Az érzékeny cimbalom

Az épületben egy könyvesbolt is működik, új sorozatot indítanak: könyv és zene kapcsolata, ismerjünk meg hangszereket, aztán olvassunk - érdekes kezdeményezés. Szabó Dániel cimbalomművész az első közreműködő, veri is hangszerét a bevásárlóközpont kora délutáni közönségének, a könyvesbolt előterében.

Azaz hogy.

Mert a T. Közönségnek percnyi ideje sincs. Lélektelenül, fásultan zörögtetik el a zenész mellett a fém bevásárló kasztnikat. Mosóporok suhannak el, halomnyi étel, műszaki cikkek és virágföld, kommersz barack, vagy két kifli - mindegy: fehér holló, aki csak egy kicsit is odafülel, odapislant a szokatlan, szinte szürreális jelenetre a sarokban. Vagy talán megszokott, hogy egy fiatalember cimbalmozzon jó hangosan a bevásárláshoz? Na ugye.

El vagyunk érzéktelenedve. Rohanunk, ügyet sem vetünk arra, ami körülöttünk zajlik. Csak nehogy meg kelljen állni. Ki tudja: lehet, hogy aláírásokat gyűjt ez a cimbalmos legény két népdal között. Vagy termékbemutatót tart, amihez a hangszer tokjából rántja elő nagy hirtelen a kellékeket. Ebben a mai világban, kérem, mit lehet tudni.

A cimbalmot nem érdekli, hogy hányan hallgatják - ha a játékosát igen, ő meg nem mutatja. Arcán halvány mosollyal játszik tovább. Egy hangszer és embere a hipermarket minden más időpontban igénytelen tuc-tuc zenétől harsogó miliőjében. S csak egy hétköznap kedd kora délután, ami majdnem olyan lett, akár az összes többi.