"Az én földem mégse az enyém"

Toldjuk meg azzal még a képzelgést, hogy ez az állapot már húsz éve fennáll, s ön kedves olvasó szeretné visszakapni a tulajdonában lévő földdarabot, de ez valami (vagy valakik) miatt sehogy se sikerül. Ugye kissé dühös lenne a kedves olvasó?

Nos, Rémai Gábor nem is kissé, hanem nagyon dühös. Olyannyira, hogy miután évekig tartó vitája sem a disznóólas ház jelenlegi tulajdonosaival, sem az önkormányzat hivatali illetékeseivel nem vezetett eredményre, a bírósághoz fordult. Tette ezt másfél éve, de az eddig lezajlott hat (!) tárgyalás után sincs még ügydöntő határozat a 2012. novembere óta zajló polgári perben.

Felsődobos a történet helyszíne, mely település Mórhoz tartozik, tehát az ottani jegyző és építésügyi hatóság az illetékes. Panaszosunk nem egyszer járt az elmúlt években a móri polgármesteri hivatalban, egy alkalommal még hangfelvételt is készített az ügyintézővel folytatott beszélgetésről, amin jól hallható, hogy a hivatalnok többször is eljárási hibára hivatkozva hárítja el a választ arra a kérdésre, hogy miért nem történt semmi éveken keresztül. Rémai Gábor többszöri kérelme ugyanis a földjére átnyúló épület bontására vonatkozott, amit másként értelmezett a hivatal.

Előzmények

Rémai Gábor apja, Rémai János kárpótlási liciten vette meg 1993-ban a ház melletti földterületet, a házban akkor lakók (Kiss István és felesége) 1997-ben adták el az épületet, melynek új tulajdonosa – Kolompár István – gazdasági épületeket, disznóólat is épített az udvar végébe. Az ól átnyúlt a Rémai-földre, de a földhasználatban akkor meg tudtak egyezni, annál is inkább, mert Kolompár egy hosszan továbbnyúló földrészt is bérelt az idősebb Rémaitól. Köztük tehát nem volt nézeteltérés, a problémák akkor keletkeztek, amikor Kolompár 2002. januárjában eladta az ingatlant a ma is tulajdonos, és Rémai Gáborral immár másfél éve perben álló Varga Lászlónak.

– Több mint tíz éve, amikor megvettük ezt a házas ingatlant, az egész adásvételt egy móri ingatlanközvetítő irodával és egy fehérvári egyéni ügyvéddel intéztettük, megnéztük a házat, az udvart, megegyeztünk Kolompárral az árban, szó se volt semmiféle területvitáról, bérletről és ilyesmiről – mondta el Varga László, aki felsődobosi születésű, de később elkerült a településről, és 2002. januárjában párjával úgy döntött, hogy visszatér a szülőföldre és gazdálkodni fog.

– Ahogy mondani szokás, megtekintett állapotban vettük meg a házat, 1054 négyzetméteres belterületi lakóházas ingatlanként – mutatja a szerződést a férfi.

Kérdések

Azóta már Varga László is tudja, hogy az adásvételi szerződés több sebből vérzik, hiszen az ingatlan külterületen van – vajon hogy kaphatott építési engedélyt? – és az 1054 négyzetméterbe nem tartozik bele a vitatott 431 négyzetméteres terület. Hogyhogy nem tűnt fel Vargáéknak, hogy a szerződés szerinti 1054 négyzetméternél majdnem másfélszer nagyobb az udvaruk? Hogyan követhet el ekkora szakmai hibákat egy ingatlaniroda és egy ügyvéd? Mikor derült ki a „megtekintett állapot” szerint használt ingatlanról, hogy a föld egy része Rémai Gábor tulajdona? A kérdések egy része nyitott, azokra talán a 2012. novembere óta folyó polgári perben születnek válaszok. Az utoljára feltett kérdésben a felperesi és az alperesi álláspont különbözik. Rémai Gábor (a felperes) szerint Vargáék tudták már az adásvétel előtt, hogy vitatott területrész van a ház mellett.

– Gyerekkorunk óta ismerjük egymást, Vargáék két házas ingatlan felől érdeklődtek 2002-ben, voltak is nálunk, s én már akkor mondtam, hogy a Kolompárék háza melletti ólak átnyúlnak az én földemre, s ezt majd rendezni kell – mondja Rémai Gábor.

