Bod Péter Ákos a gazdaságról

A korábbi gazdasági miniszter és jegybankelnök, a Magyar Közgazdasági Társaság alelnöke csütörtökön a PénzSztár nevű, Első Országos Középiskolai Pénzügyi-Gazdasági Verseny megyei döntőjének zsűrielnökeként járt Fehérváron. Itt kérdeztük.

– Miért tart fontosnak egy ilyen verseny, hogy tengernyi elfoglaltsága mellett elvállalta a zsűrielnöki feladatot?

– Egyetemi tanárként alapvetően egyetemistákkal, főiskolásokkal dolgozom, nagyon fontos a közgazdasági, pénzügyi műveltség. Egyáltalán nem mindegy, hogy a felnövekvő generáció, amelyik minket le fog váltani a munkahelyen, a politikában, a közéletben – megszerezze ezt a tudást. Az a tapasztalatom, hogy a magyar társadalom pénzügyi műveltsége nagyon elmaradott. Pontosabban fogalmazva nagyon vegyes, olyan, mint az egész ország. Vannak nagyon gazdag és a harmadik világhoz hasonló szegénységben élő települések, de vannak nagyon felkészült és sikeres emberek, és olyanok is, akiknek ijesztő és idegen a pénz világa. Miután ez a kezdeményezés elindult a pénzintézetek részéről, örömmel csatlakoztam. Ha az emberek megismerik ezt a világot, nem félnek majd tőle. Az emberek attól félnek, amit nem ismernek, amitől pedig félnek, azt idővel gyűlölni kezdik. Azt nem gondolom, hogy ezt a folyamatot e versennyel megtörjük, de valami minden bizonnyal megindul.

Bod Péter Ákos szerint hiányosak a lakosság pénzügyi ismeretei (Fotó: Koppán Viktor)

– Olcsó pénz, jegybanki hitelprogram, alacsony infláció, továbbra is álló hitelezés, továbbra sem javuló foglalkoztatási mutatók – ezek és hasonló kifejezések zúdulnak az emberekre. Nem járunk messze az igazságtól, ha azt tételezzük fel, hogy a szavakat is kevesen értik, az összefüggéseket pedig végképp alig érti a polgár. Ön szerint milyen ma a magyar gazdaság állapota?

– Krízisről ugyan szó sincs, de lefojtott, pangó – messze nem dübörgő – állapotban van a magyar gazdaság. Az embereknek nincsen pénze, nem vásárolnak, nem mennek lendületesen az építkezések. A hitelintézeti szféra, a bankok nincsenek abban a helyzetben – és ügyfelük se nagyon van –, hogy ugyanúgy hitelezzenek, mint a válság előtt. A krízis utáni helyzet lélektanilag is mindig más, mint a krízis előtti. Okkal nem hiteleznek és én rögtön hozzá is teszem, e mögött szabályozási aggályok is vannak. Lényegében az összes bank veszteséges, a kormány intervenciója „túl jól sikerült”. A válság előtt túlságosan nagy és indokolatlan volt a pénzintézetek nyeresége, de magyaros módon most is átestünk a ló másik oldalára. Ez a helyzet így nem maradhat sokáig, mert ha a bankszektor nem hitelez, a vállalkozások nem tudnak fejlődni, nem nő a foglalkoztatás se. A magánszektor valóban nem foglalkoztat több embert a korábbinál. Ha nem nő a gazdaság, akkor hova vegyenek fel alkalmazottat? Ami a növekedést illeti: az állami szektor erre nem nagyon képes. Vannak ugyan olyan statisztikai kategóriák, amelyekben ki lehet ilyesmit mutatni, de a magyar gazdaság ezzel az 1-2 százalékos növekedéssel elkerüli ugyan a visszacsúszást, de ez nem elég a növekedéshez. Ahhoz sok minden kellene. A belső feltételek közül az egyik legfontosabb a pénzügyi szektor újraéledése lenne.

– Hogyan értékeli egykor intézménye, a Magyar Nemzeti Bank, a jegybank új szemléletű tevékenységét? Az MNB kilépett a hitelpiacra, a korábbinál sokkal jobb kapcsolatban van a kormánnyal – amit egyesek kritizálnak, mások üdvözölnek.

– Itt két dolog ma a legizgalmasabb. Az másodlagos, hogy a kormány és a jegybank csókkal dobálja-e, szereti-e egymást. A kamatleszállítást a piac visszaigazolta, az egész világban ilyen trend van, ebbe e lépés illeszkedik, különösebb gond nincs vele. Az MNB hitel-beindítási akciója, hogy gyakorlatilag nulla százalék kamattal kínált forrást, sajátos lépés. Nem kritizálom, mert kiélezett helyzetekben szükség lehet ilyen megoldásokra is. Annak idején én is hasonlókat csináltam az E-hitel formájában – vegyes eredménnyel. Ez most kicsit pótmegoldásnak tűnik, de igazán az lenne a jó, ha az a harmincvalahány bank saját forrásaiból cselekedne. Esetükben a forrásgyűjtés kérdése lenne! Lássuk be, a 2008 előtti nagy hitelhullám idején ez a nyugati anyabankok forrásaiból történt, erre pedig nem lehet számítani a jövőben. Most új helyzet van, e lépések nem rosszak, de generális megoldást nem adnak.

Az emberek attól félnek, amit nem ismernek