Vódli Zoltán nagy tehetség a bőrművesek között

Vódli Zoltánt az egyesület fel is terjesztette a 30 év alatti tehetségek elismerését szolgáló Príma Primissima Junior díjra, amelyre kategóriájában - népművészet, közművelődés - több mint száz jelölés érkezett, az ország minden tájáról. Közülük választotta ki a zsűri a díjra érdemes tízet... Köztük volt - legfiatalabbként! - Vódli Zoltán is: kézműves rajta kívül csak egy akadt a díjazottak sorában: egy hímzéssel foglalkozó lány.

Vódli Zoltán a díjjal, az Égre törő íjász című bronzból készült szoborral (Fotók: Horváth Renáta)

S hogy a börgöndpusztai fiatalembert miként varázsolták el a pásztoremberek tárgyai? Már óvódásként ostort, íjat csinált, nyilat faragott. Ezért volt nagy boldogság számára, amikor egy falubeli juhász segített neki egy igazi bőrostor elkészítésében. A családjában nem volt kézműves, de akadtak ügyes kezűek - meséli Zoltán - a dédnagyapja bognár volt, és Zoli édesanyja is jeleskedik varrásban, más kézimunkában. A család korán észrevette a fiú kíváncsiságát a fafaragás és a bőrművesség iránt. Ezért aztán vitték vásárokba, ahol találkozhatott a régi mesterségek képviselőivel és a szép tárgyakkal.

No és persze, Zoli kisiskolás korától bújta a néprajzi könyveket, ismerkedett a motívumokkal.

- A bőrművesség alapjait Magyaralmáson, egy alkotótáborban Steixner Istvántól tanultam, aztán rátaláltam arra a szakkörre, amit Sipos Tamás vezet a fehérvári Művészetek Házában... Oda két évig jártam - mondja Zoltán, aki kamaszkora óta minden lehetőséget megragad, hogy a mesterektől tanulhasson, megismerhesse a népművészeti kincseket, a pásztoralkotásokat. Járt a Hortobágyon is: Garai Lajos és Szabó Sándor számadó csikósok örültek az érdeklődésnek, de sokat tanult Bárdi László makói ostorkészítőtől is.

Zoli most a fehérvári Vörösmarty Mihály Ipari Szakképző Iskolába, a 12. évfolyam faipari technikus osztályába jár. Az ostorok díszes nyelét maga faragja, de mégis a bőrművességben találta meg az igazi szépséget. A régi mintakincseket alkalmazza a néprajzi gyűjtések alapján. Olyan hagyományos módon kikészített bőrt használ, amely alkalmas a tradicionális ostorok elkészítésére. Vékony bőrcsíkokból fonja a strapabíró, erős és díszes ostorokat. Egy átlagos ostor fonata nyolcágú, de persze, ennél többágú, gyönyörű fonatot is készíthet egy igazi mester...

Zoli keze alól húszágú ostor is kikerült már: egy efféle, míves darab a pásztor-emberek ünneplő ruhájának tartozéka volt egykor... Az ostor tájegységenként más és más: a dunántúli karikás ostoron ónöntött díszítés, faragott pillangó a jellemző - mutat egy zsűrizett darabot Zoltán. Az alföldi karikás ostoron viszont a díszítések is bőrből készültek... De persze, Zoli sokféle munkával aratott sikert a pályázatokon: az én kedvencem egy szironyozott tarsoly, ami olyan, mintha csak bőrrel hímezték volna...

Vódli Zoltánt  arról is faggatom: milyen volt a Príma Primissima Junior díj átadó ünnepsége. A válasz nem meglepő: igen elegáns. Ami viszont Zolit és családját tényleg nagyon meglepte, az a díj maga: a kis szobor egy égre törő íjászt ábrázol. Mintha az ítészek tudták volna, hogy Vódli Zoltánnak a bőrművesség mellett van egy másik - szintén a gyerekkori - szenvedélye: az íjászat. Több régiós, országos versenyen hozta el az aranyérmet terepíjászatban, teremíjászatban, pályaíjászatban...

A sportra manapság kevesebb ideje jut, ám a bőrművességgel örökre eljegyezte magát. Az érettségi után művészeti iskolába készül, hosszútávon bőrművesként ki akar alakítani egy olyan stílust, ami egyedül csak rá jellemző. De előbb még megpályázza a Népművészet ifjú mestere kitüntető címet is...