Vezessünk higgadtabban téli útviszonyok között

Könnyen szalagkorlátnak ütközhet az autós, vagy éppen belecsúszhat az árokba, esetleg egy másik gépkocsinak, ha nincs felkészítve a jármű, vagy annak sofőrje a téli közlekedésre, s az ilyenkor előforduló veszélyekre. A biztonságos vezetés legfontosabb feltétele, hogy kilássunk a kocsiból. Ha reggel havas, jeges az ablak, a szélvédő egészét, körbe az üvegeket, a tükröket és a lámpákat is tisztítsuk meg. A második feltétel a megfelelő üléspozíció. Hatalmas, feszülő kabátban előfordul, hogy bizonyos helyzetekben a ruházattól nem tudunk kellő gyorsasággal reagálni.

Az üléspozíció alapja, hogy megfelelően üljünk az ülésben. A leggyakoribb vészfékezési hiba, hogy a vezető nem tudja, vagy nem nyomja ki megfelelő erővel a fékpedált, ezért a fékezés ideje alatt nem áll fenn a teljes fékerő. Az ülést úgy kell beállítani, hogy amennyire lehet, hátul üljünk, és annyira húzzuk előre, hogy minden pedált hajlított lábbal teljesen ki tudjunk nyomni. Ha ez is stimmel, a kormányt olyan a magasra kell állítani, hogy bárhol fogjuk meg, ne kelljen teljesen kinyújtani a karunkat.

Németországban gyakoriak a vezetési tréningek mondta Tom, az instruktőr, erre itthon is van mód Fotó: Miskei Anita

A téli, csúszós aszfalt legnagyobb veszélye, hogy sokszor nem látszik, az út csak vizes vagy tényleg lefagyott. Csökkenteni kell a sebességet, ilyenkor érdemes egy rövid, óvatos fékezéssel kipróbálni, megvan-e a megfelelő tapadás. Ha csúszós felületre érünk, kerüljük a hirtelen mozdulatokat! A túlzott pedálkezelés gyakran tapadásvesztéssel jár, de a túl nagy kormánymozdulat hatására is elkezdhet orral csúszni az autó. Ez az alulkormányozottság.

Ez a jobbik eset, ilyen állapotban könnyebb az autót megfogni. Tapasztalatok szerint azonban erre a helyzetre a sofőrök rosszul reagálnak, a mikor azt érzik, az autó nem fordul, csak egyenesen csúszik, akkor még inkább rákormányoznak, és ezzel tovább rontják a helyzetet. Ilyenkor a kormányzás szögén vagy ne változtassunk, vagy kicsit vegyünk vissza, ezzel hamarabb helyreállítható a tapadás. Egy kis lassulás után ugyanis elképzelhető, hogy ugyanazzal a kormánymozdulattal már fordul az autó, miközben, ha még jobban rákormányzunk, biztosan nem teszi ezt meg. Kanyarodás közben találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy az autó fara kezd el csúszni: ez a túlkormányozottság. Ez a fajta megcsúszás veszélyesebb, ilyen csúszásba kezdő autót pontosan kell megfogni ahhoz, hogy ne csapódjon át a másik irányba. Ilyenkor a csúszásnak megfelelő irányban kell ellenkormányozni, de csak addig, míg az autó meg nem áll a csúszásban.

Amint megvan, gyorsan vissza kell a kormányt tekerni egyenesbe, így elkerülhető, hogy a másik irányba még nagyobb lendülettel csapódjon ki az autó. Ezt úgy is szokták magyarázni, mindig arra kell kormányozni, ahová az ember menni akar. Ha azt keressük, hol lehet a fa, a szalagkorlát, akkor annak nagy eséllyel neki is ütközünk. Ha azonban az utat keressük, könnyebben visszatalálunk.