Remekművek magyar és francia mesterektől

A tárlat, amely az újra egyesített Szépművészeti Múzeum és Magyar Nemzeti Galéria első, nemzetközi kölcsönzésen alapuló nagykiállítása, félszáz francia és közel hetven magyar remekművet tár a látogatók elé. A Magyar Nemzeti Galéria történetében még soha nem volt ilyen széleskörű és átfogó tárlat, ahol együtt lettek volna láthatóak az impresszionizmus és posztimpresszionizmus legkiválóbb magyar és francia mestereinek alkotásai.

Fotók: Magyar Nemzeti Galéria

Az a festészeti irányzat, amit 1874-től impresszionizmusnak hívnak, az 1860-as évektől kezdve formálódott meg, elsősorban a francia művészek körében. Régóta tudjuk azonban, hogy az az újfajta látásmód, ami a nagy témák, a komoly mondanivalót magába sűrítő bonyolult kompozíciók helyett a hétköznapi élet egyszerű eseményeire, a természet frissebb szemléletére, a pillanatonként változó fényviszonyokra fordította figyelmét, a magyar művészek munkásságában is megfigyelhető. Egyetemes, európai művészeti irányzatról van szó, amelyhez a magyar alkotók is jelentős művekkel járultak hozzá. Sőt, a 20. század eleji Budapest kiállításain sorra jelentek meg a külföldi és hazai gyűjteményekből származó impresszionista és posztimpresszionista mesterművek.

Az impresszionisták 1874 és 1886 között nyolc közös kiállításon mutatták be munkáikat Párizs legforgalmasabb és legdivatosabb helyszínein, 1877-től már Impresszionisták néven. 1886-ban, az utolsó impresszionista kiállítás évében a mozgalom már nem volt egységes. Azok a művészek, akiket később posztimpresszionistáknak neveztek el, az impresszionizmus inspirációjára kezdték pályájukat, de később a pillanatnyi benyomások rögzítésén túl valami elmélyültebb és tartalmasabb festészet megalkotását tűzték ki célul.

Az impresszionizmus Monet, Renoir és Degas munkásságában még a 20. század első évtizedeiben is tovább élt, ugyanakkor mély nyomot hagyott az európai és amerikai művészetben is. A modern festészeti törekvések formálódásakor, más európai országokhoz hasonlóan Magyarországon is kitüntetett szerepet kaptak a francia hatások. Az 1860-as évekig a magyar művészek ritkán jutottak ki Párizsba, az 1870-es évektől kezdve azonban az új természetszemlélet több helyszínen és több változatban is jelentkezett a magyar festészetben.

A Szolnokon készült tájképek a magyar plein-air festészet értékes korai eredményei, ugyanakkor ide köthetők a magyar képzőművészetben oly domináns alföldi téma első megfogalmazásai is. Szinyei Merse Pál nyomdokain járva, 1896-ban a müncheni Hollósy-kör művészeinek hazatelepülésekor alakult meg a nagybányai művésztelep. Az itt alkotó festők összefogása ellenpontot jelentett az akadémizmus egyeduralmával, a hivatalos intézményekkel szemben. A legfranciásabb magyar művésznek tartott Rippl-Rónai József azon kevés hazai festők egyike volt, aki szervesen be tudott tagolódni francia kollégái jelentős művészcsoportjába.

Kivételes és egyedülálló alkalom tehát, hogy a francia impresszionizmus és posztimpresszionizmus olyan kiemelkedő mesterei, mint Pissarro, Monet, Degas, Renoir, vagy Cézanne, Gauguin és Van Gogh, magyar kortársaikkal együtt jelenjenek meg egy kiállításon. Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly, Vaszary János, Fényes Adolf, vagy Mednyánszky László, Rippl-Rónai József legismertebb alkotásait ilyen gazdag nemzetközi összefüggésben még soha nem láthatta a nagyközönség.