Hollandia 4-1-re nyert a magyar labdarúgó-válogatott ellen

Pedig még azt sem mondhatjuk, hogy alacsony szerkezettel állt volna fel a magyar válogatott...

Egervári Sándor szövetségi kapitány az andorrai győzelem után kényszerűségből változtatott a védelmen, Laczkó Zsolt megsérült, helyére Elek Ákos került a bal oldalra, így Vanczák, Lipták és Juhász mellett még egy hórihorgas játékos próbálta elhárítani a légi veszélyt.

Nem sikerült... A hollandok  - Stekelenburg -  Van Rhijn, Vlaar, Martins Indi (Mathijsen, 63.), Willems  - Clasie -  Strootman (Maher, 78.), Sneijder -  Narsingh, Van Persie (Huntelaar, a szünetben), Lens -  két gyors fejesgóllal vezettek az első félidőben, még szerencse, hogy a harmadik percben bekapott Lens-találat után a mieink - Bogdán   Vanczák, Juhász R., Lipták, Elek Á. (Gyurcsó, 61.) -  Varga J., Korcsmár  .- Gera (Németh, 80.), Koman (Hajnal, a szünetben), Dzsudzsák  - Priskin - büntetőből, Dzsudzsák Balázs révén még egyenlített, ám nem sokkal utána jött Martins Indi csúsztatása, 1-2. Az igazán bosszantó az volt, hogy a tulipánosok semmivel nem nőttek a hazai együttes fölé játékban, helyzet kevés adódott, a buta védelmi és egyéni  hibák miatt állt bukásra a szünetben a magyar válogatott. De még lehetett reménykedni...

Egészen az 53. percig, amikor Elek Ákos serdülőmeccseken  látott hibát vétett: egy előreívelt labdát balról a középen egyedül álló Lens elé fejelte, aki bevágta a ziccert, 1-3.

Kétgólos hátrányból nemzetközi szinten bárki ellen nehéz felállni, hát még akkor, amikor Hollandia az ellenfél. Az ajándékba kapott gólok is magabiztossá tették az egyébként gyorsabb, labdabiztosabb fekete mezes narancsosokat, akik  még a 74. percben is lenullázták egy gyors szabadrúgás után a mieinket, Huntelaar volt a befejező, 1-4.  Ez lett a vége, négyet kapott a magyar csapat, ugyanúgy, mint másfél éve.