Arad és öröksége - Knézich Károly és testvérei pályáját mutatták be

Az aradi vértanúk kivégzése, október 6-a 2001. óta nemzeti gyásznap. Az évforduló alkalmából, kedden került sor a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban egy tartalmas előadásra és találkozásra. Az érdeklődőknek a fehérvári kötődésű Hermann Róbert történész beszélt az egyik vértanú, a horvát származású Knézich Károly és testvérei sorsáról. Az est vendége volt Knézich Károly ükunokája, a jó ideje Fehérváron élő Szinyei Katalin.

Szinyei Katalin, Knézich Károly fehérvári ükunokája Fotók: Molnár Artúr

A rendezvény a Székesfehérvári Horvát Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében valósult meg, hogy bemutassák a horvát és a magyar történelem egyik kapcsolódási pontját. Mint kiderült: Hermann Róbert vezető egyetemi tanár, a Magyar Történelmi Társulat elnöke az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő kutatója. Az aradi vértanúk pedig a kedvenc témái közé tartoznak – látszott ez például abból, hogy a történész hadtörténeti ismeretben is bővelkedő előadása nem nélkülözte a plusz információkat, a személyes, adott esetben humoros megjegyzéseket sem.

Elhangzott, hogy a testvérek sorsa jól példázza az akkori választási lehetőségeket. Hermann Róbert mindhárom Knézich-fiú pályafutását részletezte, megjegyezve: Károly érte el a legmagasabb rangot, ám ezért súlyos árat fizetett. A legidősebb fiú, József katonai pályája tragikusan félbemaradt, miután az itáliai hadjáratban több golyótalálat érte, és elesett. A középső testvér volt Károly, aki a grazi katonai iskolában tanult, 16 évesen lépett a pályára. A szabadságharcban, a magyar honvédseregben szolgálva elérte a vezérőrnagyi, hadtest főparancsnoki rangot. A világosi fegyverletétel után osztrák hadbíróság elé került, három kihallgatása volt, s végül felségárulás miatt ítélték kötél általi halálra.

Hermann Róbert történész a Knézich-fiúk pályafutását mutatta be

A legkisebb fiú, Knézich János ugyancsak részt vett az 1848-49-es eseményekben, a császáriaknál szolgált, s ő túlélte a szabadságharcot. Nem került bíróság elé, később polgármester lett, és elég sokáig, 1891-ig élt.

Az évszámokban, információkban gazdag előadás után Knézich Károly 1984 óta Székesfehérváron élő ükunokája, Szinyei Katalin mesélt a családról. Megemlítette, hogy ükanyja, Kapitány Katalin csak pár évvel élte túl férje kivégzését. Árván maradt két lányuk, az idősebb Olga és a fiatalabb Irén sorsáról, neveltetéséről egy egri érsek gondoskodott. Olgának 14 gyermeke született, a legkisebb volt Katalin nagymamája, az ő egyik fia pedig az édesapja. Katalin is nagy, négygyermekes családba született. Székesfehérvárra Miskolcról költözött, 1984-ben, és évekig üzemorvosként dolgozott.

A család a mai napig szépen ápolja az ősök, az aradi vértanúk emlékét. Megtudhattuk, hogy hetedik éve rendeznek Szolnokon Knézich-találkozókat, ezeket Katalin bátyja, Szinyei Béla szervezi. Ezen túl tartják a kapcsolatot a többi vértanú leszármazottaival, 1999-ben létrejött például az Aradi Vértanúk Öröksége Egyesülete, amelynek tagjaival szinte rokonoknak érzik egymást.

Katalin és a család egy része minden évben elutaznak Aradra, a megemlékezésre, amelynek előestéjén mindig szép műsort adnak a helyi színházban. Így aztán a fehérvári eseményeket kevéssé tudja követni, ám azt megemlítette: nagyon jóleső érzéssel töltötte el, amikor még 1984-ben Bobory Zoltán előadóművész és Dinnyés József énekes, daltulajdonos a bazilika mögött az aradi vértanúkra emlékező műsort rendezett.