Fülöp király és a szeretet

Nagy Péter (balra) Don Carlos szerepében és Gáspár Sándor, aki II. Fülöp spanyol királyt alakítja Friedrich Schiller tragédiájában (Fotó: Nagy Norbert)

A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész   az Új Színházban már játszotta Fülöpöt, de ott csak néhányszor adták elő a Schiller-darabot. Tavaly augusztus óta a Nemzeti Színház  társulatának tagja.  Emlékezetes alakításokat nyújtott  színpadon és filmen, utóbbiak közül kiemelhető az Üvegtigris  Róka-figurája.  Székesfehérváron  január 12-én mutatják be a Don Carlost, az egyik próba után beszélgettünk.

- Fülöp király szembesül azzal, hogy a hatalom nem minden, és úgy érzi, összeomlik körülötte a világ. Erről szól a darab?

- Erről is. Uralja ugyan szinte az egész világot, ez azonban kevés ahhoz, hogy a saját életében szeretetet szerezzen, azt nem tudja magához csatolni, mint egy területet. A szeretethiány mozgatja, és attól olyan kiszolgáltatott. Környezetében csak talpnyalók vannak, ezért olyan döbbenetes felfedezés számára Posa szabadságvágya. Rossz döntések sorát hozza. Schiller azért zseniális szerző, mert ezt a darabot több száz éve játsszák már a világ színpadain, és teljesen mindegy, hogy milyen berendezkedésű országban, mindenütt ugyanarról, alapvető emberi dolgokról szól. Mindig korszerű, naprakész, anélkül, hogy különösebben aktualizálnánk. A világ egyik legszebb és legnehezebb szerepe, örülök, hogy Bagó Bertalan  rám bízta.

- Úgy tudom, a darabot az Új Színházban is játszották...

- Ott mutattuk be a Don Carlost, de az ismert változások miatt csak néhányszor játszottuk. Mondhatni, éppen az a folyamat maradt ki, amikor egy előadás egyre mélyebb és érettebb lesz. Itt, Fehérváron a próbák nyomán úgy látom, hogy ez sikerülni fog.

- Láttam önt a Stílusgyakorlatokban, amiben Dörmer György, az Új Színház igazgatója is játszott. Megromlott a viszonya Dörnerrel?

- Nem foglalkozom ezzel, nem érdekel. Engem csak az emberi és szakmai dolgok foglalkoztatnak, a politikával nem tudok mit kezdeni Sokan a kisszerűséget azzal magyarázzák, hogy ó, hát ez a politika, én viszont a teljesítményük alapján értékelem az embereket. Tök mindegy, ki melyik pártra szavaz, kinek a szekerét tolja. Hidegen hagy. A színpadon nem lehet hazudni!

- A Nemzeti Színház társulatának tagja. Ott is nagy változások történnek. Mit szól ezekhez?

- Június 30-áig tart az Alföldi-éra, és én február 1-jén kezdem Mohácsi Jánossal A velencei kalmár próbáit. Az évad utolsó bemutatója a Mephisto lesz, Alföldi Róbert  rendezésében, abban Göringet játszom. Számomra most következik a munka dandárja a Nemzetiben. Azt, hogy mi lesz a jövő, semmilyen szinten és formában nem kívánom nyilvánosságra hozni, amíg nem ültem le beszélgetni Vidnyánszky Attilával. Sokkal jobban tisztelem őt annál, mintsem hogy az újságon keresztül üzenjek bármit is.

- Beszéljünk kicsit a filmről is, az Üvegtigrisről. Számítottak rá, hogy ekkora siker lesz?

- Először nem számítottunk rá, abban viszont reménykedtünk, hogy egy jó nézettségű magyar film készül. Azt viszont nem gondoltuk, hogy mindezt háromszor is elkövetjük, és harmadszorra is ugyanúgy kíváncsiak rá a nézők. Egyébként nagyon pontos forgatókönyv alapján készült, Bús Gábor  Olivér írta a történetet. Ami persze menet közben csiszolódott, improvizációs jelenetekkel, a színészek ötleteivel, beszólásaival.

- Térjünk vissza Fehérvárhoz, a Vörösmarty Színházhoz. Először játszik itt?

- Nem, akkor, amikor kiderült, hogy Fehérváron fogunk dolgozni, eszembe jutott, hogy már játszottam itt. Régen, Bujtor István idejében, a Liliom címszerepét. Akkor még nem ilyen volt az épület, ami csodálatos terekkel bővült a színészek és a közönség örömére. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a színpadon állni a premieren, és majd utána is. Nézőként már ültem lenn, a nézőtéren, és azt nagyon élveztem.