Virágvasárnapi keresztút Fehérváron, tojásgurítás Csákberényben

Volt, aki lóval, más autóval, de nagyon sokan gyalog érkeztek a csákberényi kopasz-dombokhoz vasárnap délután, ahol a Nefelejcs Hagyományőrző Egyesület színpompás, vidám tojásgurítást- és keresést szervezett.

- A tojásgurítást a néphagyomány szerint húsvét hétfőn szokták rendezni, ám manapság ilyenkor az emberek általában a rokonokhoz utaznak. Ezért döntöttünk úgy, hogy egy héttel korábban hódolunk a néphagyománynak, s ezzel segítjük is a ráhangolódást az ünnepre. Ez már a harmadik ilyen rendezvényünk, ami egy falusi csapatépítő tréning is - magyarázta Sáfránné Irén, miközben a gyerekek megindultak a Vértes dombjai felé tojást keresni (amelyeket az egyesület tagjai korábban elrejtettek a bokrokban, fűben, kövek között.) Ezt követte a tojásgurítás, amelynek célja az volt, hogy a domb aljában lévő körökbe sértetlenül guruljanak bele a tojások. Ez meglepően sokaknak sikerült is! Közben az egyesület segítői lelkesen kenték tonnaszámra a lekváros kenyereket, de a helyszínre érkező előhúsvéti nyuszikat is megsimogathatták a gyerekek.

Székesfehérváron eközben a virágvasárnapi keresztúton gyerekszereplők elevenítették fel a stációkat a sóstói tanösvényen. Az eseményen ott volt Spányi Antal megyés püspök is, aki érdeklődésünkre elmondta, mennyire fontosnak tartja az ilyen családi, szeretetteljes rendezvényeket:

- Jézus virágvasárnap vonult be Jeruzsálembe, s ezt a bevonulást széppé tették a jeruzsálemi gyerekek, családok. Szegények voltak, ezért ágakat tördeltek és ezeket tették Jézus lába elé, innen ered a barkaszentelés szokása mondta el a megyés püspök. Spányi Antal hozzátette: A keresztútjárással a nagypénteki kereszthalálra emlékezünk, s a gyerekekkel hagyományosan úgy ünnepeljük ezt meg, hogy kint vagyunk a természetben, s a szeretetről beszélgetünk. Arról a szeretetről, ami az élet odaadására is képes volt, s hogy nekünk is szeretetben kell élni.