A Himalájába készül - Szilvia háromgyerekes anyukaként mutat példát

A Velencén élő, háromgyerekes édesanya, Czémán Szilvia januárban 39 évnyi passzív életmódján szeretett volna változtatni: túlsúlyos volt, a szülések és az ikerterhesség megviselték mind testileg, mind lelkileg. A bölcsész szakon végzett anyuka úgy érezte, fel kell állnia a karosszékből, valamit tennie kell. Nem követendő, hanem követhető példa szeretne lenni a lányai szemében. Ezért kezdett el mozogni, először jógázni.

- Az első órák után kezem-lábam remegett, nagyon elfáradtam, ma már hetente hatszor járok jógázni. Élvezem, hogy izmos lettem, 25 kilótól szabadultam meg. Aztán nyáron kerültek képbe a hegyek és a túrázás is, ami azonnali szerelem lett - kezdte Szilvia, aki régebben is figyelemmel követte a különféle expedíciókat.

Szilviát mindig vonzották a hegyek, de sokáig csak otthon ülve, képekről nézegette a magaslatokat Fotó: A családtól

Akkor még nem hitte el, hogy ezt halandó ember is csinálhatja, úgy gondolta erre születni kell. Első túrája a Bükkbe vezetett, meglepte, hogy ennyire bírta, és élvezte. Amikor csak teheti az erdőket járja, kirándul és mászik. Ilyenkor harminc és ötven kilométereket gyalogol a Börzsönyben, Vértesben, a Visegrádi-hegységben, a Tátrában kétezer méter fölötti magasságokban, vagy épp a pákozdi dombokon a lányaival. Sziklát mászni és hótalpas túrákra szeretne még eljutni az Alpokba, hogy szokja a szelet és a havat. Mindezt azért, mert van egy álma, férje pedig mindenben támogatja.

- Az álmom az, hogy március 9-én elmehessek a Himalájába, a Mount Everest alaptáborba, majd onnan tovább a Khala Pattar nevű, 5640 méteres csúcsra. Az út hosszú, - az akklimatizáció miatt- összesen két és fél hetes, a felfelé vezető út Lukla-ból 8-9 nap. Muszáj bátornak lenni, és elindulni - fogalmazott a most negyvenéves anyuka, aki egyedül abban nem biztos, vajon szervezete hogy reagál majd a magaslatokra. Korábban lányai mindig könyvekkel ábrázolták édesanyjukat, ma pedig már minden gyerekrajzon hegyek ölelik körbe. A három lány lélegzetvisszafojtva figyeli Szilviát, amikor a mindig havas hegycsúcsokról és a serpákról mesél.

- Nincs olyan, hogy túl késő, nincs lehetetlen: bármikor el lehet kezdeni bármit csinálni, csak elhatározás kérdése. Különféle utakat mutatva, ezt szeretném bebizonyítani a lányaimnak.

Szilvia nagyon lelkes, mint fogalmazott, tervekkel tele van a padlás, maximum a finanszírozási nehézségek szabnak gátat nagyratörő álmainak. Az Annapurna régió alaptáborát is szeretné még meghódítani, de felmászna az Elbruszra is.

Szilvia, amikor beszél, folyton mosolyog, egyszerűen árad belőle a pozitív energia, az egészséges önbizalom, ami abból fakad, hogy rájött, bármire képes.

- Elég vicces, de nekem mindig is tériszonyom volt - nevetett fel, majd hozzáfűzte, első túrája során ezt is sikerült legyőznie a Bükkben, egy kilátóban.

- Azzal biztattak, hogy a tériszony is legyőzhető. Én pedig úgy voltam vele, ha valamit meg lehet csinálni, akkor meg tudom csinálni. Ma már ez az alapvető hozzáállásom mindenhez - mondta.