Oszlopot állítottak Gánton

Kis szerencsével, s még nagyobb összefogással magasodhat a faluban a néhány hete felállított oszlop, amely a helyi mesterségek, valamint a kulturális és vallási jellemzők összefoglaló megjelenítésére hivatott. A nyolc és fél méter magasságú különlegesség ötlete egy elkötelezett helyi asszony, Spergel Lajosné Zimmermann Karolin fejéből pattant ki, de már vagy jó negyven esztendeje. (A polgármesternővel való névazonosság természetesen nem véletlen, Karolin asszony ugyanis az ő anyósa.) Egy ausztriai út alkalmával találkozott ilyen oszlopokkal, amelynek nagy hagyománya van a bajoroknál, ilyen figurás oszlopokat ugyanis már a 16. századtól kezdve állítanak, hogy büszkén hirdessék mestereiket, kulturális tradícióikat.

Középen narancssárgában az ötletgazda Karolin, jobbján a megvalósításban segítő Pravetz József és a figurákat kifestő Brandl Emilné Katalin – körülöttük a kivitelezők csoportja. Fotó: Antal Andrea

– Miért ne lehetne hasonló nálunk is? – gondolta Karolin. Igaz, kicsit várni kellett a megvalósításra, de a terv nem hagyta nyugodni, felvette a kapcsolatot a bajorországi oszlopok készítőjével, de elhatározta, Gánton saját maguk, saját erejükből fogják létrehozni a magukét.

Oszlop, figurák – nem tűnik olyan bonyolultnak egy ilyen objektum létesítése. Főleg, ha megvan a szándék és a helyszín is, meg pár jó ember, akik hajlandóak közbenjárni az ügyben. Ám persze mindig adódnak például a bürokráciának köszönhető megtorpanások – egy ilyen magas létesítményt alapozni kell, az még rendben van, de ott van például, hogy a tervekben szereplő átmérőjű és anyagú villanyoszlop (mert hivatalosan annak kellett lennie) az egész országban nincs, úgyhogy Csehországból kell hozatni. És itt lép közbe a szerencse, azaz inkább a gondviselés, mert a szállító képviselője a „jaj, mennyibe fog ez így kerülni" kérdésre azt feleli: semmenyibe, fogadják el, örülök, ha ezzel hozzájárulhatok a kezdeményezéshez.

Hasonlóan tett a nyolc figurát kifestő asszony, Brandl Emilné Bauer Katalin, akiről az ötletgazda tudta, hogy szívesen, ügyesen rajzol, s nagyon szépen meg tudná festeni a nyolc mesterség képviselőjét. Katalin is azt mondta, hogy ennyit boldogan megtesz a falujának. A hat mesterség megjelenítése mellé hetediknek a helyi legismertebb kulturális sajátosság, a sváb néptánc két figurája, a hagyományos viseletű táncos pár került fel az oszlop egyik ágára, míg az egész kompozíciót a gántiak istenhitét bizonyítani hivatott templom és Mária-szobor koronázza meg.

Az oszlopra szemmagasságba kétnyelvű tábla került, magyar felirata szerint: „Mesterségek fája, falunk éke, állíttattuk mindannyiunk örömére." S ugyanez németül is. A több millió forintos értékű, de az emberi segítőkészségnek köszönhetően inkább támogatással, munkával és leleménnyel összehozott oszlopot a Szent Vendel-napi búcsúban már megcsodálhatták a járókelők és a máshonnan érkezett vendégek.