Vargáék alperesként állítják, hogy jártak ugyan Rémainál, amikor érdeklődtek a házak felől, de vitás területről nem volt szó.

– Akkor derült ki minden, amikor Rémai 2003-ban kimérette a földjeit, köztük ezt a részt is – mondja Varga László –, ekkor vált egyértelművé számunkra is, hogy 431 négyzetméter nem a miénk.

Per

A másfél éve tartó perben eddig hat tárgyalás volt. A felperes Rémai Gábor visszamenőleg 2007. áprilisától a – szerinte – jogellenes birtoklás megszüntetéséig havi ötezer forintos bérleti díj megítélését, illetve a terület eredeti állapotú visszaadását kéri a bíróságtól. Ez az átnyúló épületek lebontását, a be-tonalapok eltüntetését, a föld mezőgazdasági hasznosításra alkalmassá tételét jelenti, amit Varga nem ismer el.

Az alperes Varga László sokallja a havi ötezres bérleti díjat (mára 420 ezer), helyette egy 2005-ben írt levele szerinti 150 ezres vételárat javasol a területért. Elismeri ugyan, hogy más tulajdonát használja, de állítja, hogy ő ebben nem hibás, hiszen „profi” ingatlanos és ügyvéd intézte az adásvételt több mint tíz éve, 2002-ben.A per hetedik tárgyalása március 27-én lett volna, de a bíró betegsége miatt elmaradt. Vajon mikor lesz vége? És kinek lesz igaza? És ki fizeti majd a perköltséget?

Jegyzőkönyvi idézetek

Rémai Gábor videófelvételt készített egy Varga Lászlóval folytatott beszélgetésről. Rejtett hangfelvétele is van, amin a móri polgármesteri hivatal illetékesével vitázik, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal. Ezek is részét képezik a pernek, melynek jegyzőkönyveiből idézünk néhány kulcsmondatot:

„Nem vitatjuk, hogy a tulajdonunkat képező ingatlanon lévő, körülbelül 19 méter hosszú, 4,6 méter széles gazdasági épület 4,1 méter hosszúságban átnyúlik a szomszédos, a felperes tulajdonát képező ingatlanra. A felperes tulajdonát képező ingatlanból 431 négyzetmétert azért használtunk, mert az ingatlant ezen telekhatárral vásároltuk meg, és azt a tulajdonunknak tekintettük.” (Részlet az első tárgyalást megelőző alperesi nyilatkozatból 2012. okt. 25.)

„Úgy döntöttem, kiméretem ezt az egész területet, és akkor az alperesek is szembesülhetnek azzal, hogy valóban az én tulajdonomat használják (...) Varga úr is jelen volt, ő engedett be minket a hátsó kapun keresztül...” (Rémai Gábor, 2012. nov. 23.)

„Az adásvételi szerződésben is benne van, hogy nincs semmiféle olyan tény, adat, amit az eladó elhallgatott volna előttünk. Mi az egészet vásároltuk meg...” Varga László, 2012. nov. 23.)

„Miután mi elköltöztünk, utána tudtam meg, hogy itt valamilyen jellegű probléma merült fel. Én azt adtam el, amit én vettem, az adásvételi szerződésben szerepel, hogy mekkora földterületet adtam el, azon túli területet nem adtam el az alpereseknek...” (Kolompár István, 2013. máj. 27.)

SZERINTEM

Mindössze 431 négyzetméter. Sok? Kevés? Kinek mennyi. Nem ismerem az aktuális külterületi szántóárakat a környéken, de abban biztos vagyok, hogy ebben a perben nem lesz győztes. Lehet, hogy Rémai Gábor visszakapja azt, ami amúgy is az övé, lehet, hogy Varga Lászlóval elbontatják az ólat, meg mindent, ami átnyúlik a derítővel együtt, de az is lehet, hogy Vargáék olyan hosszú ideje használják már a területet, hogy nekik ítéli a bíróság. A jogszolgáltatás (szándékosan írom így) útjai kifürkészhetetlenek. Az viszont biztos, hogy ez az ügy mindkettőjüknek igen sokba fog kerülni.