2012.04.18. 15:56
Vár: egy folyóirat, ami híd is
Dunaújváros-Székesfehérvár - Öröm, hogy nálunk üdvözölhettük a megyeszékhely figyelemreméltó folyóiratának küldöttségét. Nem öröm, hogy viszonylag kevesen voltak kíváncsiak rájuk. De tán egy szellemi híd lehet abból, hogy ősszel újvárosiak mennek hozzájuk!
Volt egyszer egy Árgus is. Hiányzik...
Nem állhatom meg, hogy a rendszerváltás után született, váltott vezetésekkel, sokáig élő, Árgus című, Fejér megyei, de Fehérváron szerkesztett folyóiratot fel ne említsem. A Vár szerzői közül sokan írtak abba is, amelynek színvonala talán kissé egyenetlenebb volt, mint ami a Vörösmarty Társaság lapjából kitűnik, de sokaknak kedves fórumnak bizonyult. Rég nincs már. Mondanom sem kell, nem egyszerűen a hazai földön oly’ gyakori belső ellentétek, sokkal inkább a pénzhiány ölte meg. Reméljük, a Vár sorsa nem ez lesz. A két, tartózkodó viszonyban lévő nagyváros szellemi pezsgése közös lehet... A szomszédvár, Székesfehérvár irodalmi, művészeti élete stílszerűen a Vár című folyóirattal mutatkozott be Dunaújvárosban április 16-án, a Kortárs Művészeti Intézetben.
Előbb a folyóiratról. A Bobory Zoltán költő szerkesztette irodalmi és közéleti periodikát a megyeszékhely Vörösmarty Társasága adja ki anyagi lehetőségei függvényében, negyedévente.
A 2012/1. szám nagyobb részét a sokáig Fehérvárott (szerény panellakás-albérletben) élt költőóriás, Pilinszky János emlékének szentelték, abból az alkalomból, hogy 2011. november 11-én konferenciát rendeztek Németh László és Pilinszky emlékére. A lap hagyományainak megfelelően már a 3. oldalon felütik a témát Saitos Lajos Pilinszky emlékének szentelt, kéziratban is közölt és a szerző képével illusztrált versével. Beljebb a főszerkesztő, Bobory, majd Jelenits István, Cs. Varga István, L. Simon László, Petőcz András, Szűts Zoltán, Szűts-Novák Rita viszi tovább a vezértémát. Rangos névsor, bármelyik folyóirat örülne e szerzőknek. Különösen Jelenits István jelképfejtése megindító, de Németh László és Pilinszky János levelezésének dokumentumai is emlékezetesek, hogy Pilinszky és T. S. Eliot összevetését már ne is említsük.
De ezen túl is remek, szép írások jelennek meg a kötetnyi, 144 oldalas folyóiratban. Például a kilencvenéves (!) Nemes Nagy Ágnes köszöntése, kikezdhetetlen tisztaságú verseire emlékeztetve. Az összes kiváló szerzőt s műveiket felsorolni, méltatni (sajnos) nincs helyünk, így bevallott elfogultsággal csak két személyes barátomat említem: Balajthy Ferencet, akinek itt közölt verseiből, úgy tűnik, mintha kiveszett volna a szerzőt korábban olyannyira jellemző fékezhetetlen vidámság, de megmaradt a zabolátlanság: "...ha van cél, nem kacagni és kocogni kell hanem vágtatni akár a paripacsikó, hogy csiklandozza orrod a szabadság szele." És szerepel e számban Fenyvesi Ottó is. (Majdnem azt írtam: a veszprémi F. O. holott változatlanul az újvidéki, Új Symposion-os F. O. ő, aki, igaz, Veszprémben él...) Ilia Mihálynak ajánlott nagylélegzetű verse: Tele van a memória, alighanem sokunk életérzését közvetíti.
S most arról, hogy a szomszédvár: vár! Talán mondani is fölösleges, hogy az örökifjú és leállíthatatlan Pásztor Bertalannak, a Vörösmarty Társaság elnökségi tagjának köszönhető a fehérvári alkotók megjelenése városunkban. Bármilyen csekély volt az érdeklődés, már maga az a hír, hogy ősszel dunaújvárosi versbarátok és alkotók mennek majd a megyeszékhelyre, bemutatkozni, ha még szükséges, azzal a tán nem alaptalan gondolattal ajándékoz meg minket, hogy a két, tartózkodó viszonyban lévő nagyváros szellemi pezsgése közös lehet!
