Egy boszorka van, meg három gyerek, sok kötés és jó időbeosztás

A legpörgősebb közösségi oldalon, egy Kötős-horgolós csoportban láttam meg Kecskés Timit, ahogy rövid bejegyzéseiben tudatta: kész van a kék csipkekendő, a legkisebb fia gombolós sapkája, vagy egy újabb stóla. Közben blogjába is bele-belepillantottam, s látom, naponta legalább 3-4 kilométert fut. Na ne már  - mondtam magamban, képtelenség, hogy mindez beleférjen egy háromgyerekes anya hétköznapjaiba! Aztán Timi jött, láttam (a munkáit) és meggyőzött. Tegyük hozzá, az időbeosztás tényleg rendhagyó kissé...

A családjával Úrhidán élő fiatal, csinos, lendületes nő Siófokon született, szakmáját tekintve logisztikus. (Ha belegondolok, milyen jól jöhetett ez az otthoni dolgok frappáns megszervezésekor!) Ahogy blogja címében (Egy boszorka van...) is folytatja, három fia van, valóban: egy közel tíz éves, egy majdnem tíz hónapos és közöttük még egy hároméves is. A műszaki foglalkozású férj mellett nagyszülők is segítenek Timinek, de a kötőtűket mégis csak egymaga csattogtatja. Míg ezen íráshoz az anyagfelvétel készült, a keze addig is járt, egy szinte már kész, ezerszínű stóla utolsó sorait szántotta Timi hallatlan buzgalommal, pompás csipkeszegélyt sikerítve az egyedi darabra.

- Tízéves korom körül a nagymamám tanított meg kötni, két kis maradék gombolyag fonallal kezdtem. Aztán kispénzű kollégistaként diákkori szerelmemet örvendeztettem meg s.k. pulóverrel. Jól sikerült, felbuzdultam  23 éves voltam, megszületett az első gyerkőc, s persze ő is kapott kis sapkákat, takarót. Sok mindent csináltam ajándékba is - valószínűleg idén karácsonykor sem lesz ez másképp.

A csipkekötésről Timi először azt gondolta, ez neki úgysem menne. Az internetes kötőscsoport tagjai hozták annyira lendületbe, hogy ma már nem lehetne kifogni rajta mintával. Már csak azért sem, mert ha elakad, a közösségben biztosan van, aki elmagyarázza a simák és fordítottak, ráhajtások és szaporítások mikéntjét. Legutóbb csipkekendő-csereberét hirdettek, s Timi Svájcból kapott egy csodás, őszi árnyalatú nyaksálat.
- Négy éve vagyok itthon a fiaimmal. Mikor este kilenckor elcsitulnak, kettesben töltjük az estét, vagy kötök. Egyébként valamennyit mindennap kötök, elvonási tüneteim lennének enélkül... Megnyugtat és kikapcsol. Mint a futás. De ha a gyerekeim aznap éppen túl élénkek voltak, akkor kötök pár sort, s csak aztán húzok futócipőt. Olvasni is kötés közben szoktam - a sorok fölött átfókuszálok a szövegre.

A kötős csoport egyébként már nem csak a virtualitásban találkozik. Ha legközelebb egy fehérvári teaházban látnak pusmogni 5-6 nőt, fonalak és kötőtűk fölött - na ők azok.

A Facebook-on számos olyan kreatív csoport létezik, amelyekhez bátran csatlakozhatunk. Egyesek újra felhasználható anyagokból készítenek pompás tárgyakat, mások faragnak, vagy éppen kötnek-horgolnak. Az elkészült munkák bejárják a világhálót, s Ausztráliától Svédországig adnak ötleteket sokaknak. A kötő-horgolós csoport ugyan zárt, de jelentkezésre bárkit szívesen felvesznek, s itt biztosan megdicsérik a munkánkat...