Múltidézés Bács Ferenccel

Az Országos Könyvári Napok városi rendezvénysorozatának kiemelkedő eseménye volt Bács Ferenc Jászai-díjas, Érdemes és Kiváló művész műsoros estje a Zsolt utcai könyvtárban. Őszintén, kendőzetlenül beszélt a színészmesterségig vezető szükséges vargabetűkről, az „ismeretlen” emigránsnál tett látogatásáról, sorsérlelő nehézségek, élmények bölcsességgé szelídült esszenciájáról, gyermekeiről, házassága felbontásáról, újranősüléséről, és a Márai Sándor utolsó tizenöt évéről készült film körülményeiről. Az életút stációi között Kós Károly, Kipling, Wass Albert, Márai Sándor, Móra Ferenc és más írók műveit olvasta fel.

Az őszinte múltidézés a Fogarasi-havasokból indult, Bács Ferenc Szebenben született. A második bécsi döntés idején négyéves volt, 48 óra alatt kellett eldönteni, ki megy el, ki lesz román állampolgár. Határozott édesapja nem gondolkodott sokat.

– Bugyorba csomagoltunk, és Kolozsváron folytattuk az életet. 1953-ban, érettségi előtt két hónappal Moszkvába hívtak tanulni az elvtársak. Bár szüleimmel együtt tartottam a visszautasítás következményeitől, nem mentem – idézte fel. Két évig idegsebésznek tanult Marosvásárhelyen, azonban kedvét szegte a folytonos magolás. Gyermekkori barátja inspirálta a színészet felé, akivel a gimnáziumban irodalmi műsorokon szerepeltek.

Már a marosvásárhelyi színház tagjaként életének egyik jelentős momentuma volt az 1970-es szereplés Miami-ban. A magyar közösségnek erdélyi műsort vittek. A nagysikerű előadás után kocsit küldetett értük egy néző, vendégül látta őket, de még csak be sem mutatkozott.

– Hazaérve tudtuk meg, hogy jóakaratból, a színészeket védve titkolózott, nehogy beszéljünk róla a határon vagy azon túl. Könyvet se adott, ne legyen baj a vámnál. Wass Albertnek ugyanis akkoriban még a nevét sem volt szabad kimondani!

Negyvenegy évesen hazát cserélt, de Magyarországot nem tudja Erdély nélkül elképzelni, vallotta meg.

– A magyarok ott és itt, ha egymás kezét megfognák, többet érhetnénk el, mint bármely más nemzet. Hiszek abban, hogy az emberek emberek maradnak, és új világot teremtenek. Sokszor voltunk már bajban, és mindig talpra álltunk. Hátha most is.