Bach, ünnepi hangulatban

Az idei hangverseny programját - a tavalyiéhoz hasonlóan - Johann Sebastian Bach zenéjének szentelték a szervezők: a darabválasztás miatt ráadásul a két koncert lassan már  folytatásra feltétlenül érdemes  sorozat képzetét kelti. A mester lipcsei évei (1723-50) alatt készült egyházzenei alkotásainak egy csoportját oratóriumnak címezte: ide tartozik az 1734-ben készült Karácsonyi oratórium is.

Az elnevezés ugyanakkor némileg félrevezető: hat, önmagában is teljes értékű kantátáról van szó, melyeket a recitativókban felhangzó evangéliumi részletek fűznek nagyobb egységbe. A ciklus először az 1734 karácsonyától 1735 Vízkeresztjéig tartó időszakban, hat ünnepnapra elosztva szólalt meg.  2011-ben az 1. kantátát (Jauchzet, frochlocket, auf preiset die Tage) hallhattuk, idén a 2. (Und es waren Hirten in derselben Gegend) és a 3. kantáta (Herrscher des Himmels, erhöre das Lassen) csendült fel. Az énekszólókat Bodrogi Éva, Schöck Atala, Szerekován János és Szerdahelyi Pál szólaltatta meg, az összkart az Alba Regia Vegyes kar (Kneifel Imre) és a Primavera Vegyes kar (Szabó Adrienn, Horányi Ottilia) egyesített tagsága alkotta, vezényelt Drahos Béla.

Az összkart az Alba Regia Vegyes kar  és a Primavera Vegyes kar  egyesített tagsága alkotta (Fotó: Pati-Nagy Bence)

Kedd délután-este pár óra leforgása alatt két zenei esemény várta a zenebarátokat a belvárosban: a Szent István-teremben a Hermann László Zeneiskola karácsonyi koncertje, szűk egy órával rá a Bach-hangverseny  a bazilikában. Mivel mindkettőn megjelenési kötelezettségem volt (az elsőn fellépőként, a másodikon recenzensként), utóbbira sajnos  csak a kezdés után értem oda.  Persze annak is megvan a maga érdekessége, ha egy már "mozgásban lévő" előadásba kapcsolódunk bele: az első pillanatok rendszerint amúgy is még a ráhangolódásról, a sajátos akusztikai viszonyok felméréséről szólnak. Kell egy kis idő, míg a produkció eléri az "üzemi hőfokot", kirajzolódnak aktuális körvonalai.

Nos, ezúttal már ebbe a stádiumba érkezvén először is örömmel konstatáltam a telt házat: teljesen megteltek a bazilika padsorai.  Másodjára a szólókvartett kiegyensúlyozott teljesítményére figyeltem fel: különösen is Schöck Atala Trejer István koncertmester szép hegedűszólójával kísért, remekül sikerült  áriájára a 3. kantátából.  Drahos Béla hallhatóan a zene ünnepi hangvételét hangsúlyozta: a részletek helyett az egészre fókuszáló olvasathoz társuló   masszív,  robusztus hangzásképben a kórusnak és a fúvósszólamoknak jutott a főszerep. Ráadásként egy ismert karácsonyi éneket hallgathattunk meg a kórusok és a zenekar előadásában. A karácsonyváró Bach-estet lelkes vastapssal köszönte meg a közönség.