Kápolnakoncert Alcsúton: lírával a magyar történelmen át

A FATEV (Felcsút, Alcsútdoboz, Tabajd, Etyek, Vértesacsa alkotta polgári egyesület) szokásos nyári programsorozata mindig sikeres, több okból is. A helyiek által kastélykertnek nevezett arborétumban felújított kápolna szakrális hely akkor is, ha már nem templomként működik. Misék, istentiszteletek, esküvők, kiállítások, kulturális események lelnek benne otthonra, a dísztelen falak és oszlopok csupán formájukkal is igazi térélményt nyújtanak. Ráadásul nyáron éppen a hűvöse az erénye e helynek, miként a kápolnakoncertek idején szokott lenni.

Tóth Erika, a FATEV alcsútdobozi szervezője és a Völgyvidék Leader Közösség anyagi támogatása jóvoltából ezúttal Sorsidéző címen vezette közönségét történelmi időutazásra Pelsőczy László színművész és Csobolya József előadóművész – a magyar irodalom legszebb verseivel, prózarészleteivel és dalaival. A falak melletti paravánokon pedig helyi, illetve környékbeli alkotók munkáiból nyílt kis kiállítás. A lokális értékek felmutatása a helyi közösségeket erősíti, amelyet a személyesség, mi több, a baráti kapcsolatok méginkább bensőségessé tesznek ilyen alkalmakkor. A Völgyvidék női alkotóiként aposztrofálta őket Tóth Erika bemutatásukkor: a bicskei Vincze Zita feldíszített gyertyáit hozta el, a vértesacsai Sztoján Anna textiltervező és lakberendező néhány mesés falikárpitját, díszpárnát és képeit, a szintén acsai Kunos Krisztina szobrait, plasztikáit, a felcsúti Mészárosné Kelemen Beatrix festményeit, amelyeket a reiki és annak gyógyító technikája ihletett.

Az előadóművész duó az irodalom és zene segítségével vezette végig a közönséget a magyar történelem zivataros évszázadain, miként a Himnusz mottójában is áll, s szinte minden vers, dal ismerős volt. Mégis megérintették a hallgatóságot, a feszes ritmus, a kiválóan elhelyezett hangsúlyok, a muzsika, a rímek és a veretes szövegek találó arányával. A két férfi hangja, érzelmi azonosulása, s vélhetően a hely szelleme is hatott a megjelentekre, akik a honfoglalástól indulván Janus Pannonius líráján, Rákóczi, Dózsa, Kossuth, a '48-asok, az '56-osok megidézésén át érkeztek a mába. Megrendítő volt a második világháborús frontlevél, a Feltámadott a tenger vagy Szent István imája – súlyosan gyönyörű, felemelő és tragikus örökségünk ilyetén összefoglalása. Az áhítat koraestje fonta egybe a kápolna közönségét.