Abszurd példamondatok - A kopasz énekesnő a Prosperótól

A román-francia származású Eugène Ionesco első abszurd darabjának, az 1948-ban írt A kopasz énekesnőnek ötletét egy angol nyelvkönyv példamondatainak tüzetesebb tanulmányozása adta. Ekkor ismerte föl, mennyire közhelyesen nyilvánul meg a kispolgár bizonyos helyzetekben, legyen szó a házastársak beszélgetéséről vagy társasági eseményről. A példamondatokban szereplő Smith házaspár került be a színdarabba is, kiegészülve a Martin házaspárral, Mary-vel, a szobalánnyal, no és a tűzoltóparancsnokkal.

Ionesco célja azon túl, hogy felhívja a figyelmet a társalgás kiüresedésének veszélyeire, a nyelvhasználat silányulására, az emberek elszemélytelenedésére és a köztük lévő kommunikáció ellehetetlenülésére, a hagyományos, a naturalista színház, illetve az akkori francia bulvárszínház parodizálása volt. A művet drámaparódiának tartják tehát, antidarab.

Balról a Martin házaspár, a tűzoltóparancsnok(ok), majd a Smith házaspár A Szabadművelődés Házában rendezett előadáson (Fotó: Prospero Színkör)

A Prospero Színkör remekül aknázza ki A kopasz énekesnő adta lehetőségeket, s látszik, hogy a fiatalabb és tapasztaltabb színészek élvezik a játékot. Nemrégiben a Paraba nevű kultúrkocsmában is bemutatták az előadást, de máshol is játsszák.
Az események amolyan antidíszlet között történnek. Az egyszerű asztal és székek, a háttérben félredobva heverő próbababa, a fordítva felállított tévé itt a legkevésbé emlékeztet egy rendes angol polgári otthonra. Az asztalnál ülő Smith házaspár amolyan antikosztümöt visel: Smith úr egy elfuserált Supermanre hajaz hosszú piros köpenyével, neonzöld testresimuló ruhájával, rajta egy, talán leopárdmintás úszónadrággal, amelyről egy műanyag pókocska lóg. Mrs. Smith egy kimonoszerű köpenyt visel, hozzá magas sarkú cipőt, haja az ég felé tarajosodik (később átöltöznek, az sem lesz sokkal konszolidáltabb, a jelmez is fricska).

Egyszóval minden olyan furcsa, akárcsak párbeszédük, amelynek értelme nem sok van, csupán a látszólagos és felszínes kapcsolattartást szolgálja, ha már egy szobában vannak (példamondatok). Mrs. Smith ráadásul többnyire olyan feszített mosollyal beszél, hogy akár a háttérben letámasztott műanyag próbababa élő női mása is lehetne. Vagy automata, ahogy arra Ionescu is utalt darabja megírásával.

Így várják a Martin házaspárt, akiket a butácskának tűnő, de nagyon igyekvő Mary kísér be, s míg néhány percig magukra maradnak, mintegy újra felfedezik egymást. Itt a színdarabok és filmek sokszor sablonos egymásra találási jeleneteinek erős paródiáját láthatjuk, ahogy Mr. és Mrs. Martin a felidézett élményekből rájön: ők valójában férj és feleség (bár Mrs. Martin egyfolytában közli, hogy tulajdonképpen semmire sem emlékszik ). Közben érezhető: Martinék lehetnének akár Smith-ék is, Smith-ék pedig Martinék, felcserélhetők - ahogy azt Mary is közli: a vendégek tévednek, ők mégsem a Martin házaspár, csak azt hiszik, mint ahogy ő sem Mary, a szobalány, hanem Sherlock Holmes. Senki sem önazonos tehát. Mind felcserélhetők vagyunk (?).

Mary, a szobalány (Fotó: Prospero Színkör)

A házigazdák visszatérése után aztán folytatódik a kínosan semmitmondó társalgás, vagyis annak utánzata, az asztalnál ülők közhelyeket pufogtatnak az olykor beálló csönd feloldására. Mr. Smith eközben azért végrehajt néhány bomlasztó manővert, ami semmiképpen sem illik a „normális” együttlét keretei közé, s egy kis csöngetési félreértés után megérkezik a tűzoltóparancsnok is. Pontosabban megérkeznek a tűzoltóparancsnokok, itt ugyanis ketten vannak.

Felváltva beszélnek, s kedvesen érdeklődnek, ugyan, nincs-e már a házban egy kis tűz. A nem is annyira burkolt szexuális utalásnak a nekivetkőző Mrs. Smith ad nyomatékot – itt rövid időre újra megbomlik a felszínes egyensúly. A tűzoltóparancsnok(ok) szellemesnek nevezett anekdotákkal kezdi(k) szórakoztatni a jelenlévőket, székre és asztalra állva, különféle képtelen szituációkban. Majd a vendég távozása előtt fölteszi a kérdést: „És mi van a kopasz énekesnővel?”

Innen és a parancsnok távozásától kezdve végképp fölborul minden, a szereplők már a sémákat sem tartják, egészen képtelen mondatokat, hangokat ejtenek ki a szájukon, egyre nagyobb lesz a hangzavar, mígnem egyszercsak minden elcsendesül.
A közönség pedig nevet, mert lehet is bőven, hiszen kívülről nézve nagyon is viccesnek (de néha riasztónak) hat mindez – ám az ember eközben nem igazán tudja elhessegetni a zavaró gondolatot: vajon a valóságban hányszor ismétlődhetnek hasonló, kínosan semmitmondó helyzetek?

A darab rendezője: Micskó Zoltán. Szereplők: Mr. Smith -  Szabó Zoltán, Mrs. Smith - Gerencsér Gerda, Mr. Martin - Roboz Csaba Roland/Török Dániel, Mrs. Martin - Mészáros Anett, Mary, a szobalány  - Csenki Réka, A tűzoltóparancsnok - Kós Mátyás és Krizsák István.

A Prospero Színkör honlapja itt érhető el!