegyezték a Vodka keresztnevet. Ez a végtelen szabadság és valamiféle kultúrakövetés éles ellentétben áll egymással.

Ami azért bizonyosan kimondható: itt véletlenül sem nyelvi kérdésről kell vagy lehet okoskodni. Hanem általánosnak nevezhető értékrendről. A névadás egyértelműen kulturális kihívás. Amiben a nyelvtudományi intézet jelenleg a szakma részéről magányosan harcol. Nem anyakönyvi hivatalként dolgoznak, ezt azért nem árt tudni. Kiadott szakvéleményüket náluk már nem lehet megfellebezni, legfeljebb a bíróságon. Bíró Ágnes szerint még ezzel sincs probléma, ... ez egy teljesen demokratikus dolog, ha mi azt mondjuk, hogy a te gyereked nem lehet Cicamica, akkor majd a bíróság eldönti: valóban nem lehet, vagy mégis engedélyezhető. Egy 2002-ben született alkotmánybírósági döntés értelmében az állam korlátozhatja a névadást - miként több EU-tagállamban ez már bevett szokás. A nyelvtudományi intézet gyakorlata, szemlélete a javaslatok kialakításakor pedig világos: a gyermeknek nevet kell adni, s nem bármiféle kitalált szót.

Külön kérdés az egyre inkább divatossá váló, úgynevezett ősmagyar nevek ügye. Amelyekkel nincs az égvilágon semmi probléma. Ezeket összegyűjtötték, már hivatalosan is. Ám az interneten is kering jó néhány kalóz lista , amelyek alaposan megkeverhetik a névválasztási szándékot. Ilyenkor aztán nehéz már győzködni a szülőket, hogy az a kiszemelt név nem is létezik, hanem valaki ötven vagy száz esztendeje az íróasztalánál múltba révedve kitalálta. Mert az milyen szép lenne ősmagyar névnek... Ugyanígy léteznek az újabb alkotású nevek. Lányoknál virágnevekből, fiúknál egyre népszerűb-ben állatnevekből.

Az adható nevek listáját az említett törvénymódosítás alkalmával kiegészítették. Fiúknak már anyakönyvezhető nevek (a sor elejéről válogatva): Abosa, Árész, Arlen, Anakin, Basangó, Beritó, Bohumil, Brájen, Csetény, Csingiz, Csobajd, Dante, Dománd, Dzsingisz. Lányoknak (a névsor végéről szemezgetve): Zafira, Triniti, Tóbia, Zenkő, Rodé, Talita, Támár, Primula, Szemerke. Sajnos a Marlon-brandó nem szerepel a listán, de a környéken ott a választék: Marcián, Március, Marót, Mateusz, Medox. Bárki fogja rám, hogy földhözragadt lennék, konzervatív és vaskalapos, de ha lehet, mégis csak maradnék a Tóth Bélánál.

A szemlélet:

a gyermeknek konkrét, létező nevet kell adni, és nem

egy kitalált szót

Ami azért bizonyosan kimondható: itt véletlenül sem nyelvi kérdésről kell vagy lehet okoskodni. Hanem általánosnak nevezhető értékrendről. A névadás egyértelműen kulturális kihívás. Amiben a nyelvtudományi intézet jelenleg a szakma részéről magányosan harcol. Nem anyakönyvi hivatalként dolgoznak, ezt azért nem árt tudni. Kiadott szakvéleményüket náluk már nem lehet megfellebezni, legfeljebb a bíróságon. Bíró Ágnes szerint még ezzel sincs probléma, ... ez egy teljesen demokratikus dolog, ha mi azt mondjuk, hogy a te gyereked nem lehet Cicamica, akkor majd a bíróság eldönti: valóban nem lehet, vagy mégis engedélyezhető. Egy 2002-ben született alkotmánybírósági döntés értelmében az állam korlátozhatja a névadást - miként több EU-tagállamban ez már bevett szokás. A nyelvtudományi intézet gyakorlata, szemlélete a javaslatok kialakításakor pedig világos: a gyermeknek nevet kell adni, s nem bármiféle kitalált szót.

Külön kérdés az egyre inkább divatossá váló, úgynevezett ősmagyar nevek ügye. Amelyekkel nincs az égvilágon semmi probléma. Ezeket összegyűjtötték, már hivatalosan is. Ám az interneten is kering jó néhány kalóz lista , amelyek alaposan megkeverhetik a névválasztási szándékot. Ilyenkor aztán nehéz már győzködni a szülőket, hogy az a kiszemelt név nem is létezik, hanem valaki ötven vagy száz esztendeje az íróasztalánál múltba révedve kitalálta. Mert az milyen szép lenne ősmagyar névnek... Ugyanígy léteznek az újabb alkotású nevek. Lányoknál virágnevekből, fiúknál egyre népszerűb-ben állatnevekből.

Az adható nevek listáját az említett törvénymódosítás alkalmával kiegészítették. Fiúknak már anyakönyvezhető nevek (a sor elejéről válogatva): Abosa, Árész, Arlen, Anakin, Basangó, Beritó, Bohumil, Brájen, Csetény, Csingiz, Csobajd, Dante, Dománd, Dzsingisz. Lányoknak (a névsor végéről szemezgetve): Zafira, Triniti, Tóbia, Zenkő, Rodé, Talita, Támár, Primula, Szemerke. Sajnos a Marlon-brandó nem szerepel a listán, de a környéken ott a választék: Marcián, Március, Marót, Mateusz, Medox. Bárki fogja rám, hogy földhözragadt lennék, konzervatív és vaskalapos, de ha lehet, mégis csak maradnék a Tóth Bélánál.

A szemlélet:

a gyermeknek konkrét, létező nevet kell adni, és nem

egy kitalált szót

Ami azért bizonyosan kimondható: itt véletlenül sem nyelvi kérdésről kell vagy lehet okoskodni. Hanem általánosnak nevezhető értékrendről. A névadás egyértelműen kulturális kihívás. Amiben a nyelvtudományi intézet jelenleg a szakma részéről magányosan harcol. Nem anyakönyvi hivatalként dolgoznak, ezt azért nem árt tudni. Kiadott szakvéleményüket náluk már nem lehet megfellebezni, legfeljebb a bíróságon. Bíró Ágnes szerint még ezzel sincs probléma, ... ez egy teljesen demokratikus dolog, ha mi azt mondjuk, hogy a te gyereked nem lehet Cicamica, akkor majd a bíróság eldönti: valóban nem lehet, vagy mégis engedélyezhető. Egy 2002-ben született alkotmánybírósági döntés értelmében az állam korlátozhatja a névadást - miként több EU-tagállamban ez már bevett szokás. A nyelvtudományi intézet gyakorlata, szemlélete a javaslatok kialakításakor pedig világos: a gyermeknek nevet kell adni, s nem bármiféle kitalált szót.

Külön kérdés az egyre inkább divatossá váló, úgynevezett ősmagyar nevek ügye. Amelyekkel nincs az égvilágon semmi probléma. Ezeket összegyűjtötték, már hivatalosan is. Ám az interneten is kering jó néhány kalóz lista , amelyek alaposan megkeverhetik a névválasztási szándékot. Ilyenkor aztán nehéz már győzködni a szülőket, hogy az a kiszemelt név nem is létezik, hanem valaki ötven vagy száz esztendeje az íróasztalánál múltba révedve kitalálta. Mert az milyen szép lenne ősmagyar névnek... Ugyanígy léteznek az újabb alkotású nevek. Lányoknál virágnevekből, fiúknál egyre népszerűb-ben állatnevekből.

Az adható nevek listáját az említett törvénymódosítás alkalmával kiegészítették. Fiúknak már anyakönyvezhető nevek (a sor elejéről válogatva): Abosa, Árész, Arlen, Anakin, Basangó, Beritó, Bohumil, Brájen, Csetény, Csingiz, Csobajd, Dante, Dománd, Dzsingisz. Lányoknak (a névsor végéről szemezgetve): Zafira, Triniti, Tóbia, Zenkő, Rodé, Talita, Támár, Primula, Szemerke. Sajnos a Marlon-brandó nem szerepel a listán, de a környéken ott a választék: Marcián, Március, Marót, Mateusz, Medox. Bárki fogja rám, hogy földhözragadt lennék, konzervatív és vaskalapos, de ha lehet, mégis csak maradnék a Tóth Bélánál.

A szemlélet:

a gyermeknek konkrét, létező nevet kell adni, és nem

egy kitalált szót

Külön kérdés az egyre inkább divatossá váló, úgynevezett ősmagyar nevek ügye. Amelyekkel nincs az égvilágon semmi probléma. Ezeket összegyűjtötték, már hivatalosan is. Ám az interneten is kering jó néhány kalóz lista , amelyek alaposan megkeverhetik a névválasztási szándékot. Ilyenkor aztán nehéz már győzködni a szülőket, hogy az a kiszemelt név nem is létezik, hanem valaki ötven vagy száz esztendeje az íróasztalánál múltba révedve kitalálta. Mert az milyen szép lenne ősmagyar névnek... Ugyanígy léteznek az újabb alkotású nevek. Lányoknál virágnevekből, fiúknál egyre népszerűb-ben állatnevekből.

Az adható nevek listáját az említett törvénymódosítás alkalmával kiegészítették. Fiúknak már anyakönyvezhető nevek (a sor elejéről válogatva): Abosa, Árész, Arlen, Anakin, Basangó, Beritó, Bohumil, Brájen, Csetény, Csingiz, Csobajd, Dante, Dománd, Dzsingisz. Lányoknak (a névsor végéről szemezgetve): Zafira, Triniti, Tóbia, Zenkő, Rodé, Talita, Támár, Primula, Szemerke. Sajnos a Marlon-brandó nem szerepel a listán, de a környéken ott a választék: Marcián, Március, Marót, Mateusz, Medox. Bárki fogja rám, hogy földhözragadt lennék, konzervatív és vaskalapos, de ha lehet, mégis csak maradnék a Tóth Bélánál.

A szemlélet:

a gyermeknek konkrét, létező nevet kell adni, és nem

egy kitalált szót

Külön kérdés az egyre inkább divatossá váló, úgynevezett ősmagyar nevek ügye. Amelyekkel nincs az égvilágon semmi probléma. Ezeket összegyűjtötték, már hivatalosan is. Ám az interneten is kering jó néhány kalóz lista , amelyek alaposan megkeverhetik a névválasztási szándékot. Ilyenkor aztán nehéz már győzködni a szülőket, hogy az a kiszemelt név nem is létezik, hanem valaki ötven vagy száz esztendeje az íróasztalánál múltba révedve kitalálta. Mert az milyen szép lenne ősmagyar névnek... Ugyanígy léteznek az újabb alkotású nevek. Lányoknál virágnevekből, fiúknál egyre népszerűb-ben állatnevekből.

Az adható nevek listáját az említett törvénymódosítás alkalmával kiegészítették. Fiúknak már anyakönyvezhető nevek (a sor elejéről válogatva): Abosa, Árész, Arlen, Anakin, Basangó, Beritó, Bohumil, Brájen, Csetény, Csingiz, Csobajd, Dante, Dománd, Dzsingisz. Lányoknak (a névsor végéről szemezgetve): Zafira, Triniti, Tóbia, Zenkő, Rodé, Talita, Támár, Primula, Szemerke. Sajnos a Marlon-brandó nem szerepel a listán, de a környéken ott a választék: Marcián, Március, Marót, Mateusz, Medox. Bárki fogja rám, hogy földhözragadt lennék, konzervatív és vaskalapos, de ha lehet, mégis csak maradnék a Tóth Bélánál.

A szemlélet:

a gyermeknek konkrét, létező nevet kell adni, és nem

egy kitalált szót

Az adható nevek listáját az említett törvénymódosítás alkalmával kiegészítették. Fiúknak már anyakönyvezhető nevek (a sor elejéről válogatva): Abosa, Árész, Arlen, Anakin, Basangó, Beritó, Bohumil, Brájen, Csetény, Csingiz, Csobajd, Dante, Dománd, Dzsingisz. Lányoknak (a névsor végéről szemezgetve): Zafira, Triniti, Tóbia, Zenkő, Rodé, Talita, Támár, Primula, Szemerke. Sajnos a Marlon-brandó nem szerepel a listán, de a környéken ott a választék: Marcián, Március, Marót, Mateusz, Medox. Bárki fogja rám, hogy földhözragadt lennék, konzervatív és vaskalapos, de ha lehet, mégis csak maradnék a Tóth Bélánál.

A szemlélet:

a gyermeknek konkrét, létező nevet kell adni, és nem

egy kitalált szót

Az adható nevek listáját az említett törvénymódosítás alkalmával kiegészítették. Fiúknak már anyakönyvezhető nevek (a sor elejéről válogatva): Abosa, Árész, Arlen, Anakin, Basangó, Beritó, Bohumil, Brájen, Csetény, Csingiz, Csobajd, Dante, Dománd, Dzsingisz. Lányoknak (a névsor végéről szemezgetve): Zafira, Triniti, Tóbia, Zenkő, Rodé, Talita, Támár, Primula, Szemerke. Sajnos a Marlon-brandó nem szerepel a listán, de a környéken ott a választék: Marcián, Március, Marót, Mateusz, Medox. Bárki fogja rám, hogy földhözragadt lennék, konzervatív és vaskalapos, de ha lehet, mégis csak maradnék a Tóth Bélánál.

A szemlélet:

a gyermeknek konkrét, létező nevet kell adni, és nem

egy kitalált szót

A szemlélet:

a gyermeknek konkrét, létező nevet kell adni, és nem

egy kitalált szót

A szemlélet:

a gyermeknek konkrét, létező nevet kell adni, és nem

egy kitalált szót

A szemlélet:

a gyermeknek konkrét, létező nevet kell adni, és nem

egy kitalált szót

A szemlélet:

a gyermeknek konkrét, létező nevet kell adni, és nem

egy kitalált szót

A szemlélet:

a gyermeknek konkrét, létező nevet kell adni, és nem

egy kitalált szót

A szemlélet:

a gyermeknek konkrét, létező nevet kell adni, és nem

egy kitalált szót

A szemlélet:

a gyermeknek konkrét, létező nevet kell adni, és nem

egy kitalált szót

A szemlélet:

a gyermeknek konkrét, létező nevet kell adni, és nem

egy kitalált szót

a gyermeknek konkrét, létező nevet kell adni, és nem

egy kitalált szót

a gyermeknek konkrét, létező nevet kell adni, és nem

egy kitalált szót

egy kitalált szót

egy kitalált szót