A Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság megemlékezése 1848. március 15-e alkalmából

Az állománygyűlésen Rabóczki Zsolt tűzoltó százados köszöntőjében és egyben megemlékezésében felelevenítette a márciusi ifjak töretlen és törhetetlen hazaszeretetét, szabadság iránti vágyát. Mindannyian tudjuk, hogy a forradalmat karddal, erőszakkal leverték, de csak fizikailag zilálták szét, a szellemi és érzelmi örökségét valamennyien magunkban hordozzuk. Az alábbiakban az ünnepi beszédből idézünk gondolatokat.

„Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének egyik meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált.

Ha megkérdezünk egy magyart itthon vagy a világ bármely részén, hogy melyik a magyarság legnagyobb nemzeti ünnepe, a válaszadók legnagyobb része gondolkodás nélkül azt fogja felelni: március 15-e.

A válasz okát a dicsőséges forradalom és szabadságharc emlékezete mellett persze másban is kereshetjük, a keresésben Illyés Gyula siet a segítségünkre, amikor ezt írja: „Ha megvizsgáljuk a magyar ember lelki tulajdonságait, akkor valamennyi alján a szabadság és a haza szeretetét találjuk." A szabadság és a haza - a magyar léleknek maga az élet.

„Az 1848-as tavaszi átalakulás programja majdnem két évtizedes előkészítő munka eredménye. Bár a reformkori országgyűléseken nagyon kevés valódi változtatást sikerült elérni, de lehetőséget teremtettek arra, hogy a reformszellemű liberális nemesség kidolgozza a saját programját. Megjelenhettek az országos nyilvánosság színpadán a leendő forradalom vezetői: Batthyány Lajos, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Széchenyi István, Szemere Bertalan, Eötvös József és mások.

A végső lökést a reformok ügyében végül 1848. március 15-e jelentette, amikor a pesti radikális ifjúság vér nélkül érvényt szerzett a 12 pontnak.

A Magyarországon élő nemzetiségek közül a németek, szlovákok, zsidók, ruszinok, szlovénok, bunyevácok többségében magyar oldalon harcoltak.

Több sikeres hadjárat és csata után azonban a szabadságharc sorsa abban a pillanatban eldőlt, amikor az oroszok a magyar határt átlépték. Ekkor került sor a vereséggel végződő temesvári csatára. A Kossuth által diktátorsággal felruházott Görgey számára egyetlen lehetőség maradt, letenni a fegyvert. Az utolsó jelentősebb harcképes seregtest, a Görgey vezette feldunai hadsereg feltétel nélküli fegyverletételére 1849. augusztus 13-án került sor Világosnál.

A forradalom alig fejeződött be, a császáriak mindjárt megkezdték a megtorlást. 1849. október 6-án Aradon kivégezték a magyar forradalom 13 tábornokát. Ugyanezen a napon sortűzzel kivégezték Batthyány Lajos első magyar miniszterelnököt is, majd október 25-én Kazinczy Lajost.

Nagy történelmi események hiányában a haza szeretetét itt és most, a kis tettekben is megélhetjük. Szeretem a hazámat, ha rendben tartom a kertemet, de ugyanakkor rendben tartom a házam előtt az utcát, lenyírom a füvet, megmetszem és megöntözöm a közterületi fát is. Szeretem a hazámat, ha felveszem a szemetet az utcán, egy olyan után, aki úgy látszik, még nem tudja, hogy a hazát így is lehet szeretni. Nem annyira látványos, mint a győztes tavaszi hadjárat, kevésbé vakmerő, mint Budavár visszafoglalása és nem annyira hősies, mint Batthyány Lajos vértanúsága, aki mint tudjuk maga vezényelte a kivégzőosztagot. 1848-49 forradalmának és szabadságharcának hazaszeretete pedig emlékeztessen bennünket a nagy tettek mellett arra is, hogy a történelem menetét a mindennapi emberi cselekedetek, sokszor a hétköznapok csatái viszik előrébb."