Föld és ég között - Kőnig Frigyes fehérvári tárlatáról

Mindez azonban   egy kicsit "tudományos", még ha nyilvánvalóan igaz is.  Mert az Országzászló téri  épületben június 9-ig látható kiállítás leginkább a tudományon túli  jelentésével,  hatásával érinti meg az embert. Kékes-fehéres  árnyalataival vagy éppen azok ellenére  a képek    valamiféle melegséget árasztanak,  s noha "főszereplői" a kövek, jobban mondva az oszlopok, mégis odaképzeljük  melléjük az embert.   Az építkezést, a stabilitást, hiszen  mégiscsak szeretnénk valamiféle rend szerint élni. (Tágabb kultúrtörténeti és személyes összefüggéseket is kereshetünk, ezekről is szólt Kovalovszky Márta  művészettörténész  kitűnő megnyitójában.)

Kőnig Frigyes képzőművész és Kovalovszky Márta művészettörténész  a megnyitón (Fotó: Lovász Lilla)

Ő is említette a zadari hatást,  szemlélődést, kutakodást.  De  erről  hallgassuk magát  az alkotót,  Kőnig Frigyes képzőművészt.

- Zadarban sétáltunk  néhány éve, a Szent  Donát templomnál, amely az antik szakrális központ helyén épült a bizánci korban, mégpedig a   korábbi, római kori templomból. Különösen érdekes, hogy látható a templom fundamentuma,   abban pedig   világosan érzékelhetőek, felfedezhetőek  az antik építészet elemei. Oszlopok, padozatok, faragott részletek, kannelúrás oszloptöredékek. Megdöbbentő látni, ahogyan  a régi szakrális központ helyén  egy másik épült, és   mint egy oszlop nő ki az új templom a  régi kövek közül.  Annyira inspiráló,  különleges élmény volt ez, hogy  gyakorlatilag a mai napig foglalkoztat, ahogyan  az idő és a történelem különböző rétegei  szerves egységet  alkotnak.

A nyáron  egy kőszobor is elkészül a sorozatból, a makettje   látható a kiállításon. Hvar szigetén, egy kikötő mólójára kerül. A horvát művészek  észrevették Kőnig  törekvéseit,  Zágrábban egy évvel ezelőtt rendeztek is egy kiállítást, amely az addig készült  anyagot mutatta be,  azóta persze számos mű gazdagította a sorozatot.

Olyanok ezek az oszlopok, mintha  maguktól  nőnének ki a földből, említem meg. Kőnig Frigyes rábólint.

- A kőnél kevés reménytelenebb anyag van,  ha a természetben látjuk. Nehéz, és csak  hever ott a földön.  Abban a pillanatban viszont, amikor az  ember felállítja, életet kap,  és a gravitáció törvényeivel szembe  megy, összeköttetést  képez  a föld és az ég között. Elképesztő   tulajdonsága ez az építészetnek,  és amióta az  emberi történelmet számolják, azóta láthatjuk ezeket a törekvéseket,  amelyekkel már az őskori ember a  hihetetlenül nehéz  kőtömbökkel próbálkozott - mondja Kőnig.

A képek kékesfehér árnyalatáról is kérdeztem:

- Mindenféle élet a tengerből  jön, melynek színe sokféle lehet,  de  kék az  egyezményes "meghatározás". Ha a víz felszíne nyugodt, akkor sima felületet képez, ha azonban  valami felülről beleesik, akár egy csepp víz,  ritmus alakul ki a felszínen, bizonyos törvényszerűségek alapján létrejövő ismétlődés.  Messzemenően emlékeztet a  kőbe vésett  kannelúrák világára. A mészkő, a tenger, Zadar, azt hiszem, érthető a kapcsolat. Roppant érdekesek a kikötők is, ahol a különböző kultúrák népei ideiglenesen  kikötötték hajóikat.  A  kötelek, zsinórok  kidörzsölték a   kemény követ, és az időnek ezek a lenyomatai is nagyon inspirálóak. A múltat lehet valami nagyon távoli dolognak tekinteni,  amihez nincs közünk, de   ha elkezdünk rajta  gondolkodni, nagyon is a közelébe kerülhetünk.