Lehetőség egy jobb jövőért - a Szent Imre Iskolaházban jártunk

Egy hatéves forma kisfiú szalad be a szobába kitárt karral szeretett Ádám bácsijához, majd ahogy meglát minket, elmosolyodik és kifut.

Igazi életvidám rosszcsontnak tűnik, aki minden csínytevésben benne van.

A Szent Imre Iskolaház neki és még tizenhat társának ad menedéket, szeretetet, és ami talán a legfontosabb: lehetőséget egy boldogabb élethez.

Gyakorta, van hogy hetente jönnek önkéntesek foglalkozásokat tartani a Szent Imre Iskolaházba (Fotók: Nagy Norbert)

Tavaly novemberben kezdődött el a csoda, hogy hogyan és miért, arról Németh Ádám, az iskolaház vezetője mesél nekünk.

- Közel nyolc hónapja alakultunk, de az utat, amelyen járunk, Böjte Csaba kövezte ki előttünk húsz éve, amikor befogadott a kolostorába négy, segítségre szoruló gyermeket, ez a szám aztán egyre csak nőtt, ma már közel kétezerháromszáz gyermeknek nyújt a Dévai Szent Ferenc Alapítvány segítő jobbot - mondja el Ádám, aki feleségével és számos önkéntessel együtt dolgozik azon, hogy a csemeték olyan körülmények között nőjenek fel, mint amilyet megérdemelnek.

Kedden a környezettudatos életmódról tanultak a gyerekek

- Olyan növendékek kerülnek hozzánk - családsegítők, védőnők, iskolaigazgatók révén -, akiknek a családja nagyon nehéz helyzetbe került. Meghalt az egyik szülő, munkanélküliek lettek, vagy esetleg szenvedélybetegek. A történetek nagyon különbözőek, de a lényeg ugyanaz: ezeknek a gyerekeknek szükségük van egy helyre, ahol jól érezhetik magukat, tanulhatnak, fürödhetnek és olyan mintát láthatnak, amit érdemes követni - magyarázza Ádám, aki maga is pedagógus, bár a gyerekeknek ennél sokkal több: egy biztos pont a hétköznapokban, egy játszótárs a csocsóasztalnál, és nem utolsó sorban egy csupaszív ember, aki úgy kötődik a kicsikhez, mintha a sajátjai lennének.

- Az első gyerek általában fél háromkor ér ide, onnantól érkeznek sorban és egészen este nyolcig itt vannak. Nagyon fontos elmondani, hogy a gyerekek nem azért töltik itt a délutánjaikat, mert veszélyeztetve vannak a szüleik mellett. Ezért nem is célunk, hogy kiszakítsuk őket a családi környezetből. A diákok minden nap hazamennek aludni és a hétvégéket is otthon töltik - hangsúlyozza Ádám, majd rögvest ki is szalad az egyik hároméves lurkóhoz, aki az előbb toppant be az ajtón, apukája kezét szorongatva. Mint megtudom, ő a legfiatalabb tagja a Szent Imre Iskolaháznak.

Németh Ádám, a Szent Imre Iskolaház vezetője

- A legidősebb tizenöt éves - tér vissza Ádám. - Nagyok a korkülönbségek, de azok a legszebb pillanatok, amikor az idősebb lehajol a kicsihez - mosolyog.

A nagy csapat - ahogy Ádám fogalmaz - először mindig pihen egy kicsit, közösen készítenek uzsonnát, van, aki kutyát sétáltat, más kertészkedik, focizik, aztán fél ötkor eljön a tanulás ideje. Az iskolaház vezetője elmondja, hogy ezek a nap legnehezebb pillanatai.

- Mindig is sok kudarc érte őket az iskolában, ennek következtében ez nem szeretem dolog lett - vélekedik Ádám, majd hozzáteszi: - A jövőjük szempontjából nagyon fontos a tanulás. Hiszen, ha megmutatjuk nekik, mennyi mindenre képesek, azzal önbizalmat adunk számukra.

A leckeírást követően újra jöhet a játék: társas, csocsó, vagy a színészkedés és természetesen a vacsora... ha van mit az asztalra tenni.

- Ez az egész ház adományokból épült, a berendezést is úgy kaptuk, és most is rengetegen segítenek nekünk. Nemrég egy nyugdíjas bácsi jött el hozzánk, hozott két rúd szalámit, vajat és sajtot, olyan dolgokat, amikből szinte sosincs elég. Nem tudom elmondani, mennyit jelentett ez nekünk.

De másra is szükség lenne: mosószerre, tisztítószerekre és nem utolsó sorban papírra és írószerekre, hogy a gyerekek tolltartója tele legyen évkezdésre. Egyszóval segítségre, abban, hogy a Szent Imre Iskolaház még több olyan gyermeket tudjon megmenteni, akiket egyébként elsodorna az élet